Szerintem említettem már, hogy mennyire szeretem az őrült dánokat. Tényleg nagyon őrültek,sokat-sokat isznak és nem mellesleg ha iskolából elballagnak, azt is roppant fura módon teszik.
Bizony, június vége van, szóbelik és mindenfajta tanulás, vizsgaidőszak vége itt és otthon is. A szorgosan vagy kevésbé szorgosan tanuló diákok is mind megkapják azt a dokumentumot, amit csakis a számok miatt fognak elővenni egykoron, amúgy a befektetett munka nem (biztos, hogy) megtérül. De ez egy másik téma, hiszen ez csak egy érettségi: mindenki előtte azt gondolja, hogy ez AZ érettségi, de hamar kiderül utána, hogy ez bizony CSAK EGY érettségi volt.:)
Na, hogy folytassam beszámolómat a totál elbolondult vikingifjakról tehát, náluk úgy működik a ballagás utáni ünneplés-ceremóniasorozat, hogy osztályonként-iskolánként(attól függ, kinek milyen szakon, hogyan, stb...) nagy kamionokba és régi kocsikba verődnek, mindezt MATRÓZ SAPKÁBAN (minden szak vagy amit tanultak más színben, jelzéssel és silddel) teszik szigorúan vodka-sör-FaxeKondi kombóval a kezükben és kimondottan hangos dudaszó és kiabálás-éneklés mellett körbeutazzák a várost nevetgélve a járókelőkre és virágot szórva az utakra. Hogy hippimozgalom lenne? Lehetséges, leírva tényleg annak tűnhet, ám amikor este tízkor is a visítozó lánycsordát hallgatod közvetlen a füled mellett, nem biztos hogy visszaemlékeznél, milyen volt fiatalnak lenni.:)
Ha belegondolok, nekem egy éve volt...most és ilyenkor jön rá az ember, hogy egy év milyen nyuszifarknyi idő, de mennyi minden történt és mennyi minden változott benne... Többek lettünk, de jön a nyár és az ember nem szeretne gondolkozni semmin többet, ugye? Csak pihenni és nézni a balkonjáról a tenger fényében a dán éppen leérettségizett diákhadat. Mennyei idill?! Lehet.:)
Későre jár, de ezt mindenképpen gépre szerettem volna vetni mielőtt hazaballagok én is otthonomba, vagyis a szép és innen keletre fekvő Magyarországra. Jöhet a megérdemelt pihenés(reménykedünk, de jó lesz kirúgni egy kicsit a hámból is) és a sok finom limonádé meg napsütés. Meg strandolás a javából!
Szép estét Nektek és még szebb hetet, hamarosan(vagy valamikor) folytatom, ezúttal Hungaryből!
2013. június 28., péntek
2013. június 23., vasárnap
Århus virágai
Gyönyörű rózsáktól kezdve az ibolyákig egzotikus és vibráló színekben, minden, ami virág e csodás városban. Ma is fotóztam, lehet ámulni és bámulni a nagy kavalkádot! Szép virágos vasárnapot Nektek! <3
2013. június 22., szombat
Mit keres a tönkölybúzaliszt a polcon?
Et voilá! Íme az ember megint(vagyis én, aki miután megjárta a hepehupás út egyik hepéjét megújult erővel visszatér és nem fél használni az erejét)!
Mielőtt belekezdenék a mai sztoritellingbe, szeretném megköszönni azt a szeretetet, amit kapok Tőletek mindig, akkor is, ha mindent veszni látok. Mert az embernek vannak gyenge napjai, de nincs gyenge élete, ugye. Egy szó mint kettő, hálás vagyok azért, hogy olvastok, irogattok és követtek valamennyire,és mindenkinek ugyanannyi kitartást kívánok, mint amennyit Ti adtok nekem és még sokszorosan annyit!
Hogy mi van velem most, az lenne a következő. Szerencsére lezajlani látszik az utolsó vizsgám is, 26-a az iskola végét jelenti számomra és még sokak számára ebben a hónapban. Már csak egy szóbeli van hátra, egy kisebb prezentáció, de nem lesz vészes, megoldjuk és szépen kivitelezzük, mint minden mást is.:)
Aarhusban a nyár most "tombol" igazán, de egyvalamitől konkrétan rettegek: míg itt húsz kerek fokban már egy szál semmiben rohangálnak az emberek(lásd meztelen fiúk áprilisban bejegyzés) és nem mellesleg én is, addig mint csiripelték a fácánok, otthon megközelítőleg 40, azaz 40 fok??? Remélem ez nem Celsiusban vett mérési adat és kétlem, ha hazamegyek egy napot is ki fogok bírni ilyen körülmények között.:)
Apropó hazamenetel: igen, lehet dán-magyar invázióra számítani, ugyanis már csak egy hét, és otthon fogom koptatni a flasztert, na meg a sok találkozó, beszélgetések és miegymás, stb, stb.
Várom már nagyon, és Ti is várjatok, mert nem úsztok meg!
Még egy apropó, úszás: úsztam kb. két hete a tengerben, és MELEG volt. Az. Északi. Tenger. Meleg. Volt. Nekem. El lehet képzelni akkor a hőség-tűrésfokomat, de várom a magyar kihívást:)
És akkor jöjjön, hogy el ne felejtsem a címben megemlített tönkölybúzalisztet, amit szintúgy nehéz leírni, mint azt, hogy "dzsentölmen" vagy dzsenörésön", de egy fokkal jobb azért.
Történt ma, hogy szokásos bevásárlásomat tartottam egy német eredetű, kék-sárga, ha nagyon lusták vagyunk úgy is értelmezhetjük a szót, hogy "kicsi" (na jó, szóval a lidlben vásároltam, na) boltban, és megyek, megyek végig a sorokon bambán, fagyival egyik kezemben, másikban meg a hőn vágyott epres joghurtommal, aztán nézem a lisztes polcot és mit látok??? A pofámba mered az egyik lisztről(jó sok volt kirakva belőle), hogy: TÖNKÖLYBÚZALISZT. Két sorozatot pislantottam, majd félőn kezembe vettem, (már már azt sem tudtam, hol és melyik dimenzióban vagyok) a lisztet,mint valami érdekes leletet, és addig olvastam, amíg jól bele nem ivódott a fejembe, hogy ez bizony liszt, nem is akármilyen! De még csak ez kéne, a teljes, jelzem, a teljes leírás magyarul volt rajta és németül, aki ezt megérti az tuti okos ember, meg persze, mi magyarok!
Büszkeségfaktor tehát megvolt a mai napra is a (meghökkenésfaktorról ne is beszéljünk), drága jó magyar lisztünk bizony Dániában végezte. Már alig várom a többi "csodát", legalább mondhatom majd betérve egy dán boltba, hogy veszek egy jó kis hazait! :)
Mindannyiótoknak szép huszonkettedikét kívánok, legyetek jók és igyatok sok vizet, vizet vizet, meg ne aszalódjatok nekem aztán!
Cheers and love!
Mielőtt belekezdenék a mai sztoritellingbe, szeretném megköszönni azt a szeretetet, amit kapok Tőletek mindig, akkor is, ha mindent veszni látok. Mert az embernek vannak gyenge napjai, de nincs gyenge élete, ugye. Egy szó mint kettő, hálás vagyok azért, hogy olvastok, irogattok és követtek valamennyire,és mindenkinek ugyanannyi kitartást kívánok, mint amennyit Ti adtok nekem és még sokszorosan annyit!
Hogy mi van velem most, az lenne a következő. Szerencsére lezajlani látszik az utolsó vizsgám is, 26-a az iskola végét jelenti számomra és még sokak számára ebben a hónapban. Már csak egy szóbeli van hátra, egy kisebb prezentáció, de nem lesz vészes, megoldjuk és szépen kivitelezzük, mint minden mást is.:)
Aarhusban a nyár most "tombol" igazán, de egyvalamitől konkrétan rettegek: míg itt húsz kerek fokban már egy szál semmiben rohangálnak az emberek(lásd meztelen fiúk áprilisban bejegyzés) és nem mellesleg én is, addig mint csiripelték a fácánok, otthon megközelítőleg 40, azaz 40 fok??? Remélem ez nem Celsiusban vett mérési adat és kétlem, ha hazamegyek egy napot is ki fogok bírni ilyen körülmények között.:)
Apropó hazamenetel: igen, lehet dán-magyar invázióra számítani, ugyanis már csak egy hét, és otthon fogom koptatni a flasztert, na meg a sok találkozó, beszélgetések és miegymás, stb, stb.
Várom már nagyon, és Ti is várjatok, mert nem úsztok meg!
Még egy apropó, úszás: úsztam kb. két hete a tengerben, és MELEG volt. Az. Északi. Tenger. Meleg. Volt. Nekem. El lehet képzelni akkor a hőség-tűrésfokomat, de várom a magyar kihívást:)
És akkor jöjjön, hogy el ne felejtsem a címben megemlített tönkölybúzalisztet, amit szintúgy nehéz leírni, mint azt, hogy "dzsentölmen" vagy dzsenörésön", de egy fokkal jobb azért.
Történt ma, hogy szokásos bevásárlásomat tartottam egy német eredetű, kék-sárga, ha nagyon lusták vagyunk úgy is értelmezhetjük a szót, hogy "kicsi" (na jó, szóval a lidlben vásároltam, na) boltban, és megyek, megyek végig a sorokon bambán, fagyival egyik kezemben, másikban meg a hőn vágyott epres joghurtommal, aztán nézem a lisztes polcot és mit látok??? A pofámba mered az egyik lisztről(jó sok volt kirakva belőle), hogy: TÖNKÖLYBÚZALISZT. Két sorozatot pislantottam, majd félőn kezembe vettem, (már már azt sem tudtam, hol és melyik dimenzióban vagyok) a lisztet,mint valami érdekes leletet, és addig olvastam, amíg jól bele nem ivódott a fejembe, hogy ez bizony liszt, nem is akármilyen! De még csak ez kéne, a teljes, jelzem, a teljes leírás magyarul volt rajta és németül, aki ezt megérti az tuti okos ember, meg persze, mi magyarok!
Büszkeségfaktor tehát megvolt a mai napra is a (meghökkenésfaktorról ne is beszéljünk), drága jó magyar lisztünk bizony Dániában végezte. Már alig várom a többi "csodát", legalább mondhatom majd betérve egy dán boltba, hogy veszek egy jó kis hazait! :)
Mindannyiótoknak szép huszonkettedikét kívánok, legyetek jók és igyatok sok vizet, vizet vizet, meg ne aszalódjatok nekem aztán!
Cheers and love!
Vand, water, wasser, voda, víz! <3
2013. június 12., szerda
Pont, pont, pont...
...hangulatszakadás...
Mondjon valaki nekem valami szépet. Olyan szépet, amit e Föld kerekén senki nem mondott még senkinek. Olyat, amit ha meghallok, azt én hallom a világon először, egyedül és végérvényesen. Valamit, ami tudtomra adja emberi mivoltom tökéletességét, szépen szól és csak nekem. Kikerekíti egómat és egy új dimenzióba emeli látásmódom ezáltal. Csak mondjon már valaki nekem valami szépet.
Nyár. Honvágy. Meleg tenger. Narancs. Jeges. Víz. Zászlórúd. Sok. Bizonytalan. Nemakar. Motiváció.
2013. június 5., szerda
Írógépet a bloggernek, avagy egy zseniális kollaboráció rövid története
Napsugaras, forró és gyönyörű alkotmány napját és apák napját köszönthetünk itt Dániában, ma, június 5-én!
Tegnap este, éjfél után Aarhus és Dánia több nagyvárosában is tűzijátékkal ünnepelték ezt a jeles napot, annak eljövetelét. Ugyanis szeretett és sokat említett, nacionalista dánjainknak sokat jelent ez a nap a naptárban. Mint múlt alkalommal megírtam, ennek a napnak alkalmából(meg természetesen azért, mert a nyári kollekció megérkezett és ki kell üríteni a készleteket) nagy kiárusítást rendeztek a városban: mindenhol olcsóbban juthattunk a dolgokhoz, legyen az ruhanemű, elektronikai ketyerék és így tovább. Hasonlónak mondanám az otthon rendezett egyik női magazin által szervezett napokat, ahol mindenféle "kedvezmény" van: tömeg, tömeg, és sok szemét a velejárója, koncertekkel és ingyen koktélokkal tarkítva!
Huh, milyen jó is volt az a koktél (a neve, hogy használjuk szép magyar nyelvünket: szeretkezés a parton) a nagy melegben(alkoholmentes volt, nem kell izgulni:))!!!
Egy szó mint száz, jó volt a tegnap este, és figyeltem a környezetemre is: nem vásároltam halálra magam(sőt) és nem kértem zacskót sehol. Kis lépés az, nagy lépés az!:)
De, amiről most igazán írni szeretnék az nem egy újabb dán fesztivál, összezörrenés vagy alkalom, hanem egy édibédi történet arról, hogy a magyar-dán írógépgyártásnak múltja van!
Történt ugyanis, hogy bementem körülbelül egy hete munkámból fáradtan a helyi, Egå-i (ejtsd: éjjói) secondhand boltba körülnézni, a helységben ez egy népszerű bolt sok-sok régi és új értékes tárggyal, nagy területen. Mivel én kíváncsi és genbrug szerető ember vagyok, bementem nem sok szándékkal, de amit ott találtam, annak története van.
Meglátom ugyanis az egyik polcon, szerintem az egyik legnagyobb kincset és kuriózumot jelentő tárgyat egy embernek, aki ír és tudja, hogy működik az ilyen masina a régi időkből: egy ÍRÓGÉPET!
Hevesebben kezdett verni a szívem e kicsi, barnás színű és egészen kompakt szerkezet láttán. Közelebb mentem hozzá, azokkal az emlékekkel a fejemben, amik a kék színű írógépről megmaradtak nagyiék házából. Az is eszembe jutott, először milyen furcsa volt a billentyűzetet kezelnem gyerekként, nagyokat dobbantani az ujjaimmal, aztán gyorsabban, eltalálni a nagy lyukakkal tarkított helyen a betűket: kihívás volt, az már igaz.
Tehát közelebb mentem és mit látok rajta? ORION márkájú géppel állok szemben! Nem volt kétség és ekkor már köd volt szemem előtt, szerintem egy könnycsepp is lehullott szemem sarkából, főleg azzal a tudattal, hogy maga a billentyűzet dán volt! Hogy lehetséges ez? Ilyen gyönyörű látványt!
De nem vettem meg. Amikor először voltam ott nem tudtam volna a biciklin elhozni, most pedig, tegnap amikor visszamentem érte már nem volt meg: elvitték az én kis csodás dán-magyar gépezetemet, amin írni lehet(ett volna tovább a blogom:)).
Itt is van egy masina, reprezentálásképpen és saját csüggedésem feloldására, hogy mégsem lehetett enyém a hipszter-szerkezet:
Tegnap este, éjfél után Aarhus és Dánia több nagyvárosában is tűzijátékkal ünnepelték ezt a jeles napot, annak eljövetelét. Ugyanis szeretett és sokat említett, nacionalista dánjainknak sokat jelent ez a nap a naptárban. Mint múlt alkalommal megírtam, ennek a napnak alkalmából(meg természetesen azért, mert a nyári kollekció megérkezett és ki kell üríteni a készleteket) nagy kiárusítást rendeztek a városban: mindenhol olcsóbban juthattunk a dolgokhoz, legyen az ruhanemű, elektronikai ketyerék és így tovább. Hasonlónak mondanám az otthon rendezett egyik női magazin által szervezett napokat, ahol mindenféle "kedvezmény" van: tömeg, tömeg, és sok szemét a velejárója, koncertekkel és ingyen koktélokkal tarkítva!
Huh, milyen jó is volt az a koktél (a neve, hogy használjuk szép magyar nyelvünket: szeretkezés a parton) a nagy melegben(alkoholmentes volt, nem kell izgulni:))!!!
Egy szó mint száz, jó volt a tegnap este, és figyeltem a környezetemre is: nem vásároltam halálra magam(sőt) és nem kértem zacskót sehol. Kis lépés az, nagy lépés az!:)
De, amiről most igazán írni szeretnék az nem egy újabb dán fesztivál, összezörrenés vagy alkalom, hanem egy édibédi történet arról, hogy a magyar-dán írógépgyártásnak múltja van!
Történt ugyanis, hogy bementem körülbelül egy hete munkámból fáradtan a helyi, Egå-i (ejtsd: éjjói) secondhand boltba körülnézni, a helységben ez egy népszerű bolt sok-sok régi és új értékes tárggyal, nagy területen. Mivel én kíváncsi és genbrug szerető ember vagyok, bementem nem sok szándékkal, de amit ott találtam, annak története van.
Meglátom ugyanis az egyik polcon, szerintem az egyik legnagyobb kincset és kuriózumot jelentő tárgyat egy embernek, aki ír és tudja, hogy működik az ilyen masina a régi időkből: egy ÍRÓGÉPET!
Hevesebben kezdett verni a szívem e kicsi, barnás színű és egészen kompakt szerkezet láttán. Közelebb mentem hozzá, azokkal az emlékekkel a fejemben, amik a kék színű írógépről megmaradtak nagyiék házából. Az is eszembe jutott, először milyen furcsa volt a billentyűzetet kezelnem gyerekként, nagyokat dobbantani az ujjaimmal, aztán gyorsabban, eltalálni a nagy lyukakkal tarkított helyen a betűket: kihívás volt, az már igaz.
Tehát közelebb mentem és mit látok rajta? ORION márkájú géppel állok szemben! Nem volt kétség és ekkor már köd volt szemem előtt, szerintem egy könnycsepp is lehullott szemem sarkából, főleg azzal a tudattal, hogy maga a billentyűzet dán volt! Hogy lehetséges ez? Ilyen gyönyörű látványt!
De nem vettem meg. Amikor először voltam ott nem tudtam volna a biciklin elhozni, most pedig, tegnap amikor visszamentem érte már nem volt meg: elvitték az én kis csodás dán-magyar gépezetemet, amin írni lehet(ett volna tovább a blogom:)).
Itt is van egy masina, reprezentálásképpen és saját csüggedésem feloldására, hogy mégsem lehetett enyém a hipszter-szerkezet:
Tudom, tudom, hogy ez egy Remington típusú, de széééép!
Ez volt tehát a történet egy régi dán-magyar "szövetségről" ha lehet így fogalmazni, és ha kimerült egy írógép készítésében, már az is nagy dolog és örüljünk, azt hiszem!
Szép szerdát kívánok mindenkinek és ide is becsempészek egy jótanácsot: írjatok kézzel egyszer legalább a héten! A kézírás fejleszti a motorikus képességeinket amellett hogy gondolatainkat vetjük papírra.
Amik csak a mieink!
Cheers!:)
2013. június 2., vasárnap
Júniusi köszöntés képekkel és némi felelőséggel
Mindenkinek üdv ismét, több mint egy hét után immáron júniusban, a nyár első napjait köszöntve!
Az előző hetem nagyon sűrűre sikerült és be kell valljam, még csak említésrevaló dolog sem történt azon kívül, hogy a gépezet forgott tovább, a feltaláló pedig nem hogy nem pihent, de azt sem tudta hol áll a feje. De van ez így. :)
Elköszöntünk tehát a gyönyörű májustól, és június, véghajrá következik munka és suli szempontjából. Nem mindenkinek persze, de aki szerencsés örülhet az elkövetkező vakációnak és nyugalomnak.
Most, szakítva a megszokással és mert izgatottan teszek fel a saját fotóimból mindig, láthattok egy kis nyári ízelítőt. Ezeket a képeket ma készítettem, apropója pedig a gyönyörű idő és a virágok tömkelege, ami most az utcákat és parkokat tarkítja. (És mi sem természetesebb a dán triumvirátus zászlóknál, persze...)
Igen, a következő téma a felelősség, és annak fontossága. Ugyanis a napokban, pontosan június 5-én lesz a nemzetközi Environment Day, magyarul környezeti nap, ami magába foglal fogyasztáscsökkentést, környezetvédelmi topikokat és sok más egyebet 1972 óta. Az idei téma az ételekről szól, pontosítva arról, hogy mennyi élelem kerül a kukába vagy "pocsékba" a világon, ami még bőven fogyasztható lenne.
Én a magam részéről nagyon tudatos vagyok, soha semmilyen ételt nem dobok ki és figyelek arra, hogy mások se tegyék: amit csak lehet újrahasználok, akár csomagolásról, akár ételről legyen szó. Szerintem ez nagyon fontos, és tényleg megdöbbentő, hogy ez probléma egy olyan világban, ahol pont az élelmen kéne a legtöbbet gondolkodni józanul, megválogatni mit és hogy, és természetesen ne mértéktelenül, esetleg mások kárára. A fogyasztásról már nem is beszélek, ami mára olyan méreteket ölt, hogy néha én vagyok rosszul tőle.
Most, június 4-én Aarhusban midnight shopping(éjféli vásárlási láz akciókkal) lesz a városban, mindenhol, de főleg a központi Bruunsban. Amikor még nem tudtam, hogy miért is lesz negyedikén ilyen esemény és csak hallomásból figyeltem arra, hogy ötödikén ünnep(vagy szabadnap) lesz megint valami "szent felemelkedését" ünnepeljük, addig én is készültem, hogy na akkor most pénzszórás és egyebek, odatesszük magunkat.
DE!
Utánaolvasva és környezetvédelmet tanulva(jó, persze nem csak ezért, de) elhatároztam, hogy ha el is megyek, sokkal jobban oda fogok figyelni, hogy mit ünneplünk vagy mire gondolunk másnap.
Hogy bizony nem minden a pénz-fogyasztás-zabálás körül kellene hogy forogjon, és hogy másnak nem biztos hogy jut az, amit én megtehetek... Furcsa belegondolni, de talán érdemes egy pillanatra nem elhaladni mellette és a vállunkat vonni(ami szép magyar mentalitás lehetne), hanem átgondolni és a következő vásárláskor visszatenni a polcra azt az élelmiszert, amit nem fogunk elfogyasztani.
Na, hogy azért visszahozzam mindenki jókedvét és ne elkámpicsorodva ugorjunk neki a vasárnap estének és a következő hétnek, meg kell említenem, hogy megint fogok járni dánra, egy lépést előrehaladva, a harmadik modult elkezdve.
Na meg szépen süt a nap most itt. És remélem otthon is! :)
Szép, kedves június elejét, heads up, jelentkezem hamarost!
Az előző hetem nagyon sűrűre sikerült és be kell valljam, még csak említésrevaló dolog sem történt azon kívül, hogy a gépezet forgott tovább, a feltaláló pedig nem hogy nem pihent, de azt sem tudta hol áll a feje. De van ez így. :)
Elköszöntünk tehát a gyönyörű májustól, és június, véghajrá következik munka és suli szempontjából. Nem mindenkinek persze, de aki szerencsés örülhet az elkövetkező vakációnak és nyugalomnak.
Most, szakítva a megszokással és mert izgatottan teszek fel a saját fotóimból mindig, láthattok egy kis nyári ízelítőt. Ezeket a képeket ma készítettem, apropója pedig a gyönyörű idő és a virágok tömkelege, ami most az utcákat és parkokat tarkítja. (És mi sem természetesebb a dán triumvirátus zászlóknál, persze...)
Az utolsó kép nekem a nyugalmat és egyben a gyermeki szabadságot idézi mindenféle élménnyel megspékelve. A hinta, amely egyszerre szimbolizálja azt, hogy bármikor felülhetünk(tehát a szabad döntést) és ezzel együtt saját felelősségünk fontosságát; hogy bármikor ki is szállhatunk.
Én a magam részéről nagyon tudatos vagyok, soha semmilyen ételt nem dobok ki és figyelek arra, hogy mások se tegyék: amit csak lehet újrahasználok, akár csomagolásról, akár ételről legyen szó. Szerintem ez nagyon fontos, és tényleg megdöbbentő, hogy ez probléma egy olyan világban, ahol pont az élelmen kéne a legtöbbet gondolkodni józanul, megválogatni mit és hogy, és természetesen ne mértéktelenül, esetleg mások kárára. A fogyasztásról már nem is beszélek, ami mára olyan méreteket ölt, hogy néha én vagyok rosszul tőle.
Most, június 4-én Aarhusban midnight shopping(éjféli vásárlási láz akciókkal) lesz a városban, mindenhol, de főleg a központi Bruunsban. Amikor még nem tudtam, hogy miért is lesz negyedikén ilyen esemény és csak hallomásból figyeltem arra, hogy ötödikén ünnep(vagy szabadnap) lesz megint valami "szent felemelkedését" ünnepeljük, addig én is készültem, hogy na akkor most pénzszórás és egyebek, odatesszük magunkat.
DE!
Utánaolvasva és környezetvédelmet tanulva(jó, persze nem csak ezért, de) elhatároztam, hogy ha el is megyek, sokkal jobban oda fogok figyelni, hogy mit ünneplünk vagy mire gondolunk másnap.
Hogy bizony nem minden a pénz-fogyasztás-zabálás körül kellene hogy forogjon, és hogy másnak nem biztos hogy jut az, amit én megtehetek... Furcsa belegondolni, de talán érdemes egy pillanatra nem elhaladni mellette és a vállunkat vonni(ami szép magyar mentalitás lehetne), hanem átgondolni és a következő vásárláskor visszatenni a polcra azt az élelmiszert, amit nem fogunk elfogyasztani.
Na, hogy azért visszahozzam mindenki jókedvét és ne elkámpicsorodva ugorjunk neki a vasárnap estének és a következő hétnek, meg kell említenem, hogy megint fogok járni dánra, egy lépést előrehaladva, a harmadik modult elkezdve.
Na meg szépen süt a nap most itt. És remélem otthon is! :)
Szép, kedves június elejét, heads up, jelentkezem hamarost!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)