Tegnap este, éjfél után Aarhus és Dánia több nagyvárosában is tűzijátékkal ünnepelték ezt a jeles napot, annak eljövetelét. Ugyanis szeretett és sokat említett, nacionalista dánjainknak sokat jelent ez a nap a naptárban. Mint múlt alkalommal megírtam, ennek a napnak alkalmából(meg természetesen azért, mert a nyári kollekció megérkezett és ki kell üríteni a készleteket) nagy kiárusítást rendeztek a városban: mindenhol olcsóbban juthattunk a dolgokhoz, legyen az ruhanemű, elektronikai ketyerék és így tovább. Hasonlónak mondanám az otthon rendezett egyik női magazin által szervezett napokat, ahol mindenféle "kedvezmény" van: tömeg, tömeg, és sok szemét a velejárója, koncertekkel és ingyen koktélokkal tarkítva!
Huh, milyen jó is volt az a koktél (a neve, hogy használjuk szép magyar nyelvünket: szeretkezés a parton) a nagy melegben(alkoholmentes volt, nem kell izgulni:))!!!
Egy szó mint száz, jó volt a tegnap este, és figyeltem a környezetemre is: nem vásároltam halálra magam(sőt) és nem kértem zacskót sehol. Kis lépés az, nagy lépés az!:)
De, amiről most igazán írni szeretnék az nem egy újabb dán fesztivál, összezörrenés vagy alkalom, hanem egy édibédi történet arról, hogy a magyar-dán írógépgyártásnak múltja van!
Történt ugyanis, hogy bementem körülbelül egy hete munkámból fáradtan a helyi, Egå-i (ejtsd: éjjói) secondhand boltba körülnézni, a helységben ez egy népszerű bolt sok-sok régi és új értékes tárggyal, nagy területen. Mivel én kíváncsi és genbrug szerető ember vagyok, bementem nem sok szándékkal, de amit ott találtam, annak története van.
Meglátom ugyanis az egyik polcon, szerintem az egyik legnagyobb kincset és kuriózumot jelentő tárgyat egy embernek, aki ír és tudja, hogy működik az ilyen masina a régi időkből: egy ÍRÓGÉPET!
Hevesebben kezdett verni a szívem e kicsi, barnás színű és egészen kompakt szerkezet láttán. Közelebb mentem hozzá, azokkal az emlékekkel a fejemben, amik a kék színű írógépről megmaradtak nagyiék házából. Az is eszembe jutott, először milyen furcsa volt a billentyűzetet kezelnem gyerekként, nagyokat dobbantani az ujjaimmal, aztán gyorsabban, eltalálni a nagy lyukakkal tarkított helyen a betűket: kihívás volt, az már igaz.
Tehát közelebb mentem és mit látok rajta? ORION márkájú géppel állok szemben! Nem volt kétség és ekkor már köd volt szemem előtt, szerintem egy könnycsepp is lehullott szemem sarkából, főleg azzal a tudattal, hogy maga a billentyűzet dán volt! Hogy lehetséges ez? Ilyen gyönyörű látványt!
De nem vettem meg. Amikor először voltam ott nem tudtam volna a biciklin elhozni, most pedig, tegnap amikor visszamentem érte már nem volt meg: elvitték az én kis csodás dán-magyar gépezetemet, amin írni lehet(ett volna tovább a blogom:)).
Itt is van egy masina, reprezentálásképpen és saját csüggedésem feloldására, hogy mégsem lehetett enyém a hipszter-szerkezet:
Tudom, tudom, hogy ez egy Remington típusú, de széééép!
Ez volt tehát a történet egy régi dán-magyar "szövetségről" ha lehet így fogalmazni, és ha kimerült egy írógép készítésében, már az is nagy dolog és örüljünk, azt hiszem!
Szép szerdát kívánok mindenkinek és ide is becsempészek egy jótanácsot: írjatok kézzel egyszer legalább a héten! A kézírás fejleszti a motorikus képességeinket amellett hogy gondolatainkat vetjük papírra.
Amik csak a mieink!
Cheers!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése