A semmittevés felsőfoka, avagy lazuljunk dánosan

Hó-ha-hó!
Úgy hallottam arrafelé temérdek hó van! Itt? Nincs semmi!:)
Remélem mindenkinek jól telik a szabadságolás meg húsvételésre hangolódás, itt igencsak kimerül a filmezésben meg a reggeltől-estig tartó mackózásban. Munkázás mellett természetesen, de az még kibírható.:)
Vicces dolog történt velem nemrég, pontosan két nappal ezelőtt: vettem tejet. Igen, ez önmagában nem vicces, azt tudva is csak kicsit, hogy én nem iszom csak úgy tejet. DE hogy menniyért? 1, azaz egy becsületes koronáért(átszámítva 40 forint). Nem is akármilyet, ökotejet, incsi-fincsi bocitejet,akiket királyi körülmények között tartanak ugyebár. Tehát komolyan, keményen 80 forintot költöttem összesen 2 liter tejre, kiemelve, hogy nem lejárt volt vagy ilyesmi, csak mivel boltok zárva csütörtök és vasárnap között, ki kellett üríteniük a készleteket. De most komolyan! Otthon miért nincsenek ilyenek? Pedig, a tej ára itt ugyanannyi mint otthon már alapjában. Szóval a mackózás mellett tejivás is van, keksszel. Nyummi!:)
Olcsótej tehát, nyugizás és a tojás szigorú mellőzése(aranyárban az ugyanis) jellemzi a húsvétot. Kellemes napsütéssel karöltve viszont. Jajj, milyen jó is a tengerpart kiülve, olvasgatva, zenét hallgatva, na meg a "vicces" dán rádiósok hülye humorára figyelni! Meg egyre jobban megy a dánom is! Csak úgy érzem többet kellene beszélnem és talán egy kicsit több kitartás sem lenne rossz. Majd beszívom együtt a finom meleg levegővel a tenger mellől. Idill!:)
Küldök nektek egy kis bunny-t(nyuszkót) húsvét alkalmából azonban, hogy ne kelljen mellőznötök az itteni jókedvet. Pihenjen mindenki ezekben a napokban és nem elfelejteni: Jön a tavasz!!!

Happy Easter!

SZülinapok, SZünet, SZerelem, húSZvét

Először is: Boldog születésnapot kívánok két kedves szerettemnek otthon(plusz nagyiiii!!!), isten éltessen benneteket! Nem is tudjátok(most már fogjátok), hogy egy napon születtetek és csak egy év eltérés van köztetek!
Természetesen mindenkinek másnak is, akinek ebben a hónapban(aminek igazából mindjárt vége, de) születésnapja van boldog születésnapot kívánok!:)
Én szeretem a születésnapokat. Mármint sohasem az enyémeket, de másokét szívesen ünneplem. Valahogy sohasem érzem a melegségét annak, hogy öregszünk(tulajdonképpen morbid belegondolni, hogy: hé, Te, csak hogy tudd, egy évvel közelebb vagy a sírhoz!), de aztán ott van az is, hogy születésünket ünnepeljük, tehát azt, hogy a világra jöttünk, ami viszont szép gondolat. Na.
Ahogy a most közelgő ünnep(húsvét) is ezt hozza, vagy valami ilyesmiről szól a holibájböl szerint. Én azt nem tudom, hogy így történt-e, dán szempontból viszont ez az ünnep nem olyan vásároljunk-vásároljunk-díszítsünk-izguljunk fájling,mint a karácsony volt. Most itt nincsenek mindenhol kiscsibék meg bazi nagy nyuszik, meg szép pasztellszínek. Igaz, ez megint egy lehetőség a nagy ivászatra és a kajapartikra (szigorúan grillezve!:)) de a tényleges készülődés mint back home, elmarad.
Persze, szünet az most is lesz itt is; ők viszont hétfőt és keddet ünnepelnek, nem vasárnapot és hétfőt. Nem tudom most biztosan, remélem nem kevertem össze a magyarral, mindegy, így valahogy.:) Nem vagyok valami nagy húsvét szakértő egyébként, csak olyankor ocsúdok fel, amikor meglátom a változatos ételeket(értsd régen várt tojás, sonka, torma, kalács, nyami) az asztalon. Meg amikor nőnek a tulipánok!:)
A szünetre pedig változatos progjamjaim lesznek: mivel az idő engedi most már egyre jobban, lehet menni a szabadba sokat sétálni, medvehagymát szedni(igen, az erdő itt tele van incsi-fincsi medvehagymával); tangerparton olvasgatni, uszodázni, shoppingolni, fotózni, pihizni. Erről szól tehát most ez az időszak, amiről már írtam is: megújulás, érzelmi és értelmi rehab.
Ha már itt tartunk: hiányolom sokszor innen, nem is tudom pontosan megfogalmazni, de úgy az "ész" jelenlétét. Az inspiráló, mély és szépen kifejezett gondolatokat. Olvasni kéne többet, tudom, tudom, de az nem elég, hiszen az olvasottakat meg kell osztani valakivel: vita, érvelés, retorika formájában. Most ez hiányzik. Ha jobban belegondolok már régóta. Majd kiagyalunk valamit, ötleteket is szívesen fogadok ám!:)
A következő bejegyzésig pedig mindenkinek boldog happy-happy napokat kívánok az Északi - tengeren innen és túl!

Az idő múlásáról,az időről...

és a változásról.
Mindannyian bejárjuk és érezzük az időt és azt, ahogyan segít vagy hátráltat minket. Azt, hogy néha túl sok a várakozásból, és mi idő eltelik vele hangtalan, talán másra is használhatnánk.
Idő. Nem tudjuk soha pontosan definiálni, még csak a létezését is a napszakok vagy évszakok váltakozásával észleljük. De mi van a belső időnkkel? Azt hogyan tudjuk egyeztetni az"elvárt, berögzött, meghatározott" idővel?
Emlékszem arra, hogy amikor ideköltöztem teljesen felborult a megszokott idő-tér-szerep egyensúlyom. Nem volt ugyanaz a rutin, alkalmazkodnom kellett máshoz, és maga az alkalmazkodás folyamata az, ami nehéz volt. Nem is nehéz, inkább különleges, éteri, és mégis rohadt nehéz. Szintén az időhöz kapcsolódik, még jobban az időjáráshoz, amihez alkalmazkodni szintén nem könnyű és meggyűlt vele a bajom. Itt.
A mai dán órán kerültünk kissé filozofikus hangulatba ilyen kérdésekkel és témákkal. Ugyanis ki kellett töltenünk egy kérdéssorozatot arról, hogy mi volt nehéz itt elsőre, mit volt könnyű megszokni, hogyan tudtunk barátokat szerezni, milyen egy teljesen más morálban élni és elfogadtatni magunkat, na meg a beilleszkedés, napi életvitel, satöbbi.
És újból végiggondoltam ittlétem, hogy hogyan élek és hogy miként is múlik az idő.
Be kellett látnom, hogy az emlékek sokszor mosódnak össze és keverednek a hasznosan és haszontalanul eltöltött idővel.Itt persze meg jogosan tehetnénk fel, hogy mi számít hasznos és haszontalan időnek? Mert lehet, hogy egy egész napi heverészés jót tesz nekem csak úgy, mialatt azt érzem, hogy haszontalanul telt el megint egy nap a fejem fölött.
És itt van a várakozás is.
Ha tehetném, eltörölném ezt a fogalmat a Föld felszínéről abban a teljes tudatban, hogy néha a várakozás nagyon is jó dolog és roppant hasznos. De hát én nem tudok várni!
Megváltozatnám. Hogy csak egyszerűen ne is legyen mire, kire várni, minden menjen mint a karikacsapás. Egyszerű, várakozásmentes élet, mindenki csinálja a maga dolgát és a várakozásnak nyoma vész. Csak nem lenne egyszerűen. Lehet?
Persze, hogy nem. Mindig is ott lesz a várakozás. Az idővel parallel, nem is: szimbiózisban él a múlással!
Biztosan összebeszéltek ezek a fránya fogalmak és megegyeztek a sorbanállásnál, hogy mind a ketten egyenlő arányban fogják idegesíteni az emberi fajt. Na és persze kikészíteni a kedves várakozókat.
Meg kell mondjam drágalátos várakozás, elérted célod, ugyanis marhára felbosszantottál!
Nem szeretlek, nem, nem, nem!:)
Huhh, ez jól esett. Virtuálisan is kitomboltam magam, egészen hatásos a mérgek levezetése így. Nem rossz!:)
Kedveseim!
Lecke mára és a közeljövőre: ne várjatok! Nincs mire várni, tenni kell, cselekedni és a saját jövőnket és még inkább jelenünket megélni minél jobban, szeretetben, békében, egyensúlyban(magyarul az ilyen közhelyekben amik csak látszólag azok).
Tehát mindenkinek várakozásmentes szép napot és hetet és mindent kívánok így tavasz kezdetén.
Az erő legyen veletek! (És ne habozzatok használni fénykardotok!)
Au revoir!

Spring reincarnation! On spot: life and blog:)

 - Az ötvenkettedik bejegyzés következik. - mondta egy susogó hang fejemben.
 - Az ötvenkettedik? Máris? Hiszen pont annyi hét van egy évben! Sikerült fél év alatt egy évnyit szórakoztatni, tájékoztatni, mutatni, segíteni, mesélni?
 - Igen. Sikerült.:)
Ennek örömére és tiszteletére kicsit kipimpeltem(új designba borítottam) blogomat, na de csak egy kicsit!
Ezzel szeretnék mindenkinek aki követ ajándékként kedveskedni. Megújulás!
Hiszen itt van a tavasz, nagytakarítás a fejekben és lelkekben, (na meg nekem házakban) és a reinkarnáció. Újjászületés a természetben, új élmények átélése, új tapasztalatok szerzése. A régi kosz és rossz gondolatok kipucolása, söprése és irtása(na jó, nincs több hatásvadász kifejezés, értitek) fejeinkből, helyet adva új és szép gondolatoknak. Mire másra is való az élet ha nem erre? Meg kell újulni, vágyni és teremteni.
Ezért vagyunk,na!
Mindenkinek sok szép jó gondolatot innen Aarhusból(10cm hóréteg) és vidámság hazájából!:)
Bye!

Ünneplés, nyelvelés, freedom, miegymás

Bizonyára mindenki tisztában van a mai nap jelentőségen Magyarországon. Ja, hogy nem? Ma van ugyanis március 15-e. Tudjátok, iskolákban "izgalmasabbnál izgalmasabb" megemlékezések, szépruha(igen, az a fekete fehér kombó lesz az), jobbnál jobb műsorok a tv-ben(politika, vallás, kenyeret a népnek, tüntessünk a jobb iskolarendszerért, stb.) na meg zárva tartó boltok és remélhetőleg szép idő.
Tudom, hogy nem hangzik valami jól. Belegondolva, hogy annak idején ez mennyire fontos nap volt történelmünkben, már csak foszlányait látjuk, csak az ideológiának is. Baj ez egyáltalán? Sokszor gondolkoztam ezen, hogy ha most nem érzem magam, ezen a napon "zsírmagyarnak", akkor nem vagyok már magyar egyáltalán?
Én mindig akartam, hogy most büszke legyek arra, hogy ünnepeljünk, kiránduljunk, együtt legyünk, előadjunk régi történelmünkből, stb, stb.
De nem. Egyszerűen nem ment. És nem csak azért mert kedves pedagógusaink, akik körülvettek minket mit sem törődtek azzal, hogy éppen milyen nap van, csak "tudjuk le", esetleg azt mondván "na, gyerekeim most laza nap lesz, mert ünneplünk". Never made sense to me. Not any.
Viszont az évek során rájöttem egy valami sokkal fontosabb dologra, ami talán még nagyobb magyarrá tesz vagy tehet, mint amennyire mi gondolnánk.
Ez pedig a nyelvünk. A gyönyörű, ékes anyanyelvünk, amit nem hiába hívnak "anyának" és nem hiába irigykedik rá mindenki Európa szerte. Ez persze mindennapos, notorius lehet azoknak, akik használjunk naponta. Persze, hogy könnyű, hisz anyanyelvünk, most mi legyen benne szép?
Higgyétek el nekem, mindennél csodásabb. Kifejezésekkel és érzelmekkel teli. Finom, gondoskodó. Néha haragos és kegyetlen. Durva és szofisztikálatlan. Egyenes és sunyi. Árnyaló és szenvedő. Minden egyben. Meghatározhatatlan.
Hogy mik mondatják ezt most velem? Az, hogy gondolok szabadságharcunkra. A nyelvvel kezdődött. Hogy úgy tudjuk kifejezni magunkat, hogy ne értsük félre egymást. Hogy hangunkban és szavainkban hordozzuk mondanivalónkat és ne kimondatlanul, vagy egy másik nyelvvel utánozva.
És persze nem mellesleg az is mondatja velem, hogy megint ugye itt van a fránya-dán. És nehéz tanulni, nehéz, nehéz, nehéz. Nem adjuk fel persze, csak hát nem örülünk, hogy nap végére már azt sem tudjuk milyen nyelven szólaljunk meg: angolul, dánul vagy magyarul.
Mai értékhordozó jótanács pedig az ünneplés és friss kalács eszegetése mellett a nagy áhítatban: őrizzük nyelvünket. Használjuk szépen és minél színesebben. Nincs kifogás senkinek. Látjátok, nekem sem. Írjatok és elmélkedjetek magyarul sokat.
Na meg tanuljatok angolul meg jól!:)
Boldog Március 15-ét kívánok mindenkinek, szeretetben, megértésben és sok magyar beszédben.
:)

CPH after, avagy meló és örömködés napsütésben és mínusz négyben

Vissza - vissza gondolva Koppenhágára mindig örömmel tölti el a szívem a gondolat, hogy ott lehettem és milyen jól éreztem magam. Szépségesen gyönyörű időm volt, feltöltődtem, élveztem az ottlétet!
Most pedig ezekkel az érzésekkel vágtam neki újabb nagy kalandomnak, ugyanis szereztem munkát!!! Egy nagyon aranyos családnál teszek-veszek(cleaning job with some other activities, e.g.: walking with a super cute Golden Retriever).
És nem mellesleg biciklizem még többet; a család északra lakik Aarhusban, és a táv összesen 25 kilométer(there and back again) innen tőlem, ahol lakom. A héten már 2x megtettem ezt a távot oda-vissza, nem volt leányálom, de: nem volt izomlázam! Megjegyzés és ráismerés: már erősödtem annyit biciklizés szintjén, hogy a lábaim és karjaim bírják a hosszabb távokat és lankákat. Nem rossz:)
Közben pedig ismét projecthét van, nem örölünk, de energiánkat a napsütésből és az ezelőtti élményekből nyerjük. Na meg abból, hogy van akivel meg tudjuk osztani örömünket.:)
Még egy habcsók a torta tetején: megyek magyarba nemsokára. Miért jó ez? Mert láthatom végre családocskám és szépséges hidaimat. Reméljük nem lesz hideg meg hó meg ilyenek, különben visszajövök! Na, mondjuk így is úgy is visszajövök, haha!:)
Jajj, tényleg még egy info a hétre: ugye lesz 15-e, és itt is hatalmas banzáj-őrület lesz, no nem azért mintha szabadságharcoltak volna anno a dánok, de mivel foraar(tavasz) van, a partiszezon is elkezdődött. Hivatalos vagyok tehát megannyi koncertre és mulatságra, persze nem elfelejtve mire is iszunk azon a napon.
Ma pedig, hogy növeljem a "happy factort" küldök mindenkinek képecskét. Mert szeretitek!
Voilá!

UV bicikli forever!<3

Koppenhága!!!

Lejáromalábam, megérkezés, hippilét,kedvesemberek. Erről és még sok másról szólt az előző bejegyzés(képekkel) most pedig itt van a várva várt folytatás. :)
Mivel Koppenhága a lazaságáról ismert, el kell mondanom, hogy voltam Christianiaban is. Aki nem tudja miről van szó, annak miniwoodstock-ként tudnám jellemezni a helyet. Vagyis jellemezném látatlanul, ám valójában kevéssé izgalmas a dánok legális drogpiaca és szabadfelfogású kommunája, ami már évtizedek óta létezik. Mivel kedves idegenvezetőm ott volt persze  minden viccesnek és érdekesnek hatott, ám csak ezért nem mennék a fővárosba és látogatnám meg a helyet. Off.:):)
És hogy mi volt még? Rengeteg szép templom, a városháza, színházépületek és még sok más, hogy a kis cuki hidacskákról ne is beszéljünk. Ahogyan pedig a napfény csillan a vízen, az tényleg megunhatatlan.
Látványban tehát nem volt hiány, házakban sem, öreg, de rusztikus házacskákban és a befagyott tavacskákban, amiken hattyúk és sirályok csúszkáltak, barátkoztak. Micsoda idill, nem?:)
Természetesen meg kell említenem, hogy ott sem fenékig tejfel az élet mielőtt hárman rámtámadnak, hogy csak a jó oldalát mutatom be a helynek.
Nem, sok a bevándorló Koppenhágában, egész nagy területeken, ahol dánok nem igen vannak vagy elenyészve. Ott is voltam, láttam, éreztem. Nincs ellenséges hangulat, de tipikusan az indiai városrész az, ahova nem mennénk sötétedés után, maximum biciklivel át és nagyon gyorsan. Amikor arrafelé mentem leginkább a Keleti (pályaudvar) hangulatát adta. Azt kell mondjam, még az épületek is stimmeltek.:)
És, és, és, itt már találkoztam hajléktalanokkal is. Míg Aarhusban él három, itt jócskán vannak(persze nem budapesti mennyiségben), de nagyvárosi mennyiségben. Úgyhogy megadja az alapéletérzést, a nagyvárosi fájlingot ezek a mementók. Több árnyoldalról igazán nem tudok azonban beszámolni, mert nem töltöttem annyi időt ott, hogy bárhogyan ítélkezni tudjak. De nem is akarok, Koppenhága belopta magát a szívembe!:)
Most pedig még több kép!

Davs! (dán köszönés, jelentése szia:)

Visszatértem tehát az egyik legszebb városból, ami nem mellesleg tudjátok, Dánia fővárosa is: Koppenhága! Tele élményekkel, beszélgetésekkel, meglepetésekkel, önmegvalósítási tervekkel, ráismerésekkel és még megannyi gondolattal tértem "haza", kedvelt szobácskámba, na meg Aarhusba csütörtök este.
Kitérőm tehát 4 napig tartott, ebből négy órát töltöttem egy útra utazással,ami azt jelenti, hogy a három sziget átutazása összesen ennyi időbe tellett. (Jylland végig dél felé, Fyn(Odenseen át) és Sjaelland).
Nem sok tehát egy hihetetlen kényelmes buszon, teljes kiszolgálással, ami magába foglalja akávé, üdítő, süti, gyümi, stb-t fogyasztását gratis(igen, nulla, azaz nulla).
Hangulat also volt, ahogyan útitársam is, (ugyanis van egy személy, akivel folyamatosan összefutok itt, na mindegy, zárójel bezárva) és neki a kedves barátjával utaztam, aki egy nagyon vicces srác hihetetlen humorral és megannyi addikcióval, hogy a sztárrallűröket ne is említsem. Még szerintem nem is láttam ennyire, hogy is fogalmazzak, "picky" embert, különösen fiúban. Hát fiúk, komolyan mondom:)
De lényeg a lényeg, elröpült az a négy óra, és mielőtt elfelejtem, tudjátok(vagy nem), azon a nagy hídon mentünk át, hát az tényleg félelmetes volt! Alattunk a nagy tenger mélysége és nagysága, felettünk az óriási pillérek, tiszta Golden Gate(jó, jó, ez szürke volt, de olyan mintha).
Amikor megérkeztünk, barátsággal elváltunk,(srác haza el a tőlünk keletre lévő szomszédos országba), hihetelen, de az előttünk ülő hapsi meg segített végig hogy el ne tévedjünk sehol, ugyanis egyikünk se nagyon tudta az utat sehova Koppenhágában. A navigáláson kívül még szállást is ajánlott a pasi, amikor mondta, el sem hittem. Hogy lehet az, hogy ennyire közvetlenek legyenek ezek a megátalkodott dánok:)? Miért? Nem is ismerem, kérdeztem tőle kb. öt szót és már a házát ajánlja napokra. Csak az ismerkedés menne ilyen könnyen, komolyan!:)
Na de: utána gyalogolnom kellett még 15 percet a végállomásig, ahol megszálltam. Hogy hol és kinél?
Ezért jó embereket ismerni, mert mindenkinek van olyan, hogy a barátom barátjának a barátja, és így kicsit könnyebb megszállni. Mondjuk Koppenhága kifejezetten olyan hely, ahol mindenkinek lakik valakije, tehát nem volt olyan nehéz de mégis. Tehát, egy osztálytársam barátjánál, egy portugál fiúnál szálltam meg erre a csekély időre. Komolyan mondom, életem egyik legjobb élménye volt ezzel az emberrel találkozni; nem csak hatalmas szíve van, de hihetetlen artist, koponya(nem a mérnöki értelemben, persze), intelligens, easy-going: rengeteget tanultam tőle és nem tudok elég hálás lenni neki azért, ahogyan bánt velem és ellátott.
Here I have to state, Daniel, you are one of the bests HOST in the entire world!:)
Na szóval mikor megérkeztem megnéztük a Mouline Rouge-t, szintén egyik kedvenc filmem lett a sztárpáros McGregor és Kidman társaságában.
Első éjszakám tehát megvolt, el is voltam fáradva nagyon, nem is tudtam aludni nagyon, de eltelt.
Oh, by the way, milyen hippi házban voltam!!! Még sohasem voltam függőleges hippi házban ezelőtt hippi körülmények között(aki nem hiszi el, annak nem szeretném bemutatni a körülményeket) de el lehet képzelni. És hogy miért volt jó megtapasztalni ezt az életformát is? Mert az ember a saját korlátjait és igényeit tesztelgeti ezzel. Én jól bírtam, és kijelenthetem, átmentem a vizsgán! Szabad lét, igen!:)
Másnap tehát és a következőkben masszívan sightseeingeltem (jártam a várost) és ha legalább 30 km-t nem gyalogoltam amblokk az egész idő alatt, akkor egyet sem. Emlékszem, mire visszatértem alig vártam hogy cipőimet levessem, még bedagadva lábat nem láttam ezelőtt ennyire: NAGYNAK!
És ha már az időnél tartunk, szupernapfényes sole-skinny napjaim voltam végig(nagyon szeles is, tegyük hozzá, de megszokott), amiről, és itt jön az a rész hogy mindenki megőrül a kíváncsiságtól hogy képeket lásson. Jól van nem húzom tovább, íme néhány:):

Koppenhaguu rea meneh utu rea

Bizony, útra készen állok már most! Jelentem, bepakoltam a csomagomat, elemózsiát és ruházatot a vándorálsra, a sok-sok koronáról nem is beszélve!:)

Tehát holnap délután indulok és este érkezem a citybe(dánul byen-be). Még nem csekkoltam semmi térképet, bevallom, de rajta vagyok az ügyön, hiszen az ismeretlenbe megyek és nem ártana legalább halvány  sejtésemnek lennie, hova is igazából. De hát ez kihívás, ugye. És saját határaink pedzegetése, ugye. 

Tényleg, nem is tudom, meséltem-e (nem meséltem) a tegnapi napomról. Hát bizony a "zajlik az életben" van ingyen fagyi is! Hogy miiii? Hát kérlek drágáim, tegnap városszerte volt egy ilyen akció, hogy a Paradis Is nevezetű fagyizóban 12-16 óráig ingyen fagyi! 

Nem kellett kétszer invitálni minket, el is mentünk rá, én a legjobbat ettem, a ház(nemzet) specialitását, lakridsosat(magyarul medvecukrosat) és kipróbáltam az itteni csokit, ami, hát nem volt az igazi, de nem baj.:)

Összesen két gombóc volt még ingyen, háromért pedig csak 5kr-t, 200 becsületes magyar forintot kellett fizetni. De szupeeer volt, tényleg, napunk megkoronázása! És persze el is lehet képzelni a tömeget előtte, mi fél óráig álltunk sorba, pedig nap végén mentünk de így is hatalmas embertömeg várta a mannát, de szerencsére mindenkinek bőven jutott. 

Ja, és hogy mekkora celebrity-k vagyunk, fel is vett a helyi TV minket, ott virítunk, feszítünk nagyban a képernyőn!:):) Király, nem?!?!?! (A cikk nem tartalmazott információt arról, hogy szétfagytunk ám a 3 fokban, fagyival, éljen az egészséges életmód!):)

Ennyi volt a információbanzáj mára, a következő beszámoló pedig ahogy ígértem egy hét múlva következik képekkel! Na jó, hogy örüljetek megint, most is mellékelek valami szépet!

Love for all!

Tavaszt köszöntünk ma!

És, és, és de még mennyire!
Nem gondoltam volna, hogy a csúnya, borongós, ködös tél után valaha meg ki tudna itt sütni a nap, de lekopogom, hiszen már harmadik napja ragyog Aarhusban a napocska és mindannyiónkat jókedvre derít!
Rám is fér most a jókedv, vidámság és a többi kitartást segítő faktor, hiszen most amint már írtam nyaking turkálunk a projectekben, éppen most is írok egyet az EU LIFE programokról, és az a legszebb az egészben, hogy ilyenkor segítene a net, ha lenne tényleg valami használható info ezekről  a programokról, de nem igazán van olyan ami jól elmagyarázza...na, tessék jól elkalandoztam:)
Térjünk vissza tehát arra, hogy ez a tavasz első napja márciusban. Nemsokára, pontosabban kettő hét múlva pedig megint egy nemzeti ünnepet köszönthetünk. Annyira furcsa érzés, mintha tegnap lett volna hogy pl. az októberi ünnepeket vázoltam és írtam róluk, és el is jön hirtelen a tizenötödike, hipp-hopp!
Repül az idő, arról nem is beszélve, hogy a tavasz az érettségi szezonja is, és otthon sok diákocskának kell felkötni a nadrágocskáját ha szépen szeretne leérettségizni. Egy kis nosztalgia: nekem bevallom nem okozott túl nagy fájdalmat és tanulást ez a szezon, inkább arra koncentráltam, hogy minél kipihentebb és frissebb legyek. Habár nem tudom, kinek milyen taktika válik be e téren, egy biztos: sokszor egy jó alvásnál nincs is jobb! És ezt főleg a "szegény kollégisták":) tudják legjobban, illetve azok, akik valaha éltek dormitoryban.:)
Hogy fokozzam a jókedvet el kell áruljam, hogy a napokban utazom kedves Dániánk fővárosába(aki nem tudná ez a város Koppenhága), az ottani utamról pedig majd lehet várni a beszámolót és a képeket, amint visszaértem ugyanis mindenről írok.(és mutatok).
Készülj Koppenhága, jövöööök!!!
Ti pedig, kedveskéim csiklandoztassátok orcátokat a nappal(ha van otthon nap, remélem!:):))
Hej-hej!