Számok, számok, évek röppennek...

...kúsznak, múlnak, sikerrel köszöntenek.
Itthon vagyok, és a karácsonyi süteményáradat verselésre késztetett.
2013.12.31., majdnem minden szám ismétlődik!Ez a tény cseppet izgalmas ámde érdekes; ez a 31-es szám mindig is a szívem csücske lesz azt hiszem, főleg ha január 1-be hajlik át, ami az új évet jelenti.
Valamilyen szempontból duplán ünneplek, "szelebrésön" meg minden, merthogy ez a 93. bejegyzés a blog életében. Igen, egy újabb rebirth, újjászületés, reinkarn, etcetera.
Mindenkinek kívánok nagyon boldog új évet és minden jót a 2014-es évre, olvassatok sokat meg természetesen e blogot, ha tehetitek, de persze hogy tehetitek. (Éjen a wifi, ugye).
DE, még mielőtt boldog alkoholmámorba és nem mellesleg virslimámorba (csakis étkezési keretek között) kerülök, írnék még egy kicsit, közkívánatra.
Ez egy részlet egy virtuális könyvemből, ami meg nem jelent és jelenhetett, fikciókra és álmokra épülő fantáziálás amiben a karakterek a porból semmisültek meg.
..."és ahogyan letették poharukat, egymásra néztek, és érezték; mindannyian egy halhatatlan társaságnak a tagjai. Egy dolog volt halhatatlan: a szeretet és tisztelet köztük, amit nagy munkával és kitartással értek el. Hiszen pont ez a nehéz mindenfajta érzelem és emberi kapcsolat megtartásában: az energiabefektetés, ami kivirágzik, de csak hosszú idő után. Ám most mindenki érezte: egyek és mindenségek.
Öten voltak. Öt barát, öt aranyban, smaragdban és szürkében pompázó ruhában; öt csodás gyermek, akik gyermeki önmagukat egymásnak adták és akik ennek a hiú és önző világnak hátat fordítva egy tengerszorosban ünnepelték egy új év eljövetelét.
 - Mert mi nem nőhetünk fel úgy, hogy nem lázadtunk eleget!  - 1.
 - Ez nem a lázadásról szól, hanem egyesülésről valós énünkkel.  - 2.
 - Azzal a valós énnel, aki mások tükrében tudja önmagát igazán meglátni. - 3.
 - És látja magában a lázadó gyermeket, aki még nem lázadt eleget. - 4.
 - Majd megtalálja barátait, akikkel együtt örülhet ÉS lázadhat. - 5.
Így elmélkedtek, majd észrevették, hogy a tenger felől, amely partján álltak és poharaikat emelték, egy óriási hullám közeledik feléjük, toronymagasságban. Látták, menekülni nincs idő, tehát sorsukat nem kerülhetik el olyan módon, hogy elfutnak előle. Mindenkinek ugyanaz járt a fejében: ottmaradni, és együtt sodródni. Hiszen egész életükben ezt tették: sodródtak, nem hátráltak, bármi is jött, ami keresztezte terveiket.
Az utolsó sodródást is együtt élték át, ennek így kellett lennie. Megfogták egymás kezét, és bár mindannyian könnyekkel küszködtek az utolsó másodpercekben, egy dolog erősebb volt mindben: ők feljebb állnak egy hullám erejénél. Ezen nem változtathat semmi...."

Megyek virslit enni. Boldog új évet! És Dánia.

11/12/13

Hollállá! Decembeeeer!
Már két adventen is túlvagyunk, és pontosan egy hét van ahhoz, hogy visszatérjek széphazánkba.
Juppi!!!
Nem mellesleg ma van viccesen a címben található dátum: ez már soha nem fog megismétlődni újra. Ha jobban belegondolok egyik dátum sem fog újra bekövetkezni. Hm.
Advent a várakozás ideje, hiszen nemsokára itt van a karácsony és én már olyan, de olyan nagyon szeretnék mézeskalácsot enni! Hogy valamennyire pótoljam az apadhatatlan vágyat e sütemény iránt, az itteni Brunkager-re (vagyis nagyon fantáziadúsan barna süteményre) szavazok és azt eszem. Ez, hogy úgy mondjam, teljesen vegetáriánus cápa effektus: igen, ott van az íze, de nem csillapítja az igazi éhséget és az az íz....!!!! :)
Na de már nem sok van addig, plusz az utolsó vizsga, amire készülnöm kell, és kérem szépen, mosom kezeimet. Így ni.
Abban az időben, ami szabadnak találtatik pedig kényelmesen töltöm, és néha ellövök egy két képet a városról, mint:

..."minden színes volt és vibrálóan szép: állatok kavalkádja és a természet összhangja: egy festékből és szellemből tört elő ez a mestermű"...

..." száguldottunk, ebben a közepesen hideg decemberben, amikor még a házak is csak nagy csendben pislogtak ránk...reggeli tömeg csak szuszogott"...

..."nézett ki az ablakon, kérlelve, hogy vigyék haza. de a gömbök nehezek. bárcsak havazna legalább!"...

Remélem nagyon figyeltek, mennyit beszéltem a hóról! Sajnos, de mégis szerencsére (biciklis szepmontból persze) itt még nem esett: bizony egy hópihe sem! Még Celsius kolléga is eléggé magasra teszi a mércét: 9 fokig terjed néha a hőm.(nem az enyém, nem kell aggódni). 

Miklósom pedig? Igen, nálam is járt, és nagyon örültem, hogy a puttonyából nekem is pottyantott csomagokat, még most is pityeregnék, de sajnos annyira meghízott a pofikám a jó sok csokoládé és gumicukormennyiségtől, hogy nem folyik le EGYÁLTALÁN a könnyem. Hát ennyire! :)

Remélem Nektek is barátságosan telik ez az időszak: nemsokára pedig újra a holy magyar groundot taposom!

Addig is egyetek mézeset, a próbasütésekből! Fenékig!:)