...kúsznak, múlnak, sikerrel köszöntenek.
Itthon vagyok, és a karácsonyi süteményáradat verselésre késztetett.
2013.12.31., majdnem minden szám ismétlődik!Ez a tény cseppet izgalmas ámde érdekes; ez a 31-es szám mindig is a szívem csücske lesz azt hiszem, főleg ha január 1-be hajlik át, ami az új évet jelenti.
Valamilyen szempontból duplán ünneplek, "szelebrésön" meg minden, merthogy ez a 93. bejegyzés a blog életében. Igen, egy újabb rebirth, újjászületés, reinkarn, etcetera.
Mindenkinek kívánok nagyon boldog új évet és minden jót a 2014-es évre, olvassatok sokat meg természetesen e blogot, ha tehetitek, de persze hogy tehetitek. (Éjen a wifi, ugye).
DE, még mielőtt boldog alkoholmámorba és nem mellesleg virslimámorba (csakis étkezési keretek között) kerülök, írnék még egy kicsit, közkívánatra.
Ez egy részlet egy virtuális könyvemből, ami meg nem jelent és jelenhetett, fikciókra és álmokra épülő fantáziálás amiben a karakterek a porból semmisültek meg.
..."és ahogyan letették poharukat, egymásra néztek, és érezték; mindannyian egy halhatatlan társaságnak a tagjai. Egy dolog volt halhatatlan: a szeretet és tisztelet köztük, amit nagy munkával és kitartással értek el. Hiszen pont ez a nehéz mindenfajta érzelem és emberi kapcsolat megtartásában: az energiabefektetés, ami kivirágzik, de csak hosszú idő után. Ám most mindenki érezte: egyek és mindenségek.
Öten voltak. Öt barát, öt aranyban, smaragdban és szürkében pompázó ruhában; öt csodás gyermek, akik gyermeki önmagukat egymásnak adták és akik ennek a hiú és önző világnak hátat fordítva egy tengerszorosban ünnepelték egy új év eljövetelét.
- Mert mi nem nőhetünk fel úgy, hogy nem lázadtunk eleget! - 1.
- Ez nem a lázadásról szól, hanem egyesülésről valós énünkkel. - 2.
- Azzal a valós énnel, aki mások tükrében tudja önmagát igazán meglátni. - 3.
- És látja magában a lázadó gyermeket, aki még nem lázadt eleget. - 4.
- Majd megtalálja barátait, akikkel együtt örülhet ÉS lázadhat. - 5.
Így elmélkedtek, majd észrevették, hogy a tenger felől, amely partján álltak és poharaikat emelték, egy óriási hullám közeledik feléjük, toronymagasságban. Látták, menekülni nincs idő, tehát sorsukat nem kerülhetik el olyan módon, hogy elfutnak előle. Mindenkinek ugyanaz járt a fejében: ottmaradni, és együtt sodródni. Hiszen egész életükben ezt tették: sodródtak, nem hátráltak, bármi is jött, ami keresztezte terveiket.
Az utolsó sodródást is együtt élték át, ennek így kellett lennie. Megfogták egymás kezét, és bár mindannyian könnyekkel küszködtek az utolsó másodpercekben, egy dolog erősebb volt mindben: ők feljebb állnak egy hullám erejénél. Ezen nem változtathat semmi...."
Megyek virslit enni. Boldog új évet! És Dánia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése