2013. január 24., csütörtök

Csak mert úgy volt kedvem hogy...

...írjak. Semmi extra nem történt, nincs semmi fejlemény vagy újabb tengerparti kép.
Ám. Kicsit szeretném filozofikusabb irányba terelni ezt az egész érzést és írást. Nem, kedves látogatók nem szedek semmit, ha erre gondoltok, csak jó néha elmélkedni olyan dolgokon, mint például az ember holléte a nagyvilágban vagy az önkifejezés és megértés eszközei.
Remélem nem sokkoltam az előző mondattal senkit, csak most néztem újra az egyik kedvenc filmemet, címe: Mindenki elhúz Brisbaneből. A történet(ausztráliai) egyszerűen arról szól, hogy középiskola/egyetem után fiatal baráti kör felbomlik és egy magyar együttest idézve a múlt századból: "elhagyja a várost". Természetesen romantika a történet mozgatórugója, de nem is az a lényeg, sokkal inkább a hozzáállás egyes embereknek akik otthon maradnak és akik elmennek. Valamint azoknak akik befolyásolva vannak mások által, hogy menjenek vagy maradjanak abban a városban, ahol együtt voltak diákok és éltek.
 Ezt azért írtam le, mert valami ilyesmi történik azokkal akik azt választják hogy otthon, Magyarországon boldogulnak tovább és akik vannak olyan bátrak/vakmerőek és esetleg felelőtlenek, hogy kijöjjenek külföldre. Én, szerintem nem kell nagyon elmondanom kinek a táborát erősítem. Ami biztos és konklúziónak vagy esetleg támpontnak montható pedig az, hogy hallgassunk meg mindenkit. Minden tanácsot, tapasztalatot, élményt másoktól. De egy nagyon fontos a sztoriban: SOHA ne az alapján döntsünk, ami másnak jó volt vagy éppen rossz. Másik megfontolandó momentum: engedjük és képzeljük el magunkat abban a környezetben, ahova mennénk. Nagyon sok pozitívumot és bátorságot adhat az elején.A legeslegeslegeslegfontosabb tanács a végére(de nem utolsó sorban): ne maradjunk a barátaink miatt. A legnagyobb hülyeség azt feltételezni, hogy többet esetleg ugyanannyit találkozunk majd velük, mint a középiskolában. Hahahahah. Erre szerintem Lexi és én vagyunk a legjobb példa. Örökre együtt, vízen,tűzön, fán, erdőn át is tartjuk, beszélünk. Mindig, igen, mi. De más: nem lesz így!!!:)
Tehát lelkifröccsöt mindenki megkapta mára, estére úgy is jó ilyet olvasgatni( na meg irogatni).
És könnyű lenne azt mondani: tökösek külföldre, töketlenek maradjatok. Habár ez is benne van a pakliban, az életed hátrelevő része múlhat rajta. Gondold át nagyon. Te. Mindenki.

5 megjegyzés:

  1. A másik oldalról nézve: tökösség maradni is ...és tűrni.

    VálaszTörlés
  2. Jó lett amúgy a befejezés, tetszik :)

    VálaszTörlés
  3. Támogatandó gondolat. Helyes. Helyes döntések...

    VálaszTörlés
  4. Csak annyit tennék hozzá, hogy az ember nem önmagában bátor (tökös) vagy gyáva (töketlen), hanem egy adott helyzetben, azaz valamit elég bátor (tökös) megtenni, valamit túl gyáva (töketlen) megtenni. Ezért aztán mind elmenni mind maradni lehet tökösségből és töketlenségből is. Aki elmegy: elég bátor, hogy vállaljon minden újat, és belevágjon a nagy kalandba vagy túl töketlen ahhoz, hogy szembeszálljon az otthon tapasztalható reménytelenséggel, és megkíséreljen jól élni akkor is, amikor ezt a végletekig megnehezítik számára? Aki marad: elég bátor ahhoz, hogy kiálljon magáért, és szembeszálljon minden rosszal, amivel itthon szívatni akarják, vagy túl töketlen ahhoz, hogy belevágjon élete nagy kalandjába? Ha ezeket a kérdéseket egy-egy emberre vonatkoztatva teszed fel, még akkor sem egyértelmű a válasz. Az ember elég komplex lény ahhoz, hogy egy-egy döntésénél keveredjenek a különböző motivációk, más szóval, hogy egy-egy döntése meghozatalát egyszerre ösztönözze a bátorság (valamilyen szempontból) és a félelem (valami egész mástól).
    Az viszont szerintem is a tökösség kategóriájába tartozik, ha el tudsz vonatkoztatni mindattól, amit sokan és megállás nélkül próbálnak a fejedbe önteni, és képes vagy mindentől függetlenül (függetlenül, na persze!) önálló, saját döntést hozni, saját életedről.

    VálaszTörlés
  5. Pont erre próbáltam rávilágítani,hogy mindenkinek más a maradni menni,körülmények stb,magamat példának hoztam de nem foglaltam állást! Ami fontos a saját döntés a körülményeket figyelembe véve úgy hogy magunknak a legjobb legyen. És most nem térnek ki másra,elsősorban azért írtam azt,hogy mindenki gondolkozzon azelőtt,mielot cselekszik.

    VálaszTörlés