Pillangópehely szárnyakon a hazaút - Az új kezdet folytatódik!

Hiszen holnap hazetérek!

Igen; kicsit off Copenhagen lesz, egy darabig. (Blog marad, no panic!)

Az utóbbi időkben váratlan boldogság ül rajtam, szerintem, talán a tavasz első szele van az udvar határán?

De még mielőtt bármibe belekezdenék, el kell mondjam, vagyis meg kell köszönnöm azoknak az embereknek, akik hisznek bennem és én is bennük, hogy nagyon emlékezetessé tették az utolsó napjaim a fővárosban. (Persze nem a tutira tutira utolsók, csak ahogy említettem, egy darabig.)

Egy olyan partiban volt részem tegnap, amit csak néhány szóval jellemeznék: meghitt, baráti, aszaltgyümis, kekszes, sörözős, utazásos, rajzolós, hiányzós, bújósöleléses. Tehát: egy nagyon király farewell dinner azokkal, akikkel megoszthatom design-egyénem minden momentumát. Köszönöm Nektek, hiányozni fogtok!

Hannah csokitortája, Lana twerk-táncmozdulatai, a magyar csajok közelsége; Iulian bája és a legaranyosabb Jassy és még sorolhatnám. Guys, I love you!!!!

De ami jó lesz és várom: az a saját ágyikóm a sok couchsurfing után; a jó kis szmogos Pest és napfelkeltés Buda; az eszméletlenül "kedves" eladóink otthon, és az olcsó kajaaaaaa! :) (Hát igen, mi itt Dániában máshogy tesszük a fontossági sorrendet.)

Egyet mindenkinek mondok: Koppenhága valahol olyan mint New York, hiszen egyszer az életben mindenkinek látnia és tapasztalnia kell az ittlétet. Mindenképpen! (Bár még nem jártam New Yorkban, mások mondták, hogy olyan. Tehát már van személyes tapasztalat!!!)

Oh, képzeljétek, ha már városozás: meg lettünk említve egy blogban!!! Mármint én, de itt is megosztom Veletek Adél írását, amit bevallom már alig vártam: akkor történt kalandos ittléte, amikor a Fashion Week volt és sok vicces dolgot éltünk meg, és egyet bizton állíthatok: nagyon sok szar kaját ettünk és nagyon keveset aludtunk, ennek ellenére az olasz buli jól sikeredett, a blogban említett Marci humoráról nem is beszélve ;) 

Itt és most tehát Adél, egy sønderborgi fashion design tanonc naplójának címe, olvassatok bele:

 http://adelilysdiary.blogspot.dk/

Na de vissza hozzánk, tratatatataaaaaa!!!!

Szóval holnap megyek, igen, huhhhh! Már csak kevés óra a becsekkolásig, 120 kilogram töltősúly cipelése és reménytelenül kevés remény, hogy bárhonnan is kaját szerezzek holnap. Challenge accepted!

De várom. Azért.

És ameddig én várom, az utolsó shootok közül rakok fel párat. Az utóbbi időben készültek az autentikus és részletgazdag Kopiról. <3

Így kell kérem a cégért csinálni! Hogy harmonizáljon a kék éggel. Sziluett!!!

Graffitti és még és még és mé.....

Last supper: Kage med øl - (Süti és sör)

Kate in DK rájön, hogy holnap hazamegy...(és még mindig van, amit nem pakolt be!)

Nézz, nézz az ég felé! És nézd a Holdat! 

Viszlát Danmark és kezeit csókolom BP. 

Folytköv!:)

Übervárosi überartisztikus über-non valentin cikk

Ahoy mindenki!

Igen, ez itt a tizennegyedikevanésnemmegyeksehovámertegyedülvagyok rovat. LENNE! De: ehelyett, vagy Kodály Zoltán gyűjtötte pajzán tartalmú népdalok analizálása helyett egy igen friss és artisztikus, igazi urban non konvencionális fotósorozattal készültem. Igen, e nevezetes nap alkalmából.

Most, hogy túl vagyok a nagyobb projekteken és körülbelül öt tonna ruha átmozgatása után gondoltam meglepem magam és persze Titeket ezzel az eszményi képsorozattal, annál is inkább, mert ugye ajándékkal tényleg készülni kell a bálinton. Vagy valami ilyesmi, de nem olvadunk be az efféle tradíciókba. Mi nem.;)

Tehát itt van a kedves forgatag a képekből, amiket magam készítettem, és most hogy már valamennyire értek is hozzá, talán ad egy befogadható alap művészi értéket. És még egyszer hangsúlyozom: "Piszi, ajandek, neketek." 

"Köd mögöttem, felhő előttem." - mondta a repülő, s belerohant...

Na kik a sapkás király csáveszok uraljuk a vonatot, he?  (átlagéletkor: 15 életév:))

Ha valakinek nem lenne egyértelmű a "vihar wifi" kifejezés, csak szólok, hogy egy szendvics és egy bagel ( valamint több egység alkohol) elfogyasztása után kiderül. Het. Mármint az ég. És nem lesz többet vihar. De wifi az marad.

Ez itt a " Citromba harapott", valamint a "Lenni, vagy nem lenni? magyar-brit költői-filozófiai alkotás remekműve képbe szabva. Kellemes rágást!

Boldog überfantasztikus napot, estét, kijózanodást (holnapra).

VAGY NE!

<3

Századik mese a királylányról

Elérkeztünk egy mérföldkőhöz az írás történetében. Vagyis inkább az én történetemben: dániai kalandjaim 100. története következik most, benne sok sok mindennel, ahogyan eddig is.

Hát hol is kezdjem?

Rendben, a varázs azt hiszem a napban van! Ma, igen, február 10-én gyönyörűséges napsütés, madárcsivitelés és meleg szél hulláma töltötte be Bagsværd( jelenlegi lakhelyem a "city"-n belül) és Koppenhága minden szegletét, ami az én szívemet melegséggel töltötte el, kezeimet pedig írásra sarkallta. 

Bevallom, ezt a cikket 13-án szerettem volna írni, babonából. Nem azért mert 13, hanem mert úgy gondoltam, hogy egy tavalyi furcsa történéssorozatot fog majd feledtetni velem. Aztán rájöttem, hogy az emlékek, amik a múltban vannak már ott is maradnak, azt hiszem. :)

És most, hogy a zöld teámmal mellettem, teli hassal és nyugodtan vagyok azt hiszem el is érkezett a pillanat, hogy visszamenjek egy kicsit a kezdetekhez...

Aarhus. Aarhus jelentette nekem Dániát (ezidáig, de azért sokáig!) Imádtam ott élni, és minden egyes percét élveztem annak, hogy ott lehetek.Oda érkeztem elsőnek élni, és ezzel együtt megfordult velem a világ: a magyar valóságnak tűnö gubó után egy teljesen más szeletét kaptam az életnek, a jó értelemben. Rengeteg emberrel ismerkedtem meg; megtudtam, mi a barátság és a valakire támaszkodás; mit jelent együtt lakni valakivel, és azt, hogy nincsenek távolságok már országok, esetleg kontinensek között. Átjárt a dán szellemiség: nyugodtabb lettem, jó irányba változott a stílusismeretem, és megtanultam a pénzzel (még jobban, hehe) bánni. De visszatérve Aarhusra: mindig is nagyon fogom szeretni azt a helyet, és békével térek vissza, minden szép és fáradhatatlan emlékkel, amit őrzök a városról, az emberekről, a kollégiumról, a beszélgetésekről és az iskoláról. Köszönöm, Aarhus!

De ahogyan mindig is olyan voltam, hogy nem bírtam meglenni egy helyben a seggemen, innen is váltottam: megcéloztam Koppenhágát, a fővárost. Nehéz és fárasztó ás sírással teli menet volt; szerintem életem egyik legnehezebb dolga, azt hiszem, de végül is megérte: felvettek fashion marketingre, elköltöztem, és itt folytattam kalandjaim tovább... Eltelt immáron itt is egy félév: a város, melyet úgy szeretek egy fél éven át sok nehézséggel állított szembe, de mára már megtanultunk szimbiózisban élni. Igen, azt hiszem ez a legjobb szó rá! :) Mindig azt mondom: soha nem tudhatjuk mit hoz a holnap, mert lehet hogy egyik nap még egy kanapén ébredsz, a másikon pedig egy gyönyörű hófehér ágyban hajtod álomra a szemed.(Nem, ez nem a Bulizási történeteim: A másnaposság c. könyvből vett idézet, hanem a valóság!):)

Ezzel tehát a királylány úgy gondolja, hogy az élet kétféle lehet. Lehet olyan, mint egy gyönyörű tündéri tavacska az erdő mélyén. Igazi fénye van, fenyők veszik körbe és örömet okoz minden arra járónak...

Magical pond in Hareskov 

...és olyan is, amit ez a kép ábrázol: összevissza, elhagyatott és reménytelennek tűnő. Pont, mint ezek itt:

Abandoned mags: only the wind plays with them...

Amit sokan elmondanak, azt hiszem nekem is tovább kell adnom most így, a 100 bejegyzés tanulsága során: gondolom már sokan rájöttetek, hogy külföldön élni kihívás. Mindenkinek más tapasztalata van erről az érzésről, és azt gondolom ez így van rendjén. De mindenkinek ajánlom, hogy tapasztalja meg, hiszen a nagyszerű emberek akkor lehetnek igazán nagyszerűek, ha sok utazásuk (és belső utazásuk) során megtalálják az igazi énük. Ez most talán közhelyként hangzott, ámde igaz.

Még egy dolog, és mára búcsúzom: szeretném megköszönni Nektek, hogy itt vagytok velem, követitek az írásokat és feljegyzitek az élményeket magatoknak! Mindannyian nagyszerű emberek vagytok, (nem csak, mert olvassátok a blogom;)), és bízzatok magatokban a végletekig! Az ember egymaga királya életének, főszereplője filmjének!

Szép napot! Éljen a 100.!

Februáááár már már!!!

Képes összeállítás a téli Koppenhágáról, international fashion fairről, rólam, mindenről.

Biciklizés nélkül nehéz elviselni a téli hónapokat, de legalább mindig láthatom őket.

Nordhavn kikötője

Graffiti-művészet-belváros-yeah

Ennyi design könyvet egy rakáson!!! 

Amikor a neon és a farmer találkozik...

A fekete, a bőr, a cipő, a férfi...

Még mindig CIFF, azaz koppenhágai nemzetközi divatkiállítás, egyik kedvenc darabok!

A következő bejegyzés lesz a 100. Ikonikus, jubileumis, designos, és természetesen kateindk.-s. Enjoy!

Amiért a legjobb...NEM!

" Tudod, Kéti, én szeretem az életet. Szeretem azt, hogy mindig történik valami, hogy el tudom magam foglalni. Szeretek elfoglalt lenni és magammal törődni. Szeretek élni és menni minden felé. És hogy az élet szép és érdekes."

 

(Antidepresszáns bejegyzés következik.)

Ezt a mondatot felettébb nem én mondtam, hanem egy olyan ember, akinek igazán gyermeki lelke van, és habár nem is az a fajta okos felnőtt, aki gyermek akar maradni, hanem egy tényleg gyermek lelkületű leányzó, ennek ellenére jó volt ezt hallani. 

Ilyet mindig jó hallani, csak úgy. Ő is csak úgy mondta, (nem mintha nem kellett volna engem felvidítania), de éreztem egyfajta erőt a dologban: az emberek élni akarása hihetetlenül erős tud lenni, és a lét szeretetének megosztása is egy fél nap jobbátevésével jár. Ez remek!

Rám is rámférne egy adag szeretet, még több, és több és több, hogy ne tudjak betelni vele! Úgy, hogy kicsordujon, már fájjon; annyira, hogy az ujjaim tövétől a torkomon át a térdeim során a lábujjaimban érezzem; hogy ne legyen egy pillanat sem amikor nem érzem és mikor nem nézek oda is érzem; mikor nem hallok semmit és nem látok, és nem repülök és vágyakozom és ülök csendben és....még akkor is.

Dánia, Koppenhága, hó, hideg. 

Fagyos, rettegett szív.

Ajjajj.

Nem.

Sokvolt.

Nincs vissza.

De.

Mert mindig van egy kibaszott DE.

A következő nepi tanács lányoknak: ne vállaljatok be semmit. A tanács fiúknak: ne hazudjatok!

Köszöntem, pá. 

Váratlan nyugalom

Váratlan, nyugalom, nyugaton,

Ülünk, merengünk a vonaton,

Elmennek mellettünk, ránknéznek,

Mások meg meredten szétnéznek.

Mi is ki-ki kukkantunk ha jön egy felhő

Utunk nem gyors, szép és kellő

Nemcsinálom nap után ez a legjobb,

Mire hazaérünk már kedvünk is jobb.

Dán télen szelet élni nem nagy kunszt;

Hideg van, fáradt vagy többnyire, s unsz;

Átaludná mindenki e rossz időt,

S várná szépen a nyugaton mindig felkelőt.

Ez jut eszembe most így hirtelen a vonatozásaimról, reggelekről, dán télről, fázásról, emberekről. Ez a kép inspirált, (már most mondom, tudom, nem mindenkinek lehet egyértelmű miért) és írtam ezt a pár sort. Hmm.

Közel a természethez

Képekben a mai természetjárásom Lyngby tavánál. (ejts lüngbü, az egyszerűség kedvéért).

Egy kellemes, saras, és enyhe napot ünnepelhettünk ma, minthogy nem volt sulim és felkerekedtem a természet lágy ölére. Jó volt újra vizet látni és sétálni a természetben; egy kicsit kutyázni egy rakoncátlan vizslával és fülig saras lenni (mert meg kell mászni a domboldalt, full saras és csúszik, de nem adjuk fel, ugye).

Egy szó mint sok és több, jó volt sétálni és nem mellesleg vörös kajakozókat( dán dán dán)!!! bámulni gyakorlás közben!

Save the day!

A természet gyönyörű!