Longspeech - Hosszúbeszéd

Uhh, hogy megígértem hogy írok, és most értem el valóban odáig, hogy TÉNYLEG. Először is, elnézést szeretnék kérni minden nagyon jó magyar barátomtól, hogy az utóbbi időben elhanyagoltam őket/Titeket: nem direkt történt, és én is szeretnék hallani felőletek, csak időm kevés van arra, hogy mindenkivel egyenként beszéljek. Szeretlek, imádlak Titeket!!! Hogy bizonyítsam, leírom egy átlagos napomat: 

 - 6:10kor kelek reggel, majd egy óra buszút után leszek az iskolában (Minden. Egyes. Nap)

 - 16:00kor végzek, erre még rájön a dán tanulás, ami egy héten vagy minden nap, vagy csak amikor kiválasztom, de szeretek minden nap egy kicsit dánozni is. Mer' kell.

 - Még véget sem ért az első nagy beaadandó projektünk, már készülünk a másodikra. Ez nagyon sok keresési munkát vesz igénybe, plusz, a csoportmunka sok időt tesz ki. Szeretem? Őőőő...

 - Ha, valami csoda folytán hazaérek, akkor még házi vagy valami mozgásforma. Meg még nem is ettem... :D

Tehát így néz ki mostanában Kata egy napja. Hétvégék? Munka vagy néha kis partika, attól függően mennyi tanulás van másnap. Szegény tengerpartomat sem sikerült meglátogatni körülbelül három hete, pedig az idő szép volt hozzá, egyik nap sem esett az eső szinte, mióta itt vagyok. 

De hogy örömhíreket is mondjak, plusz tudom, tartozom party beszámolókkal is, íme:

Az annak idején lévő nagyszabású bál nagyon jól sikerült. Egy bizonyos dán fiúkával rövidre sikerült esti bazsalygást csak egy utócsók követte itt a kollégiumban; szép emlék marad csupán.Majd múlthéten szintén volt egy nagy nagy szülinapozás, ahová mindegyik international barátunk jött, rengeteg régi és új arc, magyar srácok, táncolás Bejonszéra és dánokkal való billiárdozás is volt a repertoárban. A legjobban annak örültem, hogy sok idő után önfeledten és tényleg kedves közegben tudtam elengedni magam, és mindent megért az, hogy a régi-új kolimban lehetek. Ez az érzés teljesen más, mert nincs deja vu-m meg őrült nosztalgiázás, hanem új lélekkel, új Kataként tudom megélni ezeket az élményeket. Tekintve az elmúlt év eseményeit, ez nagy szó.

Plusz fun fact: Elkezdtem szerencsejátékozni! Na persze nem őrülten, viszont egy hete megvettem életem első dán kaparós sorsjegyét (10 koronáért), amin 50 koronát nyertem! Persze, ez csak jelképes összeg, viszont hogy' megtudja dobni az ember hangulatát! Méghozzá pont akkor sikerült összehozni ezt az eredményt, amikor az első projekt közepén már éppen készültem bemondani az unalmast. Ahhh, két hétig minden nap 1kor feküdtem le miatta; tudom, nevetnek most a magyar egyetemista barátaim, de én iskolapadban több mint 2 éve nem ültem, és na, vissza kell lendülnöm! Az okosok viszont azt mondták: Kata, neked ez nem lesz nagy probléma. Így legyen!

Kicsit lelkizés fog következni: megrettentem! Méghozzá attól, hogy a felnőtt élet minden csodájával és szörnyűségével itt van a nyakunkon. 

Az történt ugyanis, hogy az egyik itteni nagyon jó régi barátnőm terhes lett!!! És ami ennél meglepőbb: tervezetten! Tekintettel rá,sem a nevét vagy nemzetiségét nem fogom leírni, csak azt, hogy 23 éves és a hasa fura!!! Láttam és vááááááááá! Én, mint ember, (mint nő, lets say), abszolút felelőtlenségnek tartom azt, hogy ebben a korban, erre a világra bárki is szüljön. (Lehet most vesztettem el a látogatóim felét, never mind). De tényleg! És még az is, hogy ő az első a közvetlen ismerőseim közül, aki tényleg gyereket vár, meg lakása van, meg mindjárt férje van! Micsoda??? Halló, ez nem a 90'es évek! Talán csak én vagyok ennyire elrettenve és megdöbbenve ettől. Talán nincs is ebben semmi különös. Talán tényleg egy gyereket fog szülni, és nem csak egy fogyasztót. Viszont nekem álmatlan éjszakákat okoz. Miért is törődünk ennyire mások életével? Miért érezzük magunkat ennyire elveszettnek? Utóirat: abszolút nem vagyok irigy. Még mielőtt valaki azt gondolná.

Még egy érdekesség, szintén a lelkem legmélyebb bugyrából: mostanában állandóan  Amerikával álmodom. Azt méghozzá, hogy a reptéren vagyok, vagy arra tartok repülővel. Mindig Amerika a cél, megvan a jegyem,és hol egyedül, hol mással megyek. Izgatott vagyok mindig mikor álmodom erről, és furcsállom is egyben. Nem tudom honnan motoszkál ez a fejemben, pedig álmodhatnék inkább arról is, hogy a következő projektemre kicsivel jobb jegyet kapjak, mint a mostanira. Vagy akármi.

Huhh, ez most jól kijött! Mint egy napok óta érlelődő pattanás az állon, ami feszíti a bőrt, de mire fehér lesz a teteje, csak úgy kifröccsen akár egy kis nyomásra. Fúúúúúj!!! :)

Ha pedig még nem voltam volna így a végére biggyesztem, hogy van egy MALACOM! Igen, egy oink oink malackám! Minden nap vele alszom és mielőtt elmegyek iskolába is betakargatom. (Azt hiszem, a maradék olvasóközönségem pedig itt veszett el.) :)

Csináltam róla bizonyítékként képet is. Mert imádom.

Malackám!

 És az elmúlt hetek partiszépasszonyai képekben

Rasmine dán barátnőmmel elmélyülve a projektben

Ezen kívül még még volt sütisütés, hosszú éjszakák és haláli nevetések. És végre tudom használni a biciklim, mert megjavították!!! Jupiii! 

Hamarosan folytköv.

Jóga egyezmény - Yoga negotiation

Két nappal ezelőtt részt vettem az első jógaórámon. Kicsit késtem (rám jellemzően), de még pont helyet tudtak nekem szorítani a többiek. Évi drágám, aarhusi barátnőm invitálására vágtam bele és mentem el egy új lehetőség reményében; mégpedig azzal a szándékkal hogy a röplabda mellett is legyen valami, ami kevésbé izzaszt meg, és a mostanában recsgő ropogó térdeim is lehiggadjanak.
Amikor megérkeztünk, körülbelül egy óra volt csak a welcome beszéd, ami kicsit sok volt, majd elérkezett az igazi jóga folyamata, ami izgalmas volt, és izzasztó is egyben (érdekes módon). Mindent egybevéve, a legjobban a meditáció része tetszett; majdnem elaludtam rajta(közben), de valóban van valami a meditálásban, amikor az ember lépésről lépésre elernyeszti az izmait és fekszik mint egy darab...kabát. Igen, az oktatónő ezt a hasonlatot használta.
Majd másnap éreztem is a hatását negotiation, vagyis "egyezményre jutás/alkudozás" órán. Sokkal jobb volt a közérzetem, de azért sikerült mégis kicsit elmeditálnom az óra végét. Mindezt szerencsére horkolás nélkül tettem.
Ajjjh, nagyon jó volt ez a két nap alkudozgatás; rengeteg mindent tanultam a professzortól, de úgy érzem, a való életben sokkal jobban megy az egyezségre jutás, mint órán. Talán a való életben nincs annyi tanú (osztálytársak), és nekem is kicsit jobban megered a nyelvem. De hát ez persze természetfüggő.
Egyébként mióta itt vagyok, és lehet ezt már írtam korábban, nagyon álmos vagyok. Nem csak a stressznek tulajdonítom mindezt, de egy osztálytársam és csoporttársam nagyon jól megfogalmazta miért van ez; mert annyira párás a levegő, hogy olyan, mintha mindig csak úsznánk és úsznánk, és az úszás ugye fárasztó dolog. Milyen talaláló!
És mindehhez meleg is van. Egy hete, körülbelül 25 fok körüli az átlaghő, a tenger viszonylag meleg és úszható/lubickolható. Nehéz beilleszkedni ehhez az időjáráshoz, a dánok is szenvednek nagyon, de én is, mivel pulcsit pulcsi hátán hoztam. Nem szomorkodok azért nagyon, hiszen jobb mint a konstans esőkabátozás. És hééé, legalább hosszabb a nyarunk is!
Apropó nyár és meleg és bulik; ma este, körülbelül 5 óra múlva kezdődik itt a nagy bál. Minden év elején szeptemberben van egy "Nagy Bál", amikor is minden nemzetközi és dán összegyűl és együtt esznek és buliznak. Már várom, hiszen röplabdacsapatunk is jelen lesz e jeles napon. Holnap pedig az aarhusi Train-ben lesz a legnagyobb évnyitó buli csak diákoknak; mindenkinek szinte kötelező a megjelenés. Én is ott leszek, fejleményekről és kalandokról pedig majd nem felejtek el beszámolni! :)
Addig is írok még egy kicsit a projektemhez, hiszen nincsen már sok idő a bál kezdetéig...

Bye - bye!!!

Two days ago I attended my first ever yoga class. I was late (you know me), but i could still have a mattress to practice on. I was invited Évi, my sweet friend from Aarhus; I wanted to try something which is not as sweating as volleyball, not so tiring to my knees and still enjoyable. The welcome speech took around an hour (which I considered far too long) but then we started practicing the real yoga which was sweating as hell (surprisingly). All in all, I enjoyed the meditation part the most; I have almost fell asleep during the muscle relaxation, but actually it really had a point. Oh, and at least I was not snoring during the class! Mission accomplished!
The very next day I felt the impact of the yoga class already during our negotiation classes. My whole body was refreshed yet I made myself asleep at the end of the last class.
Ohh, I had two amazing days with negotiation, because I have learnt an awful lot of things from the Danish professor. I feel, in fact, I can negotiate far better in real life than during the "artificial" plot.
Next topic; weather. I think I have already mentioned how tired I have been feeling myself lately, and one of my classmates(who is my group mate as well) put it fantastically, like: The air so humid, that we feel like we are in an constant watery environment; we are like swimming all the time. Swimming is, indeed, a tiring sport. Case explained, no need to feel bed about myself. I am just 24/7 swimming!
What about the temperature? Around 25 Celsius degrees for a week now. Danes and internationals are equally suffering from the effect of the mere globalization, but at least we can visit the sea now and have an actual swim before we start to write our projects. Hell of a life, isn't it?
Warm weather, summer, and parties: today at my dormitory will we have the annual great ball. It will not be my "Great Ball", but I will definitely pop into the party around eleven. Danes and internationals from the faculty of environmental management will be present as well, so ...looking forward to it! How about tomorrow? The best ever season start party in a local party place, Train, from which I will write an other article in the followings, sober.

Okay peeps, I will get back to my project because there are less than 6 hours until the party starts, tic toc!

Bye  - bye!!!

Fredagsbar- Friday bar reloaded

Hello again lovely people, entirely English article in the following JUST for you!

Yesterday, as a celebration of a tiring week, student from Aarhus (yes, almost all of them) celebrated the new school year at the University Park with the Fredagsbar (Aarhus's biggest Friday bar and festival). All of us were excited about the event, yet we were not entirely sure what we have gone for. So we dressed up fancy and headed towards the park. Yes, it sounds a bit boring right? Well, not quite. On the way, we missed the bus to the city and we had to find an other plan: we did not want to wait half an hour for the goddamn bus and decided to hitchhike!!! I know, it might sound risky and weird, but we really wanted to go as fast as possible. At the bus stop stood a petrol station, and when a huge arrived, we asked the guy (Danish in his 30s) to take us to the party. He was more than willing to take us (3 young beautiful girls, of course he would) and gave a lift to the doors. Well, almost; we had to walk a bit and in the meantime listen to the amazing music. What a life!
I have met lots of friends and classmates; even the volleyball team we play at the dormitory was there and all the handsome Danish dudes in it.
Unfortunately, the 3 of us lost each other by the time being; there were too many people, but the moos was phenomenal. Furthermore, we took a selfie just at the beginning. Great memory!

Today we might also party in the city so, anyone who is in Aarhus and wants to meet up, do not hesitate to call or text me!

Have a fun day everyone and a lovely weekend!!!

School start - Oskolakezdés

Elérkezett az idő, amikor átvette a tengerpartra járás helyét az iskolábajárás. Minden reggel fél hétkor kell kelnem: ez utoljára 6 éve történt velem, hogy ilyen korán kellett kelnem, és (felkészülve!) röppentem be az iskolakapun. Az introhét gyorsan lezajlott, mondjuk még mindig nagy bulizások vannak, főként ezen a hétvégén (meglátjuk én még hova kivel merre fogok menni).
A projektünk, az első egyébként izgalmas és hosszú lesz; témája a DBU - Dán Football Szövetség hotel-és szabadidő komplexumának felvirágoztatása. Nem egy egyszerű, de azért kivitelezhető a téma. Terepen is voltunk a DBU-nál, láttuk a pályát, ami Tilstben (dél Aarhus) található. Mind a három marketinges osztály részt vett a kis előadáson; a legjobb a reggeli ingyenkávé volt bevallom, mert az épület maga abbbbszolúte nem fogott meg, tehát lesz majd mit felvirágoztatni a helyen. Különbuszokkal mentünk egyébként, és meglátogattuk a dán ruhanagyhatalmat, a Bestseller Kft.-t is.
Ők olyan márkák gyártói/tulajdonosai mint a Vero Moda, Jack&Jones, Only, Pieces, Object, stb. Hatalmas nagy helyen terül el a főhadiszállásuk letisztult, és díszes épületekkel a dániai Brende-ben, ahol szintén hallgattunk egy előadást a cég életéről (ebből nem fogunk projectet írni). Kiszúrtam, hogy egy fotózás is zajlott nem messze terepen; jó volt megint bepillantani a kulisszák mögé, valamint láthattuk a 2017-es sajtós és gyártói anyagot a Jack&Jonestól. Férfi kollekció, izgalmas cipőkollaborációk, szuper videók. Hiába, nem csoda hogy ekkora nagyhatalom lett a Bestseller, Kínában ugyanis saját vállalatként működik a cég. (Tehát Kína megvette magának a fele Bestsellert.)
Jól lefáradtam; annyit alszok mostanában, mint egy kisbaba. Tegnapi iskola után is hazaérve már csak egy órát tudtam röpizni mielőtt ettem és elaludtam. (Mert ugye az edzés kell, bizony.)
Ma a városba biciklizek, hogy az egyik német, nagyon aranyos osztálytársnőmmel találkozzam, és reméljük ma is lesz valami program a városban, hiszen az aarhusi fesztiválhét még korántsem ért véget ám!

Legyen nagyon szép a hétvégétek Nektek is mind!

Ha' en rigtig go' weekenden allesammen!