és igen; visszatérve az október- és novemberi sötétségből, mint apró fénysugár, újra írok, folytatom, hiszen a küldetés nem maradhat annyiban.
Az őszi hónapok mindig kicsit nosztalgikusabbak, mint többi hónap-társuk. A falevelek és az eső lehulltával az emberi visszaemlékezés is kicsit lefolyik bennünk. Mindezt befolyásolja persze a mindenszentek és halottak napja; az emlékezés és utazások eljövetele; a megbékélés, újragondolás és feltámadás.
S miután kifaragtuk a tököket, összegyűjtöttük a gesztenyéket, meggyújtottuk a gyertyákat és megettük a házi kalácsot, mind az asztal köré gyűlünk vagy pihe puha kuckónkban kedvenc könyvünkkel elvonulunk, hogy tudatunkat kitágítsuk és elmélkedjünk, beszélgessünk és szeressük egymást. Ebben a hideg őszben is.
Most fejeztem be éppen egy filmet, írókról szólt. Hollywoodi történet, de mégis ott van, mert az emberi kapcsolatokat jellemzi és ábrázolja, családon belül, párkapcsolatokban és barátságokban. Roppant tanulságos, azt hiszem el is pityeredtem rajta. (Vagy lehet, hogy csak a gépem homályosult bele?:))
Észrevettem valamit magamon. Amellett, hogy tényleg jót tett most nekem ez a kis írásmentesség, előszeretettel használok sok sok fűszert mostanában az ételekhez meg (ugye fogyasztásra is). Hogy úgy mondjam, megszállot fűszerhasználó lettem. Valószínűleg a fűszeres chai tea hatása töménytelen mennyiségű gyömbérrel, fahéjjal, kardamonnal és ánizzsal; ezt a típust iszom mostanában sokat és teljesen megrészegít. No persze nem szó szerint, de az illata igencsak nyugtató hatású, ami valljuk be egy rohanós nap után nem rossz!
És mindezek mellett még ott vannak azok a fűszerkeverékek, amiket ha tésztákhoz vagy salátákhoz adunk isteni elegyet és ízélményt kapunk. Hollállá, édes vagy sós, a fűszereket csak magasztalni lehet: nektek melyik a kedvenc fűszeretek? Jajj nézzétek csak: fű-szeretek! Szeretem a füveket! Hahaha.:)
Íme pedig egy kis extra büszkeségfaktor a hétre: csináltam tökmagot! Hasítottam, pucoltam, mostam, szárítottam, pörköltem, eltettem! Még soha életemben nem csináltam igazi tökmagot, de hihetetlen érzéssel töltött el a "gyártó" szerepe, még ha ilyen bio körülmények között is. Tök jó!
Dániáról most? Nem sokat tudok regélni, bevallom; Koppenhága csendesebb, vizesebb és hidegebb: a közeli tavakban még mindig sok kacsa úszkál és pihen a parton. Amikor biciklivel megyek haza mindig látom őket. De az a legjobb, amikor a szél csak úgy húz, süvít, felkapja a vizet, de ők még mindig a színén ringatóznak. Igazi belevaló szörfös kacsák, gondolom. Néha én is szívesen szörföznék velük, de már hideg van a kinti pancsikoláshoz(tényleg? nézzük csak meg az áprilisban fürdőző meztelen pasis cikket, haha:))
November 10-e. Kicsivel több mint egy hónap és karácsony. A közkedvelt "időm" ismét száguldozik, röpül, viharzik, én meg csak kapkodom a fejem. Már készítettem is kis karácsonyi dekorációt, és kiraktam a csizmácskámat is a Télatyónak(na jó, nem, de nem ártana kipucolni, mert már sérti a közízlést a látványa).
Na jó, nem ennyire, de ha többet sárdagonyázok...
Szóval jó ismét itt talákozni, terepen, ha úgy tetszik! Mert hát ez a terep a kikapcsolás és olvasás terepe. A jó dolgoké, ugye. (Néha persze kell egy kis elégedetlenkedés is, na de.)
Elmaradhatatlan, hogy tanácsokat osztogassak, nemde? Havi tanács: menjetek a természetbe, kiránduljatok, és élvezzétek az avarba ugrálást, gesztenye ember csinálást és a gyertyák fényénél történő vacsorákat.
Együtt.
See you soon!
