Bizonyára mindenki tisztában van a mai nap jelentőségen Magyarországon. Ja, hogy nem? Ma van ugyanis március 15-e. Tudjátok, iskolákban "izgalmasabbnál izgalmasabb" megemlékezések, szépruha(igen, az a fekete fehér kombó lesz az), jobbnál jobb műsorok a tv-ben(politika, vallás, kenyeret a népnek, tüntessünk a jobb iskolarendszerért, stb.) na meg zárva tartó boltok és remélhetőleg szép idő.
Tudom, hogy nem hangzik valami jól. Belegondolva, hogy annak idején ez mennyire fontos nap volt történelmünkben, már csak foszlányait látjuk, csak az ideológiának is. Baj ez egyáltalán? Sokszor gondolkoztam ezen, hogy ha most nem érzem magam, ezen a napon "zsírmagyarnak", akkor nem vagyok már magyar egyáltalán?
Én mindig akartam, hogy most büszke legyek arra, hogy ünnepeljünk, kiránduljunk, együtt legyünk, előadjunk régi történelmünkből, stb, stb.
De nem. Egyszerűen nem ment. És nem csak azért mert kedves pedagógusaink, akik körülvettek minket mit sem törődtek azzal, hogy éppen milyen nap van, csak "tudjuk le", esetleg azt mondván "na, gyerekeim most laza nap lesz, mert ünneplünk". Never made sense to me. Not any.
Viszont az évek során rájöttem egy valami sokkal fontosabb dologra, ami talán még nagyobb magyarrá tesz vagy tehet, mint amennyire mi gondolnánk.
Ez pedig a nyelvünk. A gyönyörű, ékes anyanyelvünk, amit nem hiába hívnak "anyának" és nem hiába irigykedik rá mindenki Európa szerte. Ez persze mindennapos, notorius lehet azoknak, akik használjunk naponta. Persze, hogy könnyű, hisz anyanyelvünk, most mi legyen benne szép?
Higgyétek el nekem, mindennél csodásabb. Kifejezésekkel és érzelmekkel teli. Finom, gondoskodó. Néha haragos és kegyetlen. Durva és szofisztikálatlan. Egyenes és sunyi. Árnyaló és szenvedő. Minden egyben. Meghatározhatatlan.
Hogy mik mondatják ezt most velem? Az, hogy gondolok szabadságharcunkra. A nyelvvel kezdődött. Hogy úgy tudjuk kifejezni magunkat, hogy ne értsük félre egymást. Hogy hangunkban és szavainkban hordozzuk mondanivalónkat és ne kimondatlanul, vagy egy másik nyelvvel utánozva.
És persze nem mellesleg az is mondatja velem, hogy megint ugye itt van a fránya-dán. És nehéz tanulni, nehéz, nehéz, nehéz. Nem adjuk fel persze, csak hát nem örülünk, hogy nap végére már azt sem tudjuk milyen nyelven szólaljunk meg: angolul, dánul vagy magyarul.
Mai értékhordozó jótanács pedig az ünneplés és friss kalács eszegetése mellett a nagy áhítatban: őrizzük nyelvünket. Használjuk szépen és minél színesebben. Nincs kifogás senkinek. Látjátok, nekem sem. Írjatok és elmélkedjetek magyarul sokat.
Na meg tanuljatok angolul meg jól!:)
Boldog Március 15-ét kívánok mindenkinek, szeretetben, megértésben és sok magyar beszédben.
:)
2013. március 15., péntek
2013. március 12., kedd
CPH after, avagy meló és örömködés napsütésben és mínusz négyben
Vissza - vissza gondolva Koppenhágára mindig örömmel tölti el a szívem a gondolat, hogy ott lehettem és milyen jól éreztem magam. Szépségesen gyönyörű időm volt, feltöltődtem, élveztem az ottlétet!
Most pedig ezekkel az érzésekkel vágtam neki újabb nagy kalandomnak, ugyanis szereztem munkát!!! Egy nagyon aranyos családnál teszek-veszek(cleaning job with some other activities, e.g.: walking with a super cute Golden Retriever).
És nem mellesleg biciklizem még többet; a család északra lakik Aarhusban, és a táv összesen 25 kilométer(there and back again) innen tőlem, ahol lakom. A héten már 2x megtettem ezt a távot oda-vissza, nem volt leányálom, de: nem volt izomlázam! Megjegyzés és ráismerés: már erősödtem annyit biciklizés szintjén, hogy a lábaim és karjaim bírják a hosszabb távokat és lankákat. Nem rossz:)
Közben pedig ismét projecthét van, nem örölünk, de energiánkat a napsütésből és az ezelőtti élményekből nyerjük. Na meg abból, hogy van akivel meg tudjuk osztani örömünket.:)
Még egy habcsók a torta tetején: megyek magyarba nemsokára. Miért jó ez? Mert láthatom végre családocskám és szépséges hidaimat. Reméljük nem lesz hideg meg hó meg ilyenek, különben visszajövök! Na, mondjuk így is úgy is visszajövök, haha!:)
Jajj, tényleg még egy info a hétre: ugye lesz 15-e, és itt is hatalmas banzáj-őrület lesz, no nem azért mintha szabadságharcoltak volna anno a dánok, de mivel foraar(tavasz) van, a partiszezon is elkezdődött. Hivatalos vagyok tehát megannyi koncertre és mulatságra, persze nem elfelejtve mire is iszunk azon a napon.
Ma pedig, hogy növeljem a "happy factort" küldök mindenkinek képecskét. Mert szeretitek!
Voilá!
Most pedig ezekkel az érzésekkel vágtam neki újabb nagy kalandomnak, ugyanis szereztem munkát!!! Egy nagyon aranyos családnál teszek-veszek(cleaning job with some other activities, e.g.: walking with a super cute Golden Retriever).
És nem mellesleg biciklizem még többet; a család északra lakik Aarhusban, és a táv összesen 25 kilométer(there and back again) innen tőlem, ahol lakom. A héten már 2x megtettem ezt a távot oda-vissza, nem volt leányálom, de: nem volt izomlázam! Megjegyzés és ráismerés: már erősödtem annyit biciklizés szintjén, hogy a lábaim és karjaim bírják a hosszabb távokat és lankákat. Nem rossz:)
Közben pedig ismét projecthét van, nem örölünk, de energiánkat a napsütésből és az ezelőtti élményekből nyerjük. Na meg abból, hogy van akivel meg tudjuk osztani örömünket.:)
Még egy habcsók a torta tetején: megyek magyarba nemsokára. Miért jó ez? Mert láthatom végre családocskám és szépséges hidaimat. Reméljük nem lesz hideg meg hó meg ilyenek, különben visszajövök! Na, mondjuk így is úgy is visszajövök, haha!:)
Jajj, tényleg még egy info a hétre: ugye lesz 15-e, és itt is hatalmas banzáj-őrület lesz, no nem azért mintha szabadságharcoltak volna anno a dánok, de mivel foraar(tavasz) van, a partiszezon is elkezdődött. Hivatalos vagyok tehát megannyi koncertre és mulatságra, persze nem elfelejtve mire is iszunk azon a napon.
Ma pedig, hogy növeljem a "happy factort" küldök mindenkinek képecskét. Mert szeretitek!
Voilá!
UV bicikli forever!<3
2013. március 9., szombat
Lejáromalábam, megérkezés, hippilét,kedvesemberek. Erről és még sok másról szólt az előző bejegyzés(képekkel) most pedig itt van a várva várt folytatás. :)
Mivel Koppenhága a lazaságáról ismert, el kell mondanom, hogy voltam Christianiaban is. Aki nem tudja miről van szó, annak miniwoodstock-ként tudnám jellemezni a helyet. Vagyis jellemezném látatlanul, ám valójában kevéssé izgalmas a dánok legális drogpiaca és szabadfelfogású kommunája, ami már évtizedek óta létezik. Mivel kedves idegenvezetőm ott volt persze minden viccesnek és érdekesnek hatott, ám csak ezért nem mennék a fővárosba és látogatnám meg a helyet. Off.:):)
És hogy mi volt még? Rengeteg szép templom, a városháza, színházépületek és még sok más, hogy a kis cuki hidacskákról ne is beszéljünk. Ahogyan pedig a napfény csillan a vízen, az tényleg megunhatatlan.
Látványban tehát nem volt hiány, házakban sem, öreg, de rusztikus házacskákban és a befagyott tavacskákban, amiken hattyúk és sirályok csúszkáltak, barátkoztak. Micsoda idill, nem?:)
Természetesen meg kell említenem, hogy ott sem fenékig tejfel az élet mielőtt hárman rámtámadnak, hogy csak a jó oldalát mutatom be a helynek.
Nem, sok a bevándorló Koppenhágában, egész nagy területeken, ahol dánok nem igen vannak vagy elenyészve. Ott is voltam, láttam, éreztem. Nincs ellenséges hangulat, de tipikusan az indiai városrész az, ahova nem mennénk sötétedés után, maximum biciklivel át és nagyon gyorsan. Amikor arrafelé mentem leginkább a Keleti (pályaudvar) hangulatát adta. Azt kell mondjam, még az épületek is stimmeltek.:)
És, és, és, itt már találkoztam hajléktalanokkal is. Míg Aarhusban él három, itt jócskán vannak(persze nem budapesti mennyiségben), de nagyvárosi mennyiségben. Úgyhogy megadja az alapéletérzést, a nagyvárosi fájlingot ezek a mementók. Több árnyoldalról igazán nem tudok azonban beszámolni, mert nem töltöttem annyi időt ott, hogy bárhogyan ítélkezni tudjak. De nem is akarok, Koppenhága belopta magát a szívembe!:)
Most pedig még több kép!
Mivel Koppenhága a lazaságáról ismert, el kell mondanom, hogy voltam Christianiaban is. Aki nem tudja miről van szó, annak miniwoodstock-ként tudnám jellemezni a helyet. Vagyis jellemezném látatlanul, ám valójában kevéssé izgalmas a dánok legális drogpiaca és szabadfelfogású kommunája, ami már évtizedek óta létezik. Mivel kedves idegenvezetőm ott volt persze minden viccesnek és érdekesnek hatott, ám csak ezért nem mennék a fővárosba és látogatnám meg a helyet. Off.:):)
És hogy mi volt még? Rengeteg szép templom, a városháza, színházépületek és még sok más, hogy a kis cuki hidacskákról ne is beszéljünk. Ahogyan pedig a napfény csillan a vízen, az tényleg megunhatatlan.
Látványban tehát nem volt hiány, házakban sem, öreg, de rusztikus házacskákban és a befagyott tavacskákban, amiken hattyúk és sirályok csúszkáltak, barátkoztak. Micsoda idill, nem?:)
Természetesen meg kell említenem, hogy ott sem fenékig tejfel az élet mielőtt hárman rámtámadnak, hogy csak a jó oldalát mutatom be a helynek.
Nem, sok a bevándorló Koppenhágában, egész nagy területeken, ahol dánok nem igen vannak vagy elenyészve. Ott is voltam, láttam, éreztem. Nincs ellenséges hangulat, de tipikusan az indiai városrész az, ahova nem mennénk sötétedés után, maximum biciklivel át és nagyon gyorsan. Amikor arrafelé mentem leginkább a Keleti (pályaudvar) hangulatát adta. Azt kell mondjam, még az épületek is stimmeltek.:)
És, és, és, itt már találkoztam hajléktalanokkal is. Míg Aarhusban él három, itt jócskán vannak(persze nem budapesti mennyiségben), de nagyvárosi mennyiségben. Úgyhogy megadja az alapéletérzést, a nagyvárosi fájlingot ezek a mementók. Több árnyoldalról igazán nem tudok azonban beszámolni, mert nem töltöttem annyi időt ott, hogy bárhogyan ítélkezni tudjak. De nem is akarok, Koppenhága belopta magát a szívembe!:)
Most pedig még több kép!
Davs! (dán köszönés, jelentése szia:)
Visszatértem tehát az egyik legszebb városból, ami nem mellesleg tudjátok, Dánia fővárosa is: Koppenhága! Tele élményekkel, beszélgetésekkel, meglepetésekkel, önmegvalósítási tervekkel, ráismerésekkel és még megannyi gondolattal tértem "haza", kedvelt szobácskámba, na meg Aarhusba csütörtök este.
Kitérőm tehát 4 napig tartott, ebből négy órát töltöttem egy útra utazással,ami azt jelenti, hogy a három sziget átutazása összesen ennyi időbe tellett. (Jylland végig dél felé, Fyn(Odenseen át) és Sjaelland).
Nem sok tehát egy hihetetlen kényelmes buszon, teljes kiszolgálással, ami magába foglalja akávé, üdítő, süti, gyümi, stb-t fogyasztását gratis(igen, nulla, azaz nulla).
Hangulat also volt, ahogyan útitársam is, (ugyanis van egy személy, akivel folyamatosan összefutok itt, na mindegy, zárójel bezárva) és neki a kedves barátjával utaztam, aki egy nagyon vicces srác hihetetlen humorral és megannyi addikcióval, hogy a sztárrallűröket ne is említsem. Még szerintem nem is láttam ennyire, hogy is fogalmazzak, "picky" embert, különösen fiúban. Hát fiúk, komolyan mondom:)
De lényeg a lényeg, elröpült az a négy óra, és mielőtt elfelejtem, tudjátok(vagy nem), azon a nagy hídon mentünk át, hát az tényleg félelmetes volt! Alattunk a nagy tenger mélysége és nagysága, felettünk az óriási pillérek, tiszta Golden Gate(jó, jó, ez szürke volt, de olyan mintha).
Amikor megérkeztünk, barátsággal elváltunk,(srác haza el a tőlünk keletre lévő szomszédos országba), hihetelen, de az előttünk ülő hapsi meg segített végig hogy el ne tévedjünk sehol, ugyanis egyikünk se nagyon tudta az utat sehova Koppenhágában. A navigáláson kívül még szállást is ajánlott a pasi, amikor mondta, el sem hittem. Hogy lehet az, hogy ennyire közvetlenek legyenek ezek a megátalkodott dánok:)? Miért? Nem is ismerem, kérdeztem tőle kb. öt szót és már a házát ajánlja napokra. Csak az ismerkedés menne ilyen könnyen, komolyan!:)
Na de: utána gyalogolnom kellett még 15 percet a végállomásig, ahol megszálltam. Hogy hol és kinél?
Ezért jó embereket ismerni, mert mindenkinek van olyan, hogy a barátom barátjának a barátja, és így kicsit könnyebb megszállni. Mondjuk Koppenhága kifejezetten olyan hely, ahol mindenkinek lakik valakije, tehát nem volt olyan nehéz de mégis. Tehát, egy osztálytársam barátjánál, egy portugál fiúnál szálltam meg erre a csekély időre. Komolyan mondom, életem egyik legjobb élménye volt ezzel az emberrel találkozni; nem csak hatalmas szíve van, de hihetetlen artist, koponya(nem a mérnöki értelemben, persze), intelligens, easy-going: rengeteget tanultam tőle és nem tudok elég hálás lenni neki azért, ahogyan bánt velem és ellátott.
Here I have to state, Daniel, you are one of the bests HOST in the entire world!:)
Na szóval mikor megérkeztem megnéztük a Mouline Rouge-t, szintén egyik kedvenc filmem lett a sztárpáros McGregor és Kidman társaságában.
Első éjszakám tehát megvolt, el is voltam fáradva nagyon, nem is tudtam aludni nagyon, de eltelt.
Oh, by the way, milyen hippi házban voltam!!! Még sohasem voltam függőleges hippi házban ezelőtt hippi körülmények között(aki nem hiszi el, annak nem szeretném bemutatni a körülményeket) de el lehet képzelni. És hogy miért volt jó megtapasztalni ezt az életformát is? Mert az ember a saját korlátjait és igényeit tesztelgeti ezzel. Én jól bírtam, és kijelenthetem, átmentem a vizsgán! Szabad lét, igen!:)
Másnap tehát és a következőkben masszívan sightseeingeltem (jártam a várost) és ha legalább 30 km-t nem gyalogoltam amblokk az egész idő alatt, akkor egyet sem. Emlékszem, mire visszatértem alig vártam hogy cipőimet levessem, még bedagadva lábat nem láttam ezelőtt ennyire: NAGYNAK!
És ha már az időnél tartunk, szupernapfényes sole-skinny napjaim voltam végig(nagyon szeles is, tegyük hozzá, de megszokott), amiről, és itt jön az a rész hogy mindenki megőrül a kíváncsiságtól hogy képeket lásson. Jól van nem húzom tovább, íme néhány:):
Visszatértem tehát az egyik legszebb városból, ami nem mellesleg tudjátok, Dánia fővárosa is: Koppenhága! Tele élményekkel, beszélgetésekkel, meglepetésekkel, önmegvalósítási tervekkel, ráismerésekkel és még megannyi gondolattal tértem "haza", kedvelt szobácskámba, na meg Aarhusba csütörtök este.
Kitérőm tehát 4 napig tartott, ebből négy órát töltöttem egy útra utazással,ami azt jelenti, hogy a három sziget átutazása összesen ennyi időbe tellett. (Jylland végig dél felé, Fyn(Odenseen át) és Sjaelland).
Nem sok tehát egy hihetetlen kényelmes buszon, teljes kiszolgálással, ami magába foglalja akávé, üdítő, süti, gyümi, stb-t fogyasztását gratis(igen, nulla, azaz nulla).
Hangulat also volt, ahogyan útitársam is, (ugyanis van egy személy, akivel folyamatosan összefutok itt, na mindegy, zárójel bezárva) és neki a kedves barátjával utaztam, aki egy nagyon vicces srác hihetetlen humorral és megannyi addikcióval, hogy a sztárrallűröket ne is említsem. Még szerintem nem is láttam ennyire, hogy is fogalmazzak, "picky" embert, különösen fiúban. Hát fiúk, komolyan mondom:)
De lényeg a lényeg, elröpült az a négy óra, és mielőtt elfelejtem, tudjátok(vagy nem), azon a nagy hídon mentünk át, hát az tényleg félelmetes volt! Alattunk a nagy tenger mélysége és nagysága, felettünk az óriási pillérek, tiszta Golden Gate(jó, jó, ez szürke volt, de olyan mintha).
Amikor megérkeztünk, barátsággal elváltunk,(srác haza el a tőlünk keletre lévő szomszédos országba), hihetelen, de az előttünk ülő hapsi meg segített végig hogy el ne tévedjünk sehol, ugyanis egyikünk se nagyon tudta az utat sehova Koppenhágában. A navigáláson kívül még szállást is ajánlott a pasi, amikor mondta, el sem hittem. Hogy lehet az, hogy ennyire közvetlenek legyenek ezek a megátalkodott dánok:)? Miért? Nem is ismerem, kérdeztem tőle kb. öt szót és már a házát ajánlja napokra. Csak az ismerkedés menne ilyen könnyen, komolyan!:)
Na de: utána gyalogolnom kellett még 15 percet a végállomásig, ahol megszálltam. Hogy hol és kinél?
Ezért jó embereket ismerni, mert mindenkinek van olyan, hogy a barátom barátjának a barátja, és így kicsit könnyebb megszállni. Mondjuk Koppenhága kifejezetten olyan hely, ahol mindenkinek lakik valakije, tehát nem volt olyan nehéz de mégis. Tehát, egy osztálytársam barátjánál, egy portugál fiúnál szálltam meg erre a csekély időre. Komolyan mondom, életem egyik legjobb élménye volt ezzel az emberrel találkozni; nem csak hatalmas szíve van, de hihetetlen artist, koponya(nem a mérnöki értelemben, persze), intelligens, easy-going: rengeteget tanultam tőle és nem tudok elég hálás lenni neki azért, ahogyan bánt velem és ellátott.
Here I have to state, Daniel, you are one of the bests HOST in the entire world!:)
Na szóval mikor megérkeztem megnéztük a Mouline Rouge-t, szintén egyik kedvenc filmem lett a sztárpáros McGregor és Kidman társaságában.
Első éjszakám tehát megvolt, el is voltam fáradva nagyon, nem is tudtam aludni nagyon, de eltelt.
Oh, by the way, milyen hippi házban voltam!!! Még sohasem voltam függőleges hippi házban ezelőtt hippi körülmények között(aki nem hiszi el, annak nem szeretném bemutatni a körülményeket) de el lehet képzelni. És hogy miért volt jó megtapasztalni ezt az életformát is? Mert az ember a saját korlátjait és igényeit tesztelgeti ezzel. Én jól bírtam, és kijelenthetem, átmentem a vizsgán! Szabad lét, igen!:)
Másnap tehát és a következőkben masszívan sightseeingeltem (jártam a várost) és ha legalább 30 km-t nem gyalogoltam amblokk az egész idő alatt, akkor egyet sem. Emlékszem, mire visszatértem alig vártam hogy cipőimet levessem, még bedagadva lábat nem láttam ezelőtt ennyire: NAGYNAK!
És ha már az időnél tartunk, szupernapfényes sole-skinny napjaim voltam végig(nagyon szeles is, tegyük hozzá, de megszokott), amiről, és itt jön az a rész hogy mindenki megőrül a kíváncsiságtól hogy képeket lásson. Jól van nem húzom tovább, íme néhány:):
2013. március 3., vasárnap
Koppenhaguu rea meneh utu rea
Bizony, útra készen állok már most! Jelentem, bepakoltam a csomagomat, elemózsiát és ruházatot a vándorálsra, a sok-sok koronáról nem is beszélve!:)
Tehát holnap délután indulok és este érkezem a citybe(dánul byen-be). Még nem csekkoltam semmi térképet, bevallom, de rajta vagyok az ügyön, hiszen az ismeretlenbe megyek és nem ártana legalább halvány sejtésemnek lennie, hova is igazából. De hát ez kihívás, ugye. És saját határaink pedzegetése, ugye.
Tényleg, nem is tudom, meséltem-e (nem meséltem) a tegnapi napomról. Hát bizony a "zajlik az életben" van ingyen fagyi is! Hogy miiii? Hát kérlek drágáim, tegnap városszerte volt egy ilyen akció, hogy a Paradis Is nevezetű fagyizóban 12-16 óráig ingyen fagyi!
Nem kellett kétszer invitálni minket, el is mentünk rá, én a legjobbat ettem, a ház(nemzet) specialitását, lakridsosat(magyarul medvecukrosat) és kipróbáltam az itteni csokit, ami, hát nem volt az igazi, de nem baj.:)
Összesen két gombóc volt még ingyen, háromért pedig csak 5kr-t, 200 becsületes magyar forintot kellett fizetni. De szupeeer volt, tényleg, napunk megkoronázása! És persze el is lehet képzelni a tömeget előtte, mi fél óráig álltunk sorba, pedig nap végén mentünk de így is hatalmas embertömeg várta a mannát, de szerencsére mindenkinek bőven jutott.
Ja, és hogy mekkora celebrity-k vagyunk, fel is vett a helyi TV minket, ott virítunk, feszítünk nagyban a képernyőn!:):) Király, nem?!?!?! (A cikk nem tartalmazott információt arról, hogy szétfagytunk ám a 3 fokban, fagyival, éljen az egészséges életmód!):)
Ennyi volt a információbanzáj mára, a következő beszámoló pedig ahogy ígértem egy hét múlva következik képekkel! Na jó, hogy örüljetek megint, most is mellékelek valami szépet!
Love for all!
2013. március 1., péntek
Tavaszt köszöntünk ma!
És, és, és de még mennyire!
Nem gondoltam volna, hogy a csúnya, borongós, ködös tél után valaha meg ki tudna itt sütni a nap, de lekopogom, hiszen már harmadik napja ragyog Aarhusban a napocska és mindannyiónkat jókedvre derít!
Rám is fér most a jókedv, vidámság és a többi kitartást segítő faktor, hiszen most amint már írtam nyaking turkálunk a projectekben, éppen most is írok egyet az EU LIFE programokról, és az a legszebb az egészben, hogy ilyenkor segítene a net, ha lenne tényleg valami használható info ezekről a programokról, de nem igazán van olyan ami jól elmagyarázza...na, tessék jól elkalandoztam:)
Térjünk vissza tehát arra, hogy ez a tavasz első napja márciusban. Nemsokára, pontosabban kettő hét múlva pedig megint egy nemzeti ünnepet köszönthetünk. Annyira furcsa érzés, mintha tegnap lett volna hogy pl. az októberi ünnepeket vázoltam és írtam róluk, és el is jön hirtelen a tizenötödike, hipp-hopp!
Repül az idő, arról nem is beszélve, hogy a tavasz az érettségi szezonja is, és otthon sok diákocskának kell felkötni a nadrágocskáját ha szépen szeretne leérettségizni. Egy kis nosztalgia: nekem bevallom nem okozott túl nagy fájdalmat és tanulást ez a szezon, inkább arra koncentráltam, hogy minél kipihentebb és frissebb legyek. Habár nem tudom, kinek milyen taktika válik be e téren, egy biztos: sokszor egy jó alvásnál nincs is jobb! És ezt főleg a "szegény kollégisták":) tudják legjobban, illetve azok, akik valaha éltek dormitoryban.:)
Hogy fokozzam a jókedvet el kell áruljam, hogy a napokban utazom kedves Dániánk fővárosába(aki nem tudná ez a város Koppenhága), az ottani utamról pedig majd lehet várni a beszámolót és a képeket, amint visszaértem ugyanis mindenről írok.(és mutatok).
Készülj Koppenhága, jövöööök!!!
Ti pedig, kedveskéim csiklandoztassátok orcátokat a nappal(ha van otthon nap, remélem!:):))
Hej-hej!
Nem gondoltam volna, hogy a csúnya, borongós, ködös tél után valaha meg ki tudna itt sütni a nap, de lekopogom, hiszen már harmadik napja ragyog Aarhusban a napocska és mindannyiónkat jókedvre derít!
Rám is fér most a jókedv, vidámság és a többi kitartást segítő faktor, hiszen most amint már írtam nyaking turkálunk a projectekben, éppen most is írok egyet az EU LIFE programokról, és az a legszebb az egészben, hogy ilyenkor segítene a net, ha lenne tényleg valami használható info ezekről a programokról, de nem igazán van olyan ami jól elmagyarázza...na, tessék jól elkalandoztam:)
Térjünk vissza tehát arra, hogy ez a tavasz első napja márciusban. Nemsokára, pontosabban kettő hét múlva pedig megint egy nemzeti ünnepet köszönthetünk. Annyira furcsa érzés, mintha tegnap lett volna hogy pl. az októberi ünnepeket vázoltam és írtam róluk, és el is jön hirtelen a tizenötödike, hipp-hopp!
Repül az idő, arról nem is beszélve, hogy a tavasz az érettségi szezonja is, és otthon sok diákocskának kell felkötni a nadrágocskáját ha szépen szeretne leérettségizni. Egy kis nosztalgia: nekem bevallom nem okozott túl nagy fájdalmat és tanulást ez a szezon, inkább arra koncentráltam, hogy minél kipihentebb és frissebb legyek. Habár nem tudom, kinek milyen taktika válik be e téren, egy biztos: sokszor egy jó alvásnál nincs is jobb! És ezt főleg a "szegény kollégisták":) tudják legjobban, illetve azok, akik valaha éltek dormitoryban.:)
Hogy fokozzam a jókedvet el kell áruljam, hogy a napokban utazom kedves Dániánk fővárosába(aki nem tudná ez a város Koppenhága), az ottani utamról pedig majd lehet várni a beszámolót és a képeket, amint visszaértem ugyanis mindenről írok.(és mutatok).
Készülj Koppenhága, jövöööök!!!
Ti pedig, kedveskéim csiklandoztassátok orcátokat a nappal(ha van otthon nap, remélem!:):))
Hej-hej!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)