Nyári szünet

Újra itt, és mégsem:)

Ezennel blogocskám, kateindk. és jómagam egy kis nyári szünetre megyünk. Tudom, régóta nem írtam és most meg még valameddig nem fogok, de pillantsatok azért néha rá, hátha kerül új dán vagy magyar élményeimről beszámoló! Mindenkinek nagyon jó nyarat és szünetet kívánok, amint tudok friss infóval és élményekkel gazdagítom az oldalt! Barnuljatok, fürödjetek, ússzatok, fussatok, fagyizzatok, halazzatok, szerelmeskedjetek!

See you, szeretlek!

Nem is tudom hol kezdjem, még mindig a hatása alatt vagyok az aarhusi kirándulásomnak, nem is csoda persze, két órája érkeztem meg, de egyből leültem blogolni a friss élményekről és minden jóról! (Azért ettem most nemrég egy jó bagelt, finom lazaccal, pestoval és sok-sok salival, nyamiii!:))
Ahol kezdem pedig: pénteken, aznap, hogy mentem foglaltam (volna) a jegyem Aarhusba, de kiderült hogy nem jó a kártyám és ezért nem tudta rendesen lefoglalni a jegyet(vagy valami ilyesmi). Lényeg a lényeg: nem csak a foglalás nem sikerült, de ezzel együtt még le is késtem 5 perccel a buszomat, szóval várhattam egy jó másfél órát a következőre, ami szerencse hogy egyáltalán volt. (Mindig, mindent lekések, tudom, tudom). Tehát várakozásom után végre felszálhattam a buszra, és mit ne mondjak: nagyon jó utam volt! Kényelmes, pihentető, gyors és csendes: hatan voltunk a kb 50 személyes buszban, nem is csoda:)
Mikor megérkeztem a városba hideg és nagyon sötét várt: este 11-re értem be és rögtön partizni indultam a srácokkal, akikkel előtte jól leegyeztettem, hogy megyek. Mivel aznap volt a legnagyobb egyetemek és iskolák közötti esemény, a Kæmpleplajdsen, ezért tömeg volt a bulihelyeken de szerencsére a fiúk olyan helyre vittek, ami nagyon nagyon hipszter elhagyatott volt. (Igen, és ott mondta egy srác a kapuban, még be sem léptünk, hogy idézem: "You are so beautiful! There is no doubt about it, and I am telling you because you are!" Hát, ez igen jólesett, és nemcsak azért, mert ez mindig jólesik, de még szimpi is volt ez a kis drága dán-német ÉS VÖRÖS HAJÚ fiúka. (Martinnak hívták.)
Haha, jó is visszaemlékezni rá, meg arra is, hogy hajnali négykor mentem haza - vagyis a lakhelyemre - ahol nagy nagy meglepetések vártak.....
...de erről még nem tudtam. Mikor megérkeztem senki nem volt a házban és nem is lehetett számítani senkire: így beszéltük meg az egyik osztálytársammal, náluk lehetek, elfoglalom az egyik szobát de a ház így is úgyis üres lesz. Jó is volt: lefeküdtem szépen, hulla fáradtan de pihe puha dupla ágyba, takaróval kényelmesen, MIRE a lett (fiú) osztálytársam merev részegen dörömbölni kezd a zárt ajtón,beengedem, ledöbben, utána vicceket mesél, stb stb....egészen reggel hatig, amikor is még 5, azaz 5 ugynailyen merevrészeg lett barátja bejönnek a szobába, befekszenek az ágyba és fura sztorikba kezdenek, nem hagynak békén és váááááááááááá!!!! :) Nem aludtam, csak maximum 1 órát azon az éjjel-reggel-hajnalon, de úgy voltam vele, hogy elvégre is nem pihenni jöttem Aarhusba, na! Ezzel együtt nem volt olyan rossz a helyzet, másnap egészen friss voltam, megdöbbentően az! Merthogy: másnap a hőn imádott second hand bazárban voltam ismét és persze hogy mindig talál az ember valami szépet, vettem pár darabot az estére, amikor is Gábor, az egyik magyar kinti fiú szülinapját ültük. Hihetetlen jó volt, méteres sörcsapolóból folyt a sör, ismét a litván haverok gyűrűjében és német sramlizenével megspékelve, egészen másnap 2ig. Huhh, de jó is volt!
Aztán ma csak visszajöttem kopasz "Koppantóhágába", és minderre, amit leírtam nagy örömmel gondolok vissza. Itt jól megáztam persze: ez a május szuper esős és kiszámíthatatlan, de már 3* volt a héten szivárvány! Ohhhh!!! ^^^
Itt van a remélhetőleg nem utolsó, merthogy sohasem utolsó aarhusi képösszeállítás, bedste byen!

Risskov gyönyörű erdeje kis baglyocskával! Már virágoznak a medvehagymák...

És lesz Northside fesztivál megint nagyon jó felhozatallal, sok emléket őrzök tavalyról innen! <3

Kedvenc (egyik) utcám éppen felújítás alatt fényképre ösztönzött...

Egy szó mint száz, nagyon jól érztem magam megint, mesés, mesés, mesés volt, pihentető (igen, a sok nemalvás ellenére is), és nagyon örülötem, hogy találkozhattam sok sok kedveskémmel a cityben. Kívánok itt is nekik sok sikert a továbbiakban és nem elfelejteni: beszélünk és találkozunk még az életben! <3

Ájrovízió '14 - Dánmárkban énekelnek mind + Anyák napja, art képek,satöbb!

Welcome!
Ismét a fedélzeten, Euróvíziós lázban égve, jöhet a Grand Prix feeling és a zene minden mennyiségben!
Huhh, el sem tudjátok képzelni mennyire örültem ma, hogy pont ott voltam Koppenhága főterén és látthattam bevonulni az összes ország énekesét kezdve a svédektől egészen a lettekig! Igazán izgalmas és sokszor vicces a felhozatal, nekem Saundersen kívül (remélem jó helyet ér a el a Running, mert imádom!) még a franciák és a svájciak tetszenek! Az osztrák fiúlány pedig a legjobb travi a világon, érdemes lecsekkolni az ipsét!:)
Készítettem fényképeket is ám nem csak a tömegről a téren hanem amblokk a mostani látogatásomról itt. Merthogy csak kettő napja jöttem vissza de máris rengeteg mindent csináltam és élvezem a folyamatos szelet az itteni maximum 14 fokban. És jó hír: nemsokára megcsináltatom az elromlott biciklimet is, tehát még szelesebben szelhetem a Kopi utcákat. Hehe.
Persze van még itt valami: hamarosan újra megszületek, immáron huszonegyedjére is. Kettő éves lesz a blog is rögvest és azon izgulok, és remélem az élet tud még írnivalót adni nekem, hogy mások és magam is örömöm leljen a blogolásban. De jesszusom, 21 leszek! Öreg Kata, gamle kvinde! :)

Képek máról: először is skandináv tavasz+ art minden mennyiségben!

Itt minden van: "egy szuper város", benne tipikus házakkal, autóval, zászlóval s kakassal.

Patrióta rajz az Ud & Se vonatos magazinban. Jeeee!

Az északi kikötő tavaszi pompájában és az elmaradhatatlan daruival.

Lábas fotószelfi, ahol a nagy dánságomat hirdetem. Lábasszelfi kellékei haladóknak á'la dán style: futócipő, fekete tapadósnaci és nagy kötött pulcsi! :D

Fekete és sárga tulipánok Bagsvaerdben tobzódnak!

A mostani Eurovízió jelmondata: #Join us, azaz "Csatlakozz hozzánk". Ezt tesszük!

Az igazság pedig nem mindig van odaát. NÉHA egy gyümölcsleves kupakon van. Hát ilyen ez az igazság!

Szuper napom volt, szuper szállásadóval; napfényfürdőzés, énekverseny és egy király rakott tésztás csoda ami ma főztem(igen, én!): éljen május, és ma van anyák napja is!!! 

Mennyi minden!

Remélem Ti is jó vagytok, kedveskék!Nemsokára újra itt, de tudjátok, hogy megtaláltok, bárhol is vagyok ;)

Átlépem a határokat!

Mégpedig nem is olyan sokára, hanem egészen pontosan május másodikán, a munka ünnepe utáni napocskán. És igen, várom már egy kicsit a Kopit!:)
Most, hogy több időt voltam itthon és ki nem látva az ékszerek, anyagok, pr, és ruhák forgatagából mégis van kedvem és erőm még egy utázáshoz is az kész csoda, de állok elébe!
Képzeljétek, nagy örömhírem van és nagy melegséggel tölti meg a szívemet, hogy egyre több jól működő projektet látok itthon. Én többnyire Budapestről tudok csak nyilatkozni, de itt is szép számmal bontogatják szárnyaikat az artisták, performerek, divathuligánok és láncmániások. Így van ez, kéremszépen, és így van jól!
Ma, hogy még egy kis dános hangulatot csempésszek az estébe elmondom, hogy megint találkoztam dánokkal, immáron másodjára egy héten belül, a belvárosban! Svédek is voltak, de az nem számít (Kate in DK itt veszítette el olvasói felét :)) de tényleg, és mind nő volt, és mind Copenhagen lelkes lakosa! Juhééééj! Persze beszéltem is velük Dánul és ha már szóba elegyedtünk megígértedték velem, hogy találkozunk a dán fővárosban. Ja, ja, selføgligt!
Aaaaaarhusocskára és egy kicsit visszatérek: pont születésnapomat, valamint az azt követő partit fogom ott tölteni, és remélem pontosan olyan jó lesz, mint amire várok! Már rámfér úgy érzem egy jó parti, és hol máshol lehetne eszményit partizni, mint Aarhusban?

Kedvcsinálónak találtam ma egy szuper képet Aarhusocskáról, amit mellékelek, és persze kicsit magamnak szívmelengetőnek, hogy nemsokára ismét láthatom a sós illatú tengeröblöt, merész kikötőjét és ellenállhatatlan belvárosát. Vi ses!

Mindenképpen megér egy bejegyzést az, hogy...

egy szép vasárnapi napon olyan tettet követtem el, aminek a lehetséges következményeivel tisztában voltam,
DE kellemesen csalódnom kellett! Merthogy nem hiszitek el, de,
1, Bicikliztem a belvárosban (ám ez még nem hírértékű annak ellenére, hogy ismerjük a közlekedési masszát a városban)
2, Elfelejtettem lezárót vinni DE ENNEK ELLENÉRE magára hagytam a biciklimet a Millenáris parkban, mondván egyszer élünk.
3, FÉL ÓRA MÚLTÁN TELJESEN MAGÁRA HAGYVA SEM VITTÉK EL A LEZÁRATLAN BICIKLIT BUDAPESTEN!!!!

Azt hiszem, ez mindenképpen egy nagy fejlődés a történelmünkben. Ezzel együtt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik nem vitték el a biciklimet a kellemes vasárnapi napon, meghagyva még az emberiségbe vetett hitemet. Köszönöm! :)

Mindezért szeretnék egy nagyon szép biciklis képpel kedveskedni. Meg velem, aki fényképezte, bár nem látszódom annyira rajta. Ecco.

Szép hetet mindenkinek és kellemes áprilist!

Magyar divat - remekre szabva! (Divatos bejegyzés következik)

Most, hogy itthon vagyok s az élet élvezése valamint kedves hidaink fényképezése mellett dolgozom is, vagyis gyakornokoskodom egy méltán híres magyar fashion márkánál, van időm (kötelességem!) divatbemutatókra járni.
Ha valaki nem tudná,  Kate in DK nagyon szereti a divatot és a vele járó mindenféle csillogást, így hát nem is kérdés, hogy a most leközölt cikk is egy ilyen csilli-villi és a magyar designt magasztaló rövid iromány. Nnna.

Itthon, Magyarországon nem kap akkora teret a tervezés, valamint kiváltképpen a divattervezés: sem tőke nincs elegendő hozzá, sem igény, vagy affinitás. Ezt megcáfolandó, igenis rendeznek és vannak itthon is divatbemutatók, vannak jóhírű és tehetséges tervezők, vannak nagy álmok, amik a megvalósítást várják és persze egyre nagyobb a közönség is, aki hajlandó értékes, színvonalas és egyedi darabokat vásárolni.
Gondolhatnánk, hogy minden csak a pénzről szól és egyrészről igazunk is lenne, de bizony a pénzen és szerencsén kívül a tehetségek kooperációját és összefogását tartom egy nagyszerű kiugrásnak itt, Magyarországon.
Na de ennyit is az itthoni helyzetről, meg nem is fogok most Dániával sem jönni, hogy ott mennyivel könnyebb a helyzet cégek/alapítás meg branding terén (az innovációkról, anyagokról nem is beszélve), hanem egy kis backstage-kifutós képösszeállítást nyújtok a ruhákból s lányokból attól a cégtől, akiknél jelenleg vagyok. Ez a fashion show a Bálnában volt és a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretei között lett megrendezésre; színvonalas ám sajnos kevés résztvevővel operáló bemutató volt, ám az én szememben egy roppant izgalmas megismerése, hogy mi van a színfalak mögött.

N U B U

Hát nem gyönyörű kreációk? És ez csak pár darab! :)

Mindenkinek szép napot kívánok, öltözzetek szépen, olvassatok minél több jó fashion blogot (a fiúk is!)

Plusz: vegyetek magyar designerektől ruhákat és csodás kiegészítőket!

Bye bye!

hoppá

csak úgy így amúgy

vagy akkor meg nem is úgy

hogy miért nem akkor

végtére is nem?

Napom.

BVDA-PEZT

Hjemme, hjemme, home, home, otthon, otthon.

Mióta itthon vagyok annyira nyugalmas az életem, hogy ilyen nyugalmat még a dánok sem láttak (vagy éreztek még életükben). Nem csak azért, mert gyönyörű tavaszban és plusz 15 fokban érkeztem haza, hanem azért is, mert itt még a madarak is lassabban csicseregnek és a villamos is lassabban jár (bár ez nem jó példa mert Koppenhágában nincs is villamos). De a lényeg, hogy még a mai borult idő sem tudja elvenni a kedvemet az írástól, és szerintem ez azért is van, mert tegnap egy hihetetlen jó délutánt töltöttem el az én Andruusommal és Évivel Aarhusból(éljen az Apenta). Mindkét példa mutatja, hogy a barátság nem ismer országhatárokat vagy korlátokat. És ez a ráismerés gyönyörű, hogy egy barátnak igazán nem az a lényeg, hogy nem vagyok valahol fizikailag, mert mindent meg lehet oldani különböző fórumokon, ha valaki nagyon akarja. <3

Tegnap jártam a városunkat. Fő-városunkat.

És és és, hogy még izgi legyen, próbáltam a dán fővárossal hasonlító hipsterfotókat készíteni: kíváncsi voltam, hogy Budapest így 2014 derekán mennyire fejlődő és fiatalos pörgős art szempontjából. Meg kell hogy állapítsam, elmarad Kopi mellett, de még itt is találtam gyönyörű részleteket. Lehet az lehet a hiba, hogy főleg Budát fotóztam (na nem azért mert én ilyen antipesti vagyok, nem ám!) de meg akartam bizonyosokodni, hogy nem hiába hívják a Duna bal oldalát a csendes és elit zónának (csak nézzétek meg Budafokot, khm, "elit" , haha), de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Budán sem véletlenül tartottak anno kutyavásár. Íme.

Margit ház @ Margit híd

4-6-os @ Moszkva Kálmán tér

Broken szék @ Bem 

A szeretet ereje @ Margit krt.

Streetart @ Budavár (i sikló előtti tábla hátulja:))

Aki tudja hol, annak szép álmokat! :)

BP Rulez azért!

És most egy kényes topic: szavazás.(Nem megyek bele nagyon, sőt, de azért). Vicces és egyben nem annyira vicces mi megy most itthon ebből a szempontból. Tényleg, mi is? Hát, bevallom, én meghallgattam sok kispavilonost, és egyikőjük sem győzött meg. Ennek ellenére azt, mondom aki teheti menjen el szavazni. Én, aki ismer az már tudja mit vallok erről az egészről, aki nem, annak Donal Scannel szavaival élnék: 

 "Ha a szavazástól bármi megváltozna, betiltanák."

(Well said, Donal, well said.)

Remélem, most látva kis hazánk kicsit kiakasztó helyzetét, valami a jó irányba fog változni és hogy országunk elér egy olyan biztonsági helyzetet, ahol a polgárok azt tudják mondani, hogy szeretnek itthon élni. 

Vagy Dániában, vagy nekem mindegy.

Pillangópehely szárnyakon a hazaút - Az új kezdet folytatódik!

Hiszen holnap hazetérek!

Igen; kicsit off Copenhagen lesz, egy darabig. (Blog marad, no panic!)

Az utóbbi időkben váratlan boldogság ül rajtam, szerintem, talán a tavasz első szele van az udvar határán?

De még mielőtt bármibe belekezdenék, el kell mondjam, vagyis meg kell köszönnöm azoknak az embereknek, akik hisznek bennem és én is bennük, hogy nagyon emlékezetessé tették az utolsó napjaim a fővárosban. (Persze nem a tutira tutira utolsók, csak ahogy említettem, egy darabig.)

Egy olyan partiban volt részem tegnap, amit csak néhány szóval jellemeznék: meghitt, baráti, aszaltgyümis, kekszes, sörözős, utazásos, rajzolós, hiányzós, bújósöleléses. Tehát: egy nagyon király farewell dinner azokkal, akikkel megoszthatom design-egyénem minden momentumát. Köszönöm Nektek, hiányozni fogtok!

Hannah csokitortája, Lana twerk-táncmozdulatai, a magyar csajok közelsége; Iulian bája és a legaranyosabb Jassy és még sorolhatnám. Guys, I love you!!!!

De ami jó lesz és várom: az a saját ágyikóm a sok couchsurfing után; a jó kis szmogos Pest és napfelkeltés Buda; az eszméletlenül "kedves" eladóink otthon, és az olcsó kajaaaaaa! :) (Hát igen, mi itt Dániában máshogy tesszük a fontossági sorrendet.)

Egyet mindenkinek mondok: Koppenhága valahol olyan mint New York, hiszen egyszer az életben mindenkinek látnia és tapasztalnia kell az ittlétet. Mindenképpen! (Bár még nem jártam New Yorkban, mások mondták, hogy olyan. Tehát már van személyes tapasztalat!!!)

Oh, képzeljétek, ha már városozás: meg lettünk említve egy blogban!!! Mármint én, de itt is megosztom Veletek Adél írását, amit bevallom már alig vártam: akkor történt kalandos ittléte, amikor a Fashion Week volt és sok vicces dolgot éltünk meg, és egyet bizton állíthatok: nagyon sok szar kaját ettünk és nagyon keveset aludtunk, ennek ellenére az olasz buli jól sikeredett, a blogban említett Marci humoráról nem is beszélve ;) 

Itt és most tehát Adél, egy sønderborgi fashion design tanonc naplójának címe, olvassatok bele:

 http://adelilysdiary.blogspot.dk/

Na de vissza hozzánk, tratatatataaaaaa!!!!

Szóval holnap megyek, igen, huhhhh! Már csak kevés óra a becsekkolásig, 120 kilogram töltősúly cipelése és reménytelenül kevés remény, hogy bárhonnan is kaját szerezzek holnap. Challenge accepted!

De várom. Azért.

És ameddig én várom, az utolsó shootok közül rakok fel párat. Az utóbbi időben készültek az autentikus és részletgazdag Kopiról. <3

Így kell kérem a cégért csinálni! Hogy harmonizáljon a kék éggel. Sziluett!!!

Graffitti és még és még és mé.....

Last supper: Kage med øl - (Süti és sör)

Kate in DK rájön, hogy holnap hazamegy...(és még mindig van, amit nem pakolt be!)

Nézz, nézz az ég felé! És nézd a Holdat! 

Viszlát Danmark és kezeit csókolom BP. 

Folytköv!:)

Übervárosi überartisztikus über-non valentin cikk

Ahoy mindenki!

Igen, ez itt a tizennegyedikevanésnemmegyeksehovámertegyedülvagyok rovat. LENNE! De: ehelyett, vagy Kodály Zoltán gyűjtötte pajzán tartalmú népdalok analizálása helyett egy igen friss és artisztikus, igazi urban non konvencionális fotósorozattal készültem. Igen, e nevezetes nap alkalmából.

Most, hogy túl vagyok a nagyobb projekteken és körülbelül öt tonna ruha átmozgatása után gondoltam meglepem magam és persze Titeket ezzel az eszményi képsorozattal, annál is inkább, mert ugye ajándékkal tényleg készülni kell a bálinton. Vagy valami ilyesmi, de nem olvadunk be az efféle tradíciókba. Mi nem.;)

Tehát itt van a kedves forgatag a képekből, amiket magam készítettem, és most hogy már valamennyire értek is hozzá, talán ad egy befogadható alap művészi értéket. És még egyszer hangsúlyozom: "Piszi, ajandek, neketek." 

"Köd mögöttem, felhő előttem." - mondta a repülő, s belerohant...

Na kik a sapkás király csáveszok uraljuk a vonatot, he?  (átlagéletkor: 15 életév:))

Ha valakinek nem lenne egyértelmű a "vihar wifi" kifejezés, csak szólok, hogy egy szendvics és egy bagel ( valamint több egység alkohol) elfogyasztása után kiderül. Het. Mármint az ég. És nem lesz többet vihar. De wifi az marad.

Ez itt a " Citromba harapott", valamint a "Lenni, vagy nem lenni? magyar-brit költői-filozófiai alkotás remekműve képbe szabva. Kellemes rágást!

Boldog überfantasztikus napot, estét, kijózanodást (holnapra).

VAGY NE!

<3

Századik mese a királylányról

Elérkeztünk egy mérföldkőhöz az írás történetében. Vagyis inkább az én történetemben: dániai kalandjaim 100. története következik most, benne sok sok mindennel, ahogyan eddig is.

Hát hol is kezdjem?

Rendben, a varázs azt hiszem a napban van! Ma, igen, február 10-én gyönyörűséges napsütés, madárcsivitelés és meleg szél hulláma töltötte be Bagsværd( jelenlegi lakhelyem a "city"-n belül) és Koppenhága minden szegletét, ami az én szívemet melegséggel töltötte el, kezeimet pedig írásra sarkallta. 

Bevallom, ezt a cikket 13-án szerettem volna írni, babonából. Nem azért mert 13, hanem mert úgy gondoltam, hogy egy tavalyi furcsa történéssorozatot fog majd feledtetni velem. Aztán rájöttem, hogy az emlékek, amik a múltban vannak már ott is maradnak, azt hiszem. :)

És most, hogy a zöld teámmal mellettem, teli hassal és nyugodtan vagyok azt hiszem el is érkezett a pillanat, hogy visszamenjek egy kicsit a kezdetekhez...

Aarhus. Aarhus jelentette nekem Dániát (ezidáig, de azért sokáig!) Imádtam ott élni, és minden egyes percét élveztem annak, hogy ott lehetek.Oda érkeztem elsőnek élni, és ezzel együtt megfordult velem a világ: a magyar valóságnak tűnö gubó után egy teljesen más szeletét kaptam az életnek, a jó értelemben. Rengeteg emberrel ismerkedtem meg; megtudtam, mi a barátság és a valakire támaszkodás; mit jelent együtt lakni valakivel, és azt, hogy nincsenek távolságok már országok, esetleg kontinensek között. Átjárt a dán szellemiség: nyugodtabb lettem, jó irányba változott a stílusismeretem, és megtanultam a pénzzel (még jobban, hehe) bánni. De visszatérve Aarhusra: mindig is nagyon fogom szeretni azt a helyet, és békével térek vissza, minden szép és fáradhatatlan emlékkel, amit őrzök a városról, az emberekről, a kollégiumról, a beszélgetésekről és az iskoláról. Köszönöm, Aarhus!

De ahogyan mindig is olyan voltam, hogy nem bírtam meglenni egy helyben a seggemen, innen is váltottam: megcéloztam Koppenhágát, a fővárost. Nehéz és fárasztó ás sírással teli menet volt; szerintem életem egyik legnehezebb dolga, azt hiszem, de végül is megérte: felvettek fashion marketingre, elköltöztem, és itt folytattam kalandjaim tovább... Eltelt immáron itt is egy félév: a város, melyet úgy szeretek egy fél éven át sok nehézséggel állított szembe, de mára már megtanultunk szimbiózisban élni. Igen, azt hiszem ez a legjobb szó rá! :) Mindig azt mondom: soha nem tudhatjuk mit hoz a holnap, mert lehet hogy egyik nap még egy kanapén ébredsz, a másikon pedig egy gyönyörű hófehér ágyban hajtod álomra a szemed.(Nem, ez nem a Bulizási történeteim: A másnaposság c. könyvből vett idézet, hanem a valóság!):)

Ezzel tehát a királylány úgy gondolja, hogy az élet kétféle lehet. Lehet olyan, mint egy gyönyörű tündéri tavacska az erdő mélyén. Igazi fénye van, fenyők veszik körbe és örömet okoz minden arra járónak...

Magical pond in Hareskov 

...és olyan is, amit ez a kép ábrázol: összevissza, elhagyatott és reménytelennek tűnő. Pont, mint ezek itt:

Abandoned mags: only the wind plays with them...

Amit sokan elmondanak, azt hiszem nekem is tovább kell adnom most így, a 100 bejegyzés tanulsága során: gondolom már sokan rájöttetek, hogy külföldön élni kihívás. Mindenkinek más tapasztalata van erről az érzésről, és azt gondolom ez így van rendjén. De mindenkinek ajánlom, hogy tapasztalja meg, hiszen a nagyszerű emberek akkor lehetnek igazán nagyszerűek, ha sok utazásuk (és belső utazásuk) során megtalálják az igazi énük. Ez most talán közhelyként hangzott, ámde igaz.

Még egy dolog, és mára búcsúzom: szeretném megköszönni Nektek, hogy itt vagytok velem, követitek az írásokat és feljegyzitek az élményeket magatoknak! Mindannyian nagyszerű emberek vagytok, (nem csak, mert olvassátok a blogom;)), és bízzatok magatokban a végletekig! Az ember egymaga királya életének, főszereplője filmjének!

Szép napot! Éljen a 100.!

Februáááár már már!!!

Képes összeállítás a téli Koppenhágáról, international fashion fairről, rólam, mindenről.

Biciklizés nélkül nehéz elviselni a téli hónapokat, de legalább mindig láthatom őket.

Nordhavn kikötője

Graffiti-művészet-belváros-yeah

Ennyi design könyvet egy rakáson!!! 

Amikor a neon és a farmer találkozik...

A fekete, a bőr, a cipő, a férfi...

Még mindig CIFF, azaz koppenhágai nemzetközi divatkiállítás, egyik kedvenc darabok!

A következő bejegyzés lesz a 100. Ikonikus, jubileumis, designos, és természetesen kateindk.-s. Enjoy!

Amiért a legjobb...NEM!

" Tudod, Kéti, én szeretem az életet. Szeretem azt, hogy mindig történik valami, hogy el tudom magam foglalni. Szeretek elfoglalt lenni és magammal törődni. Szeretek élni és menni minden felé. És hogy az élet szép és érdekes."

 

(Antidepresszáns bejegyzés következik.)

Ezt a mondatot felettébb nem én mondtam, hanem egy olyan ember, akinek igazán gyermeki lelke van, és habár nem is az a fajta okos felnőtt, aki gyermek akar maradni, hanem egy tényleg gyermek lelkületű leányzó, ennek ellenére jó volt ezt hallani. 

Ilyet mindig jó hallani, csak úgy. Ő is csak úgy mondta, (nem mintha nem kellett volna engem felvidítania), de éreztem egyfajta erőt a dologban: az emberek élni akarása hihetetlenül erős tud lenni, és a lét szeretetének megosztása is egy fél nap jobbátevésével jár. Ez remek!

Rám is rámférne egy adag szeretet, még több, és több és több, hogy ne tudjak betelni vele! Úgy, hogy kicsordujon, már fájjon; annyira, hogy az ujjaim tövétől a torkomon át a térdeim során a lábujjaimban érezzem; hogy ne legyen egy pillanat sem amikor nem érzem és mikor nem nézek oda is érzem; mikor nem hallok semmit és nem látok, és nem repülök és vágyakozom és ülök csendben és....még akkor is.

Dánia, Koppenhága, hó, hideg. 

Fagyos, rettegett szív.

Ajjajj.

Nem.

Sokvolt.

Nincs vissza.

De.

Mert mindig van egy kibaszott DE.

A következő nepi tanács lányoknak: ne vállaljatok be semmit. A tanács fiúknak: ne hazudjatok!

Köszöntem, pá. 

Váratlan nyugalom

Váratlan, nyugalom, nyugaton,

Ülünk, merengünk a vonaton,

Elmennek mellettünk, ránknéznek,

Mások meg meredten szétnéznek.

Mi is ki-ki kukkantunk ha jön egy felhő

Utunk nem gyors, szép és kellő

Nemcsinálom nap után ez a legjobb,

Mire hazaérünk már kedvünk is jobb.

Dán télen szelet élni nem nagy kunszt;

Hideg van, fáradt vagy többnyire, s unsz;

Átaludná mindenki e rossz időt,

S várná szépen a nyugaton mindig felkelőt.

Ez jut eszembe most így hirtelen a vonatozásaimról, reggelekről, dán télről, fázásról, emberekről. Ez a kép inspirált, (már most mondom, tudom, nem mindenkinek lehet egyértelmű miért) és írtam ezt a pár sort. Hmm.

Közel a természethez

Képekben a mai természetjárásom Lyngby tavánál. (ejts lüngbü, az egyszerűség kedvéért).

Egy kellemes, saras, és enyhe napot ünnepelhettünk ma, minthogy nem volt sulim és felkerekedtem a természet lágy ölére. Jó volt újra vizet látni és sétálni a természetben; egy kicsit kutyázni egy rakoncátlan vizslával és fülig saras lenni (mert meg kell mászni a domboldalt, full saras és csúszik, de nem adjuk fel, ugye).

Egy szó mint sok és több, jó volt sétálni és nem mellesleg vörös kajakozókat( dán dán dán)!!! bámulni gyakorlás közben!

Save the day!

A természet gyönyörű!

Visszaérk, sapkamentés és felhők felőli

"Megérkezett a tengerészgyalogos kisasszony először Svédország, majd Dánia partjaira, ahonnan örömmel konstatálta a lenyugvó nap, az édes szafaládé, valamint a fénykép nélküli bérlet nyújtotta harmóniaegyüttest." - Történetünk folytatódik, méghozzá tehát Koppenhágából, a feltörekvő hableánypalánták országából.(Dánia, még mindig;)
A mai napon, miközben szeltem a vizeket, hidakat és kapukat; barangoltam országokat és kultúrákat (oké, abbahagytam a flancos szövegelést), szóval megmentettem egy csomó csomó dolgot. Rögtön kezdésnek, egy sapkát a metrón; egy kislány,(-nak kinéző cicababa) otthagyott darabját még idejében sikerült visszajuttatnom tulajdonosának (egy halvány köszi azért elszállt), majd már Koppenhága Szentrál Sztésönön egy csomagot(!) sikerült visszajuttatnom egy ifjú párnak. Hogy a napom pedig teljes pompájában fénylejneljen (fényeljen? fénylenyen? nyelvtan!!!) egy másik lehulló sapkát is megmentettem: ezúttal egy srác fejéről pottyant a földre a fejfedő. Én vagyok a nap hőse? Aligha, mindenesetre biztosan egy ruhavédő bajnok, vagy valami ilyesmi.
Miközben pedig így bandukoltam és mendegéltem, vagyis ez kivételesen repülés közben történt, készítettem remek képeket. És hát mire menne ez a blog képek (vizuális behatás) nélkül, íme; garantálom, hogy eláll a szavatok ezektől a gyöngyszemektől!:)

Jó, jó, a szürke és kék színek dominálnak. 

1. Kép: felhőrengeteg felűlről

2. Kép: voltam az űrben is! Ez a Tejút! :)

3. Kép: egy hajó a nyílt tengeren, ami igen haragos volt

4. Kép: Dover sziklái (helyett) Malmö partjai

5. Kép: fenyők, út, belvíz

Ennyi mára, fáradságos nap után, amit bearanyoz ez a bejegyzés. Holnap ismét oskola és tennivalók tömkelege, már "alig" várom. Adieu, mindenkinek, folytatódjon a január is szeretetben és békében!