Mielőtt belekezdenék a mai sztoritellingbe, szeretném megköszönni azt a szeretetet, amit kapok Tőletek mindig, akkor is, ha mindent veszni látok. Mert az embernek vannak gyenge napjai, de nincs gyenge élete, ugye. Egy szó mint kettő, hálás vagyok azért, hogy olvastok, irogattok és követtek valamennyire,és mindenkinek ugyanannyi kitartást kívánok, mint amennyit Ti adtok nekem és még sokszorosan annyit!
Hogy mi van velem most, az lenne a következő. Szerencsére lezajlani látszik az utolsó vizsgám is, 26-a az iskola végét jelenti számomra és még sokak számára ebben a hónapban. Már csak egy szóbeli van hátra, egy kisebb prezentáció, de nem lesz vészes, megoldjuk és szépen kivitelezzük, mint minden mást is.:)
Aarhusban a nyár most "tombol" igazán, de egyvalamitől konkrétan rettegek: míg itt húsz kerek fokban már egy szál semmiben rohangálnak az emberek(lásd meztelen fiúk áprilisban bejegyzés) és nem mellesleg én is, addig mint csiripelték a fácánok, otthon megközelítőleg 40, azaz 40 fok??? Remélem ez nem Celsiusban vett mérési adat és kétlem, ha hazamegyek egy napot is ki fogok bírni ilyen körülmények között.:)
Apropó hazamenetel: igen, lehet dán-magyar invázióra számítani, ugyanis már csak egy hét, és otthon fogom koptatni a flasztert, na meg a sok találkozó, beszélgetések és miegymás, stb, stb.
Várom már nagyon, és Ti is várjatok, mert nem úsztok meg!
Még egy apropó, úszás: úsztam kb. két hete a tengerben, és MELEG volt. Az. Északi. Tenger. Meleg. Volt. Nekem. El lehet képzelni akkor a hőség-tűrésfokomat, de várom a magyar kihívást:)
És akkor jöjjön, hogy el ne felejtsem a címben megemlített tönkölybúzalisztet, amit szintúgy nehéz leírni, mint azt, hogy "dzsentölmen" vagy dzsenörésön", de egy fokkal jobb azért.
Történt ma, hogy szokásos bevásárlásomat tartottam egy német eredetű, kék-sárga, ha nagyon lusták vagyunk úgy is értelmezhetjük a szót, hogy "kicsi" (na jó, szóval a lidlben vásároltam, na) boltban, és megyek, megyek végig a sorokon bambán, fagyival egyik kezemben, másikban meg a hőn vágyott epres joghurtommal, aztán nézem a lisztes polcot és mit látok??? A pofámba mered az egyik lisztről(jó sok volt kirakva belőle), hogy: TÖNKÖLYBÚZALISZT. Két sorozatot pislantottam, majd félőn kezembe vettem, (már már azt sem tudtam, hol és melyik dimenzióban vagyok) a lisztet,mint valami érdekes leletet, és addig olvastam, amíg jól bele nem ivódott a fejembe, hogy ez bizony liszt, nem is akármilyen! De még csak ez kéne, a teljes, jelzem, a teljes leírás magyarul volt rajta és németül, aki ezt megérti az tuti okos ember, meg persze, mi magyarok!
Büszkeségfaktor tehát megvolt a mai napra is a (meghökkenésfaktorról ne is beszéljünk), drága jó magyar lisztünk bizony Dániában végezte. Már alig várom a többi "csodát", legalább mondhatom majd betérve egy dán boltba, hogy veszek egy jó kis hazait! :)
Mindannyiótoknak szép huszonkettedikét kívánok, legyetek jók és igyatok sok vizet, vizet vizet, meg ne aszalódjatok nekem aztán!
Cheers and love!
Vand, water, wasser, voda, víz! <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése