A blog története dióhéjban annyi, hogy annak idején, frissen érettségizett fejjel azért hoztam létre, hogy az otthon maradt barátaim tudják olvasni mi történt velem, és ne kelljen mindig mindent mindenkinek leírnom.
Ahogy visszanézem most ezeket a bejegyzéseket, erősen elgondolkodok néha, hogy mi járhatott akkor a fejemben néha: nagyon kis fiatal voltam, és minden rácsodálkozásom a dánokra viccesnek és naivnak hat innen, 4 és fél év utánról. A mostani témáknak egyenesen az ellentéte: legutóbb közéletibb volt a hangvétel, anno pedig többnyire saját kalandjaimat osztottam meg. Egyik legkedvesebb barátom azt mondta, hogy szereti a blogom, de kicsit sótlan. Akkor mérges voltam rá ezért a kijelentésért, most viszont abszolút látom, mire gondolt.
Egyébként érdekes, hogy a legtöbb dolog, ami tényleg a sava borsát adja az itteni életnek, nem írtam le soha a blogomban. Próbáltam mindig pozitív lenni és nem leírni a szenvedéseket, a küzdelmeket az igazi külföldi élettel; a visszautasításokat, a nehéz nyelvtanulást, az iskolákat, ahol nem szerettem tanulni és még sorolhatnám. És meg volt az oka, hogy nem itt öntöttem ki a lelkem: úgy gondolom, sokkal fontosabb a szebb oldalt mutatni és arra tenni a hangsúlyt, ami sikerült, ami boldogságot okozott, ami nem fájt és jó volt.
2016, a visszatérés. Nem gondoltam volna, hogy Aarhus ennyire közel fog állni a szívemhez és valóban visszatérek még ebben az évben. Az, hogy ez megtörtént valami fajta gondviselés, szerencse és sok egyéb minden irgalmas keveréke, azt hiszem. Hogy ezt a várost a második otthonomnak tekinthetem és tekintem. Mert jó és ide illek a legjobban.
Tehát kétezer-tizenhat. Egy meleg napon tértem vissza ide, emlékszem, Billundban párás volt az idő és tengerszag. Amikor leszálltam a gépről halvány mosoly, tudni véltem, hogy nem sok minden változott itt. Pont ezért tetszett itt minden annyira.
Az év eleje nem volt könnyű. Szállást találni és végül ugyanabba a kollégiumba visszamenni ahol annak idején kezdtem olyan volt, mint aki újrakezdheti az életét. Tiszta lappal, egyenesen, újra külföld. A barátaim száma hanyagul megcsappant, és bevallom, nem is vágytam jobban emberi társaságra itt, aztán az is, mint minden, kialakult. Ahogy mentünk bele az évbe, nem volt egyszerű az iskola sem. Tök szar a rendszer, amiről tudjuk, hogy "hiába lázadozol Kata, tudjuk hogy ez az iskola szar, mégis el kell végezni." és "Minden egyetem pofára osztályoz, és nem szeretik akinek nagy az arca." Szóval, és mivel meg is buktam most félévkor, elhatároztam, hogy összeszedem magam és kevesebb lesz a halogatás. De tényleg....
Most a tél pedig? Komótosan és lassan haladgat, szerencsére kevés hideggel számolva. Azóta kultúrális főváros is lett Aarhus, a vízre több száz (vagy ezer?) hajócskát eresztettek és énekeltek a DOKK1 könyvtárnál. Természetesen lemaradtam róla, de nem bánom annyira, a tűzijáték végét elkaptam azért.
2017. Új év, új szokások, vagy minden mehet a régi kerékvágásban? Én változtatok, mert a kerék vágásában megrekedt a szekerem kicsit. Szerencsére segítségemre volt egy régi barátom, aki lovagként segít most már nekem abban, hogy ezt a szekeret együtt tudjuk a mi kis kerékvágásunkban hajtani. De tényleg kell a visszatekintés, a seggenbillentés; hogy mit tudnék jobban csinálni és fogom is.
Aand here comes in English as well (just to make sure I can write in English still).
I basically looked back to the happenings and coming back to Aarhus. It was not easy and not so hard either, but definitely opened a new chapter for me. So did 2017; I had four resolutions for myself in before the new year and I will definitely do my best to achieve them.
First of all:
1, Procrastinate less often! (You see? So true! I can be a professional procrastinator if there will be a job for that)
2, Try a completely new skill! (I am so into trying new things out, and I have something crafty in mind already. Or something related to numbers...Like business economics? :))
3, Spend more quality time with your family! (Now, my family is living 1500-1500km apart, therefore we have to plan everything in advance to arrange the gatherings. Even though it is tough, we always spend cozy quality time together. But as the resolution says, it will be more!)
4, Volunteer somewhere with a friend! (I would definitely like to volunteer. Maybe in a second hand shop. Maybe feeding the dolphins. Anything.)
5, last but not least: Spend less time on the Internet! My bae (oh, yeah) says, it is kinda bullshit: I do NOT HAVE TO spend less time on the internet but make sure I am on the useful websites. Well, I have already deleted my 2 Instagram profiles and it totally worth it! I spent browsing and surfing just for fun instead of reading articles of bonding chemicals in the brain of an amoeba.:))
I am not sure I will continue this blog unfortunately. It is because of several reasons, but mostly because inspiration and muse left me behind in a while ago. When will I return? I will let you know.
Don't forget: Kate is Coming ;)
És ne felejtsétek: Kate is Coming! :)
