Confessiones és Havre cookies: EGÉSZSÉGESEN!

Gyönyörű és egészségben teli szombatot mindenkinek! Ki reggelizett ma már? Mit ettetek? Remélem nem kolbászos-trappistás zsömlét kólával leborítva Tibi táblával szorosan a nyomában!:)
Hogy miért is az egészség meg ilyenek, arra hamarosan visszatérek, előtte el kell mondjam, hogy milyen zseniális(legalábbis nem rossz) hetet zártam.
Tehát annak ellenére, hogy sokat kellett dolgoznom a héten, projekteket leadnom, prezentálnom, javítanom és a többi, jó hetet zártam, hiszen az edzések minden nap értelmet adtak a következőnek. Arról már nem is beszélve, hogy új barátságok köttettek és régiek újultak meg. A szeretet megint körülvett és ennek tényleg nem kis mértékben az egészség, vagyis inkább az egészséges életmódra való átállás az oka.
Ki kell jelentsem: megváltoztam. Mondanánk: nagy ügy, mindenki változik napról napra, percről perce, stb. De ez most egy egészen gigászi változás, ami testileg lelkileg meglátszik.
Amikor idejöttem Dániába, akkor egy (FIGYELEM! Nagy vallomások következnek bizalmas információkkal! Akinek nincs gyomra hozzá az később térjen vissza a sütis részhez!:)), mondjuk ki: kövér, stresszes, gátlásos és érzelmileg "félbéna"(hmmm...) ember/lány/csajszi voltam. Ezzel most sokan talán nem értenek egyet, de azok túlságosan is elfogultak velem kapcsolatban, tehát, drága szeretteim, a Ti véleményetek ebben az esetben irreleváns.:) DE: így volt, az voltam. Múlt időben.
A változáshoz sok időnek kellett eltelnie és sok tapasztalatnak,élménynek kellett lerakódnia: folyamat volt mindez, hosszú, fájdalmas és sokszor kilátástalan. De minden jó ha a vége jó, bár még közel sem vagyunk a végéhez, csak arrafelé tartunk.
Szóval ez a lány, aki majd elkezdett blogot is vezetni kinti életéről (ezt olvassátok) bejárt egy hosszú utat a felvételi mizériától egészen a következő év végéig; hiszen már majdnem vége az iskolának és tanévet zárunk.
Elkezdett egészségesen étkezni elsőkörben, dolgozni és még többet biciklizni, majd futni és edzőterembe járni, és lett perspektívája. De a legfontosabb: hite önmagában és abban, hogy ér valamit és segít azzal hogy változik.
Nekem higgyétek el, megéri minden perce és természetesen a visszajelzések arról, hogy mennyit alakultam a jó irányába. Magam sem hittem, de amikor erről hangosan beszéltem, már nem is emlékeztem milyen voltam. Mintha minden "dagi" emlékképemet kitörölték volna és csak az érzés maradt meg: a ki nem mondott gúnyolódások,örökös elégedetlenség, elhallgatott érvek és a nyarankénti hosszú farmer.
Nem könnyű erről beszélnem, de megteszem, mert meg kell tennem. Azért, hogy mások akik hasonló utat járnak be bárhol a világon rájöjjenek, hogy van értelme csinálni. És hogy sohase adjuk fel, csináljuk, turbózzuk fel magunkat, ne legyünk lusták, lomhák, elkényezetettek és büszkék.
Dániában vagyok. Ide kerültem a sors és magam által, és mertem, tudtam változtatni.
Ennyi.
És most:), a nagy szavak és elcseszett körmondatok helyett és után következzen egy kis gasztroszekció képekkel, hiszen mi sem természetesebb annál, hogy reprezentáljak egy darabot egészséges étkezésem soraiból.
Ez a sütemény a Havre-cookie. Azért neveztem el így, mert nagy többségben Havre gryn, azaz zabpehely van benne. A recept is roppant egyszerű, hiszen két banánt, kiwit, zabpelyhet, fahéjat és napraforgómagot tartalmaz. Nomeg csipet kakaóport. Ezt mind miután összegyurmáztuk és kilapogattuk korong alakúra meleg sütőben kb. 8 percig sütjük és tararara!!!!
No cukor, no rossz hozzáadott marhaságok. Csak gyümölcs és magok, madáreledel emberi fogyasztásra alkalmas kinézetben!:)
Drágáim, tanács az elkövetkezőkre: Soha ne adjátok fel és higgyetek magatokban! Az élet rövid (nem mondom, hogy "...és szar...", most nem idézem a Herikóklert) és érdemes magatokért csinálni mindent. Kitartani, önmotiválni, szeretni az egyetlen lényt aki halálunkig kitart egy testben velünk. Magunkat.
Cheers és jó étvágyat a sütikhez! Bátorítok mindenkit az elkészítéséhez most a hétvégi pihenéshez vagy kiránduláshoz!

Kertészkedés és egy csipet almamennyország

Aloha mindenkinek, aki ma kertészkedett egy kicsit is!
Na jól van, könnyen beszélek, nem mindenkinek van kertje, ahol tud tevékenykedni. Igazából nekem sincsen, ám  a drága család akiknél dolgozom; na nekik igazán hatalmas, hektáros, áras, holdas pagonyuk van, amit karbantartani nekem kell.
Bizony. Ma, mivel több volt tíz foknál (tizennyolc pontosan), elhatározták, hogy ma én bizony két autót kívülbelül, kertben füvetnyírni abszolút és sövényt nyírni-vágni-szabni hátaztán. Hogy fáradt vagyok-e a mai nap után tehát botorság lenne megkérdezni tőlem, ugyanis aki tudja hogyan kell kezelni egy batárnagy benzines (és teszem hozzá a 80-as évekből ránkmaradt) fűnyírót DOMBRA FEL, valamint nagynyomású gépekkel két kombit tisztára pucerálni NÉGY LÉPÉSBEN, nem kérdez ilyet. :)
De, be kell valljam, hogy mindennek ellenére jó napot zárunk, hiszen a munka kész, és nincs is boldogabb pillanat, amikor befejezed a munkád és hazakerekezel a tudatban: megyek haza, ágy! (Jajj, hadd dicsekedjem, ma tekertem le a 200. kilométerem csak munkába!!!)
Mondtam is a családfőnek: It was hard work, but now it is done work. (Nehéz munka volt, de most már kész munka.) Nagyot bólogatott, ez tetszett neki. És ki nem örül egy elégedett főnöknek egy fárasztó nap végén, csapzottan és halálfüvesen(mármint fű mindenhol a testen, ragadsz az izzadságtól, hajad szanaszét és a többi), DE: kész vagy!:)
Van itt még valami, amit meg kell osztanom Veletek: nemsokára almaszezon van. Én bizony almaszerető ember voltam(nem ordítottam és toporzékoltam) vagyis vagyok is, és nemsokára itt az ideje a szabad szedésének (a tengerpart mellől, szigorúan, ott vannak a legfinomabb darabok).
Itt Dániában is nagyon népszerű az alma, almáskertek vannak szinte mindenhol, olyan mint nálunk a szőlőültetvények. Namármost egy szóvicceskedés következik. Merthogy munkába menet látom ezeket az almakerteket, amiknek az a nevük, hogy: "Aeble Haven." Amikor pedig először láttam ezt a kiírást azt hittem, hogy a haven(dánul kert) az "heaven" (ami pedig angolul mennyországot jelent), és onnantól kezdve lett nekem almamennyország. Kis kedves mementó ez itt ám, egyenesen tehát az almamennyországból, ahol elképzelhetetlen almatengereken eveznek a nagy zöld és sárga almák, a pirosok pedig a királyok, hiszen ők uralják a világegyetem összes almáját! Így, kérem szépen!:)
Mindenki egyen almát. Ennél jobb tanácsom nincsen mára, de megfogadni mindenképpen érdemes. Az alma egészséges, finom, jót tesz mindenednek, amid van, olcsó, egyszerű és alma.
Az almaszeret jeléül pedig:

Szép pünkösdöt kívánok mindenkinek, családdal és barátokkal eltöltve. És ne feledjétek: ALMÁRA FEL!

Vidék kontra nagyváros: telepített kacsák vagy kávézóillat?

Tegnap voltam kedves osztályommal túrázni és természetet járni Dánia vidéki részén. Ez mind nagyon jól és kellemesen hangzik, leszámítva a korai kelést, a tíz fokos esős-szeles-"tipikusdán" időjárást és a tényt, hogy négy órát kellett eltöltenünk mindezen körülmények között. Sokat utaztunk, távol a várostól Silkeborg felé, ahol mondhatnánk, hogy a madár sem jár, de mivel kedves és néha unatkozó dánjaink csak azért telepítenek tavakat, hogy kacsákra vadásszanak, hazudnánk. Így van tehát kérem szépen: a nemzeti parkok (én szívem szerint "plastic parknak" hívnám őket) mind telepítettek, egy árva fűszál, bokor és dudva nem nő magától; vizek patakok szintén "kézzel készítettek" és még sorolhatnám Dánia védett területének ily szépségeit.
Azt mindig is tudtuk, hogy mindent letarolnak és újraraknak, majd milliókat költenek feleslegesen karbantartásukra a "Jyskök", de arra nem számítottam, hogy szegény kacsakomákat így lelődözik és még a nyuszik sincsenek biztonságban. Hmmmm.
Pedig szépek a falurészek nyugatra és délebbre: nincs kifejezett falusi fíling, inkább elszórtan egy-egy ház, de az mind nagyon szép. Ahol tegnap voltunk speciel nagyon hajazott Németországra, de nem a házak stílusa miatt, hanem az erdei utak, fenyőerdők és tavas kilátók adták meg a hangulatot. Kihaltnak kihalt, de még esőben is szép valahogy, főleg a burjánzó zöldrengeteg miatt, azt hiszem.
Szóval, miután vége lett a túránknak elgondolkodtam azon, hogy vajon miért is szeretek oly nagyon városban(gondolok itt nagyvárosokra) élni. Hiszen ott a nyugalmat árasztó erdőség, madarak is vannak(először levegőben, majd az asztalon:)), szarvasok szökellnek és műtavak tükrében nézhetem a napfelkeltémet. Persze, néha jó lenne elmenekülni a világ zajától(nem szeretem ezt a kifejezést, viszont ide pont ez passzolt),meg feledni és hasonló motiváló erők, de én mégis a városra szavazok. A városra, ahol nem kell traktorokkal beszélgetnem a budiról kijőve puskával a kezemben a férjem nevét kiabálva, hogy: "Hans, menj a gyeröké' a patakra oszt' vigyázzá belé ne essen!" A városra, ahol tudom, hogy önmagam lehetek és ki tudom számítani, mikor hogyan hová, stb. A városra, ami mindig meg tud lepni, folyamatosan változik és erősödik. Tele új arcokkal, érzésekkel és emberekkel. Mert kell ez az urbánus hatás, hiába.
Összegzés mára: nem minden természet, ami annak néz ki. Különösen itt északon, ebben az országban. De otthon büszke vagyok parkjainkra, erdőségeinkre és vadjainkra: a szép hegyeinkre, lankáinkra és mezőinkre.
Itt pedig büszke vagyok a városra, hogy segítőkész, élhető és emberbarát.
Mindenkinek kellemes "büszkölést" kívánok mára, nemsokára jelentkezem!
És ne feledjétek elhozni a gyereket a patakról!:)

"Te híd is vagy és folyó is vagy..."

Beteljesült: 20. életévemet töltöttem be tegnap. Két évtized sok-sok mindennel, Dániában kikötve; legalábbis egyelőre. A napom több mint tökéletesen sikerült, hiszen mindenki aki számított emlékezett, hogy miért is fontos most nekem ez a nap. 20 év, el sem hiszem, olyan valótlannak és messzinek tűnik, kimondva pedig egyenesen fájó. Sugall viszont egyfajta frissességet, ezt megfigyeltem. "Húsz vagyok." Könnyed, egyszerű, rövid kijelentés, már-már a felelősségérzet hiányát is észlelem benne!:)
Hálás vagyok és nagyon jól estek a tegnapi szépmondások tehát, az ölelések és puszikák mindenkitől; a levélbontás, finom karamelles-csokipudingos-kandírozottgyümölcsös torta és az, hogy tudtam mennyit számítok a többieknek. Ha az ember szeretve érzi magát, minden más eltörpül mellette, még az is, ha az előtte való napon nem minden úgy sikerült, ahogyan eltervezte vagy szerette volna, ha úgy lesz. De a szeretethullám ereje a legjobb dolog a világon, ezt a hippimozgalmak óta tudjuk is.
Tegnap volt a dán szóbeli vizsgám is. Modul 2, azaz nagyjából alapszintet lezáró vizsga szóbeli része. Szerintem jól ment; témát húztam, amit könnyebb volt elmondani, mint könyvet elemezni.
Gyönyörű időnk is volt május hetedikén, hiszen nemcsak hétágra sütött a nap, de a tenger is melegebb volt a szokásoshoz képest, a frizbiszezon is elkezdődött és egyre több ember sütkérezett a homokos parton: Éljen Aarhus tavasszal!
Képzeljétek, van egy mondás itt Dániában: ezt a kommunkiáció tanáromtól tudom, ő mondta nekem tegnap, miszerint: "Ha szép az idő a születésnapodon, akkor egész évben jól viselkedtél és helyesen csináltad a dolgaidat." Ez azért pozitívum, nem? És tényleg, tökéletes időnk volt, még strandröplabdáztam is a többiekkel este, utána pedig nyugovóra tértem, hogy megfáradt testemet és lelkemet újjáélesszem.
Köszönöm, hogy így lehetett. Ilyen szépen telve a május 7!
<3

Édesek, mostohák, szülőink: Anyák napja van ma!

Méhükben hordoznak háromnegyed évig, utána pedig egész életüket ránk szánják. Ott vannak velünk minden lépésünkben, vagy jelen voltak nevelésünknél, vagy nem adathatott meg, hogy ott legyenek. Ők olyanok, ami mindenkinek van. Létezésük megmásíthatatlan és lenyűgöző. Szeretnek feltétel nélkül és arra tanítanak, hogy mi is feltétel nélkül szeressünk és bízzunk. Naivak, de ez a legszebb naivitás, ami ember óta létezik: a gondolat arról, hogy a jó mindig ott van velünk, és bármi történjék, csak jó lehet a végkifejlet.
Anyáink, mamáink, édesanyáink és muterjaink azok, akiknek köszönhetjük életünket. Az esélyt, hogy jót tudjunk tenni és továbbadni: szeretni.
Köszönjük Nektek, édesanyák, hogy világra hoztatok minket és megajándékoztátok még egy élettel ezt a Földet. Ez a Ti napotok, mindenki Rátok gondol ma, hiszen anyák napja van, ezen a május 5-i fülledt, de annál szebb napon.
Rózsák, tulipánok és gerberák(na meg kardvirágok) küldése helyett viszont most csak e csekélységgel szolgálhatok: szavaimmal. De remélem ez is elég ahhoz, hogy boldogan teljen ez a vidám nap!

BOLDOG ANYÁK NAPJÁT KÍVÁNOK MINDENKINEK!