Festivalweek - to the max! / Fesztiválhét kimaxolva

Az aarhusi fesztiválhét kezdetén járunk, de máris rengeteg izgalmas programon sikerült részt vennem. A tegnapi nap részleteit fogom ma leírni, és elöljáróban elmondom, hogy meg fogok osztani egy nagyon személyes momentumot is. De: végig kell olvasnotok addig! Hihihihihihi.
A programot elnézve tegnap 3-at találtam, ami jónak tűnt és el szerettem volna menni rájuk: egy kirakodóvásár (loppemarked - bolhapiac), egy kikötői program (amit nem értettem pontosan mit is takar) és egy koncert. Mivel úgy határoztam, hogy inkább gyalogolok, a kikötőbe mentem el először, hiszen az esett hozzám a legközelebb. Szép napsütés volt, hozzá viszont nagy szél, de hát ugye milyen már sálat felvenni? (Hát igen, tudom. Dánia.)
Lementem tehát a kikötői részre, ott is pontosan a DOKK1 nevezetű helyre. A DOKK1 nem csak a kikötő nevét takarja, mint megtudtam, de az új könyvtárépület hatalmas (orbitális, monumentális) valóját is. A program izgalmasnak, de váratlannak tűnt: mindenféle hajó, tűzoltóautó, markolóautó, daru és munkagép volt kiállítva. Be kell vallanom, imádom a nagy gépeket, és amikor később be is lehetett szállni, hát, nem kellett kétszer mondani hogy kipróbáljam őket.

Már majdnem ott vagyok! A pavilonok alatt programok, hal, kaja!

Bazi daruk. Az összes fajta tűzoltókocsi kiállítva.

Először egy Aurora nevű hajóra szálltam fel, ahol moszatelőadást lehetett hallgatni; egy férfi az ehető moszatokat mutogatta nekünk (ez annyira nem érdekelt) tehát felmentem az irányítótérbe. Ott nem tudtam fotót készíteni, de hihetetlen izgalmas volt látni egy új hajó belsejét! Viszont nem értem, mert alig lehet az ablakon kilátni a kapitánynak, vagy bárkinek, ami weird, de mindegy. Ez a hajó egyébiránt az Aarhus University új tanulóhajója (vagy mi), ezzel mennek ki a diákok a tengerre. Már aki ezt tanulja, persze.

Az Aurora tanulóhajó

Az első szinten, rálátva a másik hajóra és a fedélzetre

Tengeri látvány

A hajóról leszállva ingyen popcorn várt: mindenki kapott egy nagyobb papírtölcsérnyi kukoricát, amit helyben csináltak. Nyami. (Később a kukoricát ingyenjégkémmel öblítettem le). :)

Miután megettem a sok egeszséges ennivalót, tovább nézegettem a hatalmas gépeket. Ez a kerék, például kb 10 centivel magasabb, mint én vagyok, és ez csak egy kerék!!!

Magasabb, mint Kata.

Volt olyan hajó is, amin lehetett menni egy kört: Jakob volt az egyik hajó neve, Marie pedig a másiké. Egy régebbi vitorlás is ki volt állítva, és az égen a felhők? Mintha egy bábelőadásba csöppentem volna, mind ugyanazon a szinten "függött". És a könyvtárépület? Fenomenális! :)

Jakob (háttérben) száguld a part felé éljenző emberekkel fedélzetén

Risskov (az erdős rész) és a kikötő a könyvtár tetejéről

Könyvtári bejárat (lent és fent)

A könyvtár belső megtekintése után (legközelebb csinálok képeket is, csak gyorsan átrohantam most rajta), elindultam a városközpont felé, ahol leginkább az ételfesztivál érdekelt. A fesztiválprogram kiemelt kísérőfesztiválja ugyanis a Food Festival volt. Sajnos, a tegnapi nap nem kecsegtetett sok finomsággal: beérve nem igazán volt olyan igazi ételfesztivál hangulat, kóstolók sem voltak, és mivel sok helyszínen voltak a programok, annyira egységes sem volt semmi. Ennek ellenére ellátogattam azokhoz a sátrakhoz, ahol zene és jó hangulat volt.

Este újra a városba készültünk (közben hazajöttem, és kolesztársaimmal indultunk partizni), ahova pedig stoppal mentünk. Ez volt az első stoppom, és bevallom kicsit remegtem mi fog történni, de egy kedves dán bácsi vitt le végül a centrumba minket. Itt még ez is jól működik; nem esett nehezére kis kitérővel levinni minket, én pedig hálásan dánul megköszöntem segítségét. Jajj, ez a Dánia! 

Bulihelynek már kinéztem egy dán feltörekvő rapperek sátrat egy nagyobb parkban, ami odaérve észveszelytően jó volt! Ketten lányok az első sorokba behúzva rappeltünk, táncoltunk, buliztunk; ez a dán nyelv baromira jó a rappeléshez, minden fekszik rajta. Értitek ;) Sok előadó volt, mind 16-20 éves korig, a közönségben viszont öregebb nénik is élvezték a koncertet- szintén az első sorokból. Absztrakt látvány egyébként: mamikák tizenéves "bitches-fucking-money-fame" témájú zenére rázták. 21. század, et voilá.

Kikeveredve a rapháborúból, a raggae sátorhoz mentünk, ahol több ismerőssel és régi baráttal is találkoztam, ami nagyon jó volt. Én alapvetve nem szeretem a raggae zenét, de ez most nem érdekelt: mindenkivel összeölelkeztem, akiket rég nem láttam, s ez szívmelengető volt.

Hazafelé menet (JUICY ALERT!!!) pedig összefutottunk az egyik rapper gyerekkel, akihez odamentünk és nagyon gratuláltunk neki. Én láthatóan nagyon bejöttem neki (khm, khm), és beszélgettünk, folyton ölelgetett, és mikor elbúcsúztunk, megpuszilta a számat. (Igen, tekintettel voltam a 18 éven aluliak jelenlétére is). Majd a homlokomat megpuszilta, és azt mondta, hogy legyek a barátnője. Erre nem írom le inkább hoyg mit mondtam, lényeg, hogy jó gyorsan elváltunk aztán egymástól, és Vikivel (magyar lány a koleszban) hazaballagtunk nyugtázva és mélyen kielemezve a nap történéseit.

Holnap nekem kezdődik az iskola. Ahhh. Kíváncsi leszek milyen lesz, addig is stay tuned (maradjatok velem) és a következő cikk is hamarosan érkezik! 

Szép vasárnapot alles!

Dán olvadáááááás

Miután tegnap jól kialudtam magam a fárasztó napom után (új helyre költözés, Ikeázás, rendezkedés, stb), úgy döntöttem, a mai napot az élvezeteknek szánom. Nem is tettem ezt másképp, minthogy egymagamban elballagtam a gyönyörű napsütésben a tengerpartra, miközben mindenféle fotót készítettem a város e részéről. Délelőtt indultam, már akkor nagyon meleg és fülledt idő volt. De nagyon izgatott voltam és már alig vártam, hogy jól belemerülhessek a tengerbe!

Mikor leértem, egy nagyon gyönyörű, ismerős látvány fogadott. Sós víz illata persze, és ez a kis "niche", ami igazán elhiteti: megérkeztem!!!

Látjátok? Igen, az ott bizony a tenger. Meg egy kajak.

Még le sem ért a forró homokra a törülközőm, én már rohantam is le a vízbe. Kellemesen langyos volt, viszont sokat kellett besétálni, mire úszóközegbe kerülhettem. Rettenetesen élveztem: fújt a szél, égetett a Nap, és a nagy hullámok csak úgy dobáltak. Mint egy kisgyerek, kavartam és csattogtam a vízben, alig akartam kijönni. Aztán a felhők mégis arra sarkalltak: nem lesz itt tovább pancsi.

A parton nyugodtan olvasgattam tovább, mikor pedig menni készültem, és fényképeztem a lábacskámat a sekély vízben (hogy ugye elhiggyétek, tényleg itt vagyok), 

egy férfi odajött hozzám, és megkérdezte mit is fotózok éppen. Ezután hosszú beszélgetésre került sor, kiderült, ő hobbiból fotózik, és szeretné valahol a képeit eladni de sehol sem tudja. Majd folytatta a sort több moralizáló téma, politizálás, bevándorlók, Amerika helyzete, háborúk, történelmi mélypontok Dániában.  Utóbbira visszatérve, egy nagyon érdekes sztorit mondott el a fickó, amit nagyon megjegyeztem, és mindenképpen érdemesnek véltem leírni ide. Van egy mondás Dániában, miszerint: "Inkább öld meg a péket, mint a kovácsot." Ez a mondás azokból az időkből származik, amikor egy kis dán faluban gyilkosság történt, amit utúlag kiderítve ugyan a kovács követett el, mégis egy péket végeztek ki helyette. Hogy miért? Mert a szegény falucskában csak egy kovács volt (akire a faluban szükség volt), pékből viszont kettő. Az emberek pedig természetükből adódva egy bűnbakot akartak, akire rá tudták fogni az esetet, és megtorlást akartak látni mindenképpen. Ezért, az egyik péket végezték ki, és ezzel az álmegoldással mindenki"elégedett" volt. Ezt a példát egyébként a bevándorlási problémára hozta fel az öreg. Hogy Európa  - vagyis inkább Dánia- polgárai főképp csak a menekülteket tartják hibásnak a történtekért. Pedig, ez csak egy folyomány...

A nagy beszélgetés végén elbúcsúztam Eriktől (így hívták a kis filozófus-szociológus -festő hapit), majd elindultam a város irányába. Mendegélésem közben, egy zsákutcába jutottam a tengerpart mellett: nagyon sok idő és méter lett volna visszamenni egy másik utcára, így egy veszélyesebb utat választottam. Mivel a tenger mellett megy a vonat, mind két oldalról el van ráccsal kerítve a sínpár. Elég magas és a tetején szúros kerítés, én viszont adrenalinnak nem voltm híján: bizony egy szál rövid szoknyában és magassarkú szandálban is felmásztam és átjutottam a sínekhez. Mivel láttam 5 perccel ezelőtt a vonatot elmenni, nem volt bennem félsz; hogy hol is voltam, megörökítettem természetesen.

Hamarosan pedig, marha nagy szerencsémre találtam egy kis kerítésrészt, ahol könnyedébben át tudtam mászni, és már nyakamba is vettem a várost. 

Minden percét élveztem. Rengeteg ember mászkált az utcákon; mindenkinek jó kedve lett a naptól, és rengetegen voltak a partokon is. Ha nem volt ma 32 C fok, akkor egy sem!!! Láttam a dánok fején, némelyik nagyon nem bírta ezt a hőt már. De bevallom, én is kellemesre fáradtam magam útközben. (És hol van még az emelkedős visszaút???) 

Ma egyébként egy nagyon szívdobbantó és visszafordíthatatlan élményben volt részem: láthattam kedvenc, legkedvesebb dán rapperem, L.O.C-t élőben!!! Ma, ha minden igaz ezekben a pillanatokban is tart a koncert a városházánál; imádom ezt a faszit!!! A próbát végig lehetett hallgatni mellette ( jó messze), de ottmaradtam a sok kordon mögött, és egy kis pici résen magát a nagy L.O.C. (Liam Nygaard O'connor)-t is. A legközelebbi koncertre már biztosan elmegyek, de mindenesetre már a próbáját élőben hallgatni fantasztikus volt! Ahhhh, köszönöm!!!

Hazafelő jövet pedig vettem halat (mi tudjuk, hogy jó falat és szemnek szájnak ingere), és megvacsoráztam tradicionális dán böllerrel. Nem is alakulhatott volna jobban ez a mai nap!

Holnap pedig intro/bevezető nap lesz az oskolában. Jó hosszú nap lesz az is, de amíg az Aarhusi süt, addig nincs baj.

Továbbra is jelentkezem, szép estét! :)

Gyönyörű hortenziák - Lovely hydrangea

Augusztusban, itt Aarhusban lépten nyomon virágokba botlik az ember. Hol őszirózsák, hol, hangák, hol pedig csodás hortenziákat lát, amik igencsak szemet gyönyörködtetőek. Mai napom ezek megörökítésének szenteltem, és remélem hogy Ti is annyi ámulattal nézitek, mint én! Szerintem a színek is magukért beszélnek, nekem a kedvencem a világos lila és a kék. Nektek?

In August, you can't miss the blooming season in Aarhus. There are asters, heather, and of course hydrangea - mentioning the most astonishing ones. Today's adventure was to take a closer glimpse and photo of them; I hope you are as flattered as I was by looking at them! My favorites are the lilac and the blue ones, what about you? 

Huszonegy- 21st.

Húha, ha mindent bele akarnék sűríteni ebbe az írásba, nagyon hosszan kellene írnom. De miért is ne tehetném? Hiszen tegnap fantasztikus dolgok történtek velem, ami miatt nap végére hulla fáradt voltam. Ám úgy vagyok vele: abszolút megérte!
A tegnap reggelem nagyon korán kezdődött el. Mindenre elszánva, reggel fél hétkor keltem ki az ágyamból, igazán tettre készen. Nem szoktam reggel edzeni, de most, és mivel hét ágra sütött a nap, gondoltam lebiciklizek a régen látott tengerpartra, és futok egyet a napfelkeltében. Mert megtehetem, ugye. Szóval mindenre elszánva, bár kicsit még kókadozva kimentem a biciklimért, és leszáguldottam a partra. Nem volt messze, és végig lejtett (már előre tudtam, nem lesz köszönet a visszafelé emelkedőből), de azt a szabadságérzetet, ami a biciklivel száguldás egy meleg reggelen nyújthatott, semmi nem tudta volna megadni. Amikor leértem a part közelébe, már éreztem a tenger sós illatát. A tenger mellett sokkal neutrálisabb a levegő; az ember úgy érzi, a lég egy teljesen más közeg. Mikor leértem a partra, majdnem sírva fakadtam. A látvány döbbenetes volt, a hullámok hangja hazahívott, alig vártam, hogy megérintsem a vizet. A kikötőt is láttam a Nap fényében; magaslottak mint dolgozó óriások, hiába volt vasárnap. Akkor elkezdtem futni, végig a tenger mellett, és mikor egy nagyon kavicsos részhez értem, muszáj voltam mindenhol érezni magamon a vizet. Gyorsan levettem a nadrágom, és belefutottam pólóstul a vízbe. Megdöbbenésemre egész meleg (!) volt, kellemesen érte a lábfejemet amit benne mártóztattam. Egy kajakos ment el előttem, épp edzett; azt az eufórát szerintem rá is átsugározhattam, mert rögtön elkezdett gyorsabban evezni! (Vagy lehet őrültnek nézett hajnalok hajnalán, amint guggoltam a tenger közepén, vasárnap. Na ez Dánia! :)) Miután végeztem kis rituálémmal, visszamentem kerekezni. Bizony, nem volt felhőtlen a meredeken jönni, de abszolút jól indította az első official napomat.

lógó bicikli

majdnem meleg tenger

majdnem meghalt medúzák

sculpture by the sea

Ezek után visszafeküdtem még kicsit az ágyamba, és délben találkoztam a barátnőimmel, akik előző nap Vintage retro secondhand bazárra hívtak. Igazán vintidzs volt: nagymami rudik, naaaaaagy kötött és szúrós pulcsik, kantáros farmerok, Levi's cuccok. Nem maradtunk túl sokáig, habár a hangulat nagyon jó volt. (Majdnem vettem egy szürke Converse-t, deeeeee... hát mégsem).

Végezve a ruhákkal, elmentünk hárman a biciklis napokra, ugyanis biciklifesztivál is volt egyben, közel a városházához. Az idő gyönyörű volt, sokan voltak, rengeteg menő bicikli volt kirakva, és azok a frissen sült ételek!!! Ahh, még mindig irigylem a kis kemencéket, ahol a hosszú kenyereket frissen sütötték, és ízletes húsos és vegetáriánus csodákat lehetett kapni. Na meg persze sört. Az elmaradhatatlan.

Feketében persze, itt, amikor előbújik a nap, nem kellemes lenni. El is határoztuk hát, hogy lemegyünk a partra és fürdünk. Mivel kisebb nehézségekbe ütköztünk a spontán szervezés után, azért mi vízre készen elindultunk a part felé, de ilyenkor óhatatlanul előjön az enni/inni-pisi/kaki-fáradt/messze szentháromsága, De mi elindultunk bőszen, ééééééés...: találtunk bicikliket! Kettőnknek barátnőmmel pont kellett egy-egy, hiszen nem volt egyikünknek, és egy építkezési árokban találtunk két hazsnálható, ám kicsit viseltes biciklit. Kicsit absztraktul voltak elhelyezve az árokban, vasrudak között álltak egymáson, de mi mégis megmentettük őket, et voilá: gazdagabbak lettünk menő bicikkel. Így kell ezt, kérem szépen. Leértünk tehát végül a partra, amikor is már bújócskázott a napocska: fürödni nem tudtunk, de bőszen kavics- és kagylóvadászatra indultunk, ahol mindenki megtalálta érdekes/szép szerzeményeit. Mikor kiörömködtük magunkat a rákollókon, a szél igencsak fújni kezdett, és elindultunk haza. Egy gyönyörű napot tudhattunk magunkénak: volt benne sok sok vidámság, nevetés, beszélgetés, forgatag. Persze mire hazaértem nagyon kimerült voltam, majd egy holland waffel megevése után átadtam magam az álmok világának...

Folyt köv! :)

REBORN

Négy éve volt már... négy éve ilyenkor kezdtem el írni ezt a blogot itt, Dániában. És igen, újra itt, újra itt vagyok! Annyi minden történt ebben a négy évben, hogy el sem tudom mondani mind, de a lényeg az, hogy most itt tudok valami másba belekezdeni úgy, hogy már mindent ismerek. Amikor ennyi idő után most visszatértem, nem éreztem semmi izgatottságot, mint anno; a repülőutam nyugodt volt, és igazából semmi sem változott itt Aarhusban sem. Könnyű habfelhők, amik esőt ontanak, szürkeség, minden bolt ugyanaz mint volt, és a többi. Most ugyanannál a lánynál is lakom, akit legelőször megismertem ebben a városban; ő fogadott be ugyanis egy pár napra engem, amíg szállast nem találok.
Oh, és a lényeget nem is mondtam: tanulni jöttem vissza!!! Igen, marketing management szakra jöttem, két éves képzés, semmi extra. Már így veszem, túl kell lenni rajta és kész. Különösebben a suli és a közösség miatt sem vagyok izgatott. Minden rendben lesz.
Amikor megérkeztem ma Aarhusba, különös érzesek fogtak el. Igen, tudom hogy azt írtam, hogy minden ugyanott és ugyanúgy van, de mégis: úgy éreztem, otthon, itthon vagyok. Ez még csavar is a történetben, hiszen ma Magyarország honalapítását ünnepeljük. Hát, "kedves barátaim" én pont ma hagytam ott e szerény országot... (Hiába, az élet vicces és ironikus fordulatokat hoz).
A legjobb érzés ma az volt, hogy újra találkozhattam régi barátaimmal, és újra nyeregbe pattanhattam. Barátaimmal való együttlét nagyon jó volt, nosztalgia és kellemes visszatérés övezte egy csipet feszültséggel. Még minden a régi, és mégis; semmi sem az. Az emberek változnak, mint a tenger hullámai egy dagály után. A biciklizés is irdatlan jó élmény volt! Sok sok kilométert tekertem ma, és éreztem a vezetés szabadságának örömét, a hajtás sebességét, és természetesen azt, hogy közben még le is tudtam fényképezni, mennyire is örültem mindennek. (A kép lesz a nap fénypontja ;)
Tehát itt és itt, a nagy Skandi hazában.Nem tudom megjósolni a jövőt, csak remélni, hogy a suli jó lesz és sikerül majd megfelelő ismereteket szereznem. Valahogy úgy érzem, barátokat szerezni már nincs kedvem. Ez most itt fájóan hangozhat és ismerve magamat ez úgy sem így lesz (igen, lehet mindent csak a fáradság mondat velem), de inkább felfrissíteném a kapcsolatokat a régiekkel. Az ember annyi mindenkit megismer! DE: korántsem ismer mindenkit igazán...Ez sajnos az élet nagy tanulsága, Dániában meg főképpen, ahol kefejezetten rá van az ember másokra utalva. Mindent csak tapasztalatból tudhatunk meg.
Összegzem: ideértem. Eddig nagyobb érzelmi kilengés nélkül, pici nosztalgiával, borús esős időben. Biciklivel.

Száguldás lejtőn, kapafogak elől, kötelező mosoly és sál. 

De minden eredeti! ;)

Fogok még jelentkezni, remélhetőleg minél gyakrabban posztolni régi-új élményeimről!

Bye bye!