November végi szösszenet

Igen, igen, igen, az utolsókat rúgja a mi kedves novemberünk, ami igencsak elhozta a hideget e városra is, de büszkék is vagyunk ám, mert nem esett annyi eső, sőt mi több, rendkívül csapadékmentesen telt ez a hónap!
Most azért írok, mert még mielőtt lenne a beharangozott tuti kis cikk gondoltam Rátok fér egy kis cukiság, jelezvén és kívánván(akkor is ha ezek a szavak nem léteznek): nyakonkun a TÉL! (Az apóról már nem is beszélve).

Kutya+piroskötöttsál+hó= mindenvágyam!

És ennek ellenére ma vettem macskás(nem röhög, nem röhög) matricás albumot, (vissza a jövőbe, tudom), de annyira irdatlan aranyos volt, akivel majd sikerül otthon találkoznom nem hagyom ki hogy, meg nem mutassam! (Ez itt a lányok helye ;))

Oh, jöjjön egy kis nosztalgia mindazoknak, akik emlékeznek még a Bazinagykaralábéééé-s cikkre, ezt el kell mesélnem,(mert ugye az nem is karalábé volt, hanem hanem) és képzeljétek, én is vettem a minap egy ilyen BazinagyZellert!

Gondolná az ember, hogy azért az mégiscsak zeller vagy mi, meg ugye a magyar zellernél nincsen jobb: hát de, van! Mégpedig a Dániába fuvarozott(és persze, hogy nem dán, ellenben német) zeller, aminek olyan aromája van, hogy szerintem amíg tart, azt fogom enni! Komolyan mondom, krumpli helyett, főzve is nagyon jó, és egészségesebb mint a, khmm, na ja, a krumpli.

Jó, azért megférnek egymás mellett is, egy lábosban, magyarosssan:)

Zeller s Krumpli két jó barát,

Meg nem issza egymás borát! 

:)

Tehát vége mindjárt a novembernek, és ma lesz, vagyis ma tartjuk az osztályommal a Hálaadást (tudom, hogy kisbetű, de én nagyon fogom a hálát adni!:)), vagyis a Thanksgivinget. Lesz nagy pulyka ( vegetáriánusok előnyben) meg remélhetőleg egy csomó süti és finomság! 

A lényeg persze az, hogy ki-ki a maga nemzeti ételét vigye. Természetesen (vagy nem) mi gulyáslevest fogunk porlevesből(!!!) kreálkodni a helyszínen... Hát igen, hónap vége van, ilyenkor már kb. ennyire telik szegény dániai diákocskáknak.:)

Szép délutánt kívánok mindenkinek, legyetek jók, ha tudtok: a többi úgy sem számít!

Pillanatképek az őszi Koppenhágáról

Ahogyan a cím is mondja, a következőkben a streetet; az utcát és a Kopi-i (Koppenhága magyar elnevezése) hangulatot próbálom bemutatni. Voltam egy nagyobb biciklizésen a tavak körül a minap; tavakat ugyan nem fotóztam,mivel megállni nem nagyon lehet mikor a hátadban negyven "lassan kapkodó" biciklis lohol, de mást igen.:) 

Lássuk, mit:

...Őrült (hmmm) száguldást a gyönyörű falevelek között. Jelentem, az időjárás még mindig biciklizhető!

És jobbra tarts! (Ugye az a jobbra?:))

...Zászlót. Nem Lászlót, de zászlót. Dánt.

...Egy (khm, vörös!!!) fiúgyermeket amint sárga pólószövegével okítja a népet: Nem olyan nehéz valamennyit is tudni! Ja, éljen a street art!

...Katica(szerű) bogarat!!! Ami szuperédesen baktat a kerítés háromágú lejtőjén. A gyönyörű napsütésben, persze.

Tudom, ez off topic, de ölelkezve alvást is! Hideg van már, ilyenkor cozy összebújni.:)

A képek után pedig egy evangélium mára: átmentem a vizsgáimon, juppijééé!!! Nem volt hiába az a sok tanulás tehát, szeressük a biznisszt meg a dizájntot is. Na.:)

Most pedig szundi tájm, hamarosan lehet számítani egy különleges írásra. Annyit elárulhatok, hogy ezúttal ismét kooperációra lehet számítani szaftos sztorikkal. Kinek jött meg a kedve az olvasáshoz? 

coming soon

A Visszatérés: The return of...

és igen; visszatérve az október- és novemberi sötétségből, mint apró fénysugár, újra írok, folytatom, hiszen a küldetés nem maradhat annyiban.
Az őszi hónapok mindig kicsit nosztalgikusabbak, mint többi hónap-társuk. A falevelek és az eső lehulltával az emberi visszaemlékezés is kicsit lefolyik bennünk. Mindezt befolyásolja persze a mindenszentek és halottak napja; az emlékezés és utazások eljövetele; a megbékélés, újragondolás és feltámadás.
S miután kifaragtuk a tököket, összegyűjtöttük a gesztenyéket, meggyújtottuk a gyertyákat és megettük a házi kalácsot, mind az asztal köré gyűlünk vagy pihe puha kuckónkban kedvenc könyvünkkel elvonulunk, hogy tudatunkat kitágítsuk és elmélkedjünk, beszélgessünk és szeressük egymást. Ebben a hideg őszben is.
Most fejeztem be éppen egy filmet, írókról szólt. Hollywoodi történet, de mégis ott van, mert az emberi kapcsolatokat jellemzi és ábrázolja, családon belül, párkapcsolatokban és barátságokban. Roppant tanulságos, azt hiszem el is pityeredtem rajta. (Vagy lehet, hogy csak a gépem homályosult bele?:))
Észrevettem valamit magamon. Amellett, hogy tényleg jót tett most nekem ez a kis írásmentesség, előszeretettel használok sok sok fűszert mostanában az ételekhez meg (ugye fogyasztásra is). Hogy úgy mondjam, megszállot fűszerhasználó lettem. Valószínűleg a fűszeres chai tea hatása töménytelen mennyiségű gyömbérrel, fahéjjal, kardamonnal és ánizzsal; ezt a típust iszom mostanában sokat és teljesen megrészegít. No persze nem szó szerint, de az illata igencsak nyugtató hatású, ami valljuk be egy rohanós nap után nem rossz!
És mindezek mellett még ott vannak azok a fűszerkeverékek, amiket ha tésztákhoz vagy salátákhoz adunk isteni elegyet és ízélményt kapunk. Hollállá, édes vagy sós, a fűszereket csak magasztalni lehet: nektek melyik a kedvenc fűszeretek? Jajj nézzétek csak: fű-szeretek! Szeretem a füveket! Hahaha.:)
Íme pedig egy kis extra büszkeségfaktor a hétre: csináltam tökmagot! Hasítottam, pucoltam, mostam, szárítottam, pörköltem, eltettem! Még soha életemben nem csináltam igazi tökmagot, de hihetetlen érzéssel töltött el a "gyártó" szerepe, még ha ilyen bio körülmények között is. Tök jó!
Dániáról most? Nem sokat tudok regélni, bevallom; Koppenhága csendesebb, vizesebb és hidegebb: a közeli tavakban még mindig sok kacsa úszkál és pihen a parton. Amikor biciklivel megyek haza mindig látom őket. De az a legjobb, amikor a szél csak úgy húz, süvít, felkapja a vizet, de ők még mindig a színén ringatóznak. Igazi belevaló szörfös kacsák, gondolom. Néha én is szívesen szörföznék velük, de már hideg van a kinti pancsikoláshoz(tényleg? nézzük csak meg az áprilisban fürdőző meztelen pasis cikket, haha:))
November 10-e. Kicsivel több mint egy hónap és karácsony. A közkedvelt "időm" ismét száguldozik, röpül, viharzik, én meg csak kapkodom a fejem. Már készítettem is kis karácsonyi dekorációt, és kiraktam a csizmácskámat is a Télatyónak(na jó, nem, de nem ártana kipucolni, mert már sérti a közízlést a látványa).

Na jó, nem ennyire, de ha többet sárdagonyázok...

Szóval jó ismét itt talákozni, terepen, ha úgy tetszik! Mert hát ez a terep a kikapcsolás és olvasás terepe. A jó dolgoké, ugye. (Néha persze kell egy kis elégedetlenkedés is, na de.)

Elmaradhatatlan, hogy tanácsokat osztogassak, nemde? Havi tanács: menjetek a természetbe, kiránduljatok, és élvezzétek az avarba ugrálást, gesztenye ember csinálást és a gyertyák fényénél történő vacsorákat. 

Együtt.

See you soon!