REBORN

Négy éve volt már... négy éve ilyenkor kezdtem el írni ezt a blogot itt, Dániában. És igen, újra itt, újra itt vagyok! Annyi minden történt ebben a négy évben, hogy el sem tudom mondani mind, de a lényeg az, hogy most itt tudok valami másba belekezdeni úgy, hogy már mindent ismerek. Amikor ennyi idő után most visszatértem, nem éreztem semmi izgatottságot, mint anno; a repülőutam nyugodt volt, és igazából semmi sem változott itt Aarhusban sem. Könnyű habfelhők, amik esőt ontanak, szürkeség, minden bolt ugyanaz mint volt, és a többi. Most ugyanannál a lánynál is lakom, akit legelőször megismertem ebben a városban; ő fogadott be ugyanis egy pár napra engem, amíg szállast nem találok.
Oh, és a lényeget nem is mondtam: tanulni jöttem vissza!!! Igen, marketing management szakra jöttem, két éves képzés, semmi extra. Már így veszem, túl kell lenni rajta és kész. Különösebben a suli és a közösség miatt sem vagyok izgatott. Minden rendben lesz.
Amikor megérkeztem ma Aarhusba, különös érzesek fogtak el. Igen, tudom hogy azt írtam, hogy minden ugyanott és ugyanúgy van, de mégis: úgy éreztem, otthon, itthon vagyok. Ez még csavar is a történetben, hiszen ma Magyarország honalapítását ünnepeljük. Hát, "kedves barátaim" én pont ma hagytam ott e szerény országot... (Hiába, az élet vicces és ironikus fordulatokat hoz).
A legjobb érzés ma az volt, hogy újra találkozhattam régi barátaimmal, és újra nyeregbe pattanhattam. Barátaimmal való együttlét nagyon jó volt, nosztalgia és kellemes visszatérés övezte egy csipet feszültséggel. Még minden a régi, és mégis; semmi sem az. Az emberek változnak, mint a tenger hullámai egy dagály után. A biciklizés is irdatlan jó élmény volt! Sok sok kilométert tekertem ma, és éreztem a vezetés szabadságának örömét, a hajtás sebességét, és természetesen azt, hogy közben még le is tudtam fényképezni, mennyire is örültem mindennek. (A kép lesz a nap fénypontja ;)
Tehát itt és itt, a nagy Skandi hazában.Nem tudom megjósolni a jövőt, csak remélni, hogy a suli jó lesz és sikerül majd megfelelő ismereteket szereznem. Valahogy úgy érzem, barátokat szerezni már nincs kedvem. Ez most itt fájóan hangozhat és ismerve magamat ez úgy sem így lesz (igen, lehet mindent csak a fáradság mondat velem), de inkább felfrissíteném a kapcsolatokat a régiekkel. Az ember annyi mindenkit megismer! DE: korántsem ismer mindenkit igazán...Ez sajnos az élet nagy tanulsága, Dániában meg főképpen, ahol kefejezetten rá van az ember másokra utalva. Mindent csak tapasztalatból tudhatunk meg.
Összegzem: ideértem. Eddig nagyobb érzelmi kilengés nélkül, pici nosztalgiával, borús esős időben. Biciklivel.

Száguldás lejtőn, kapafogak elől, kötelező mosoly és sál. 

De minden eredeti! ;)

Fogok még jelentkezni, remélhetőleg minél gyakrabban posztolni régi-új élményeimről!

Bye bye!