Tegnap voltam kedves osztályommal túrázni és természetet járni Dánia vidéki részén. Ez mind nagyon jól és kellemesen hangzik, leszámítva a korai kelést, a tíz fokos esős-szeles-"tipikusdán" időjárást és a tényt, hogy négy órát kellett eltöltenünk mindezen körülmények között. Sokat utaztunk, távol a várostól Silkeborg felé, ahol mondhatnánk, hogy a madár sem jár, de mivel kedves és néha unatkozó dánjaink csak azért telepítenek tavakat, hogy kacsákra vadásszanak, hazudnánk. Így van tehát kérem szépen: a nemzeti parkok (én szívem szerint "plastic parknak" hívnám őket) mind telepítettek, egy árva fűszál, bokor és dudva nem nő magától; vizek patakok szintén "kézzel készítettek" és még sorolhatnám Dánia védett területének ily szépségeit.
Azt mindig is tudtuk, hogy mindent letarolnak és újraraknak, majd milliókat költenek feleslegesen karbantartásukra a "Jyskök", de arra nem számítottam, hogy szegény kacsakomákat így lelődözik és még a nyuszik sincsenek biztonságban. Hmmmm.
Pedig szépek a falurészek nyugatra és délebbre: nincs kifejezett falusi fíling, inkább elszórtan egy-egy ház, de az mind nagyon szép. Ahol tegnap voltunk speciel nagyon hajazott Németországra, de nem a házak stílusa miatt, hanem az erdei utak, fenyőerdők és tavas kilátók adták meg a hangulatot. Kihaltnak kihalt, de még esőben is szép valahogy, főleg a burjánzó zöldrengeteg miatt, azt hiszem.
Szóval, miután vége lett a túránknak elgondolkodtam azon, hogy vajon miért is szeretek oly nagyon városban(gondolok itt nagyvárosokra) élni. Hiszen ott a nyugalmat árasztó erdőség, madarak is vannak(először levegőben, majd az asztalon:)), szarvasok szökellnek és műtavak tükrében nézhetem a napfelkeltémet. Persze, néha jó lenne elmenekülni a világ zajától(nem szeretem ezt a kifejezést, viszont ide pont ez passzolt),meg feledni és hasonló motiváló erők, de én mégis a városra szavazok. A városra, ahol nem kell traktorokkal beszélgetnem a budiról kijőve puskával a kezemben a férjem nevét kiabálva, hogy: "Hans, menj a gyeröké' a patakra oszt' vigyázzá belé ne essen!" A városra, ahol tudom, hogy önmagam lehetek és ki tudom számítani, mikor hogyan hová, stb. A városra, ami mindig meg tud lepni, folyamatosan változik és erősödik. Tele új arcokkal, érzésekkel és emberekkel. Mert kell ez az urbánus hatás, hiába.
Összegzés mára: nem minden természet, ami annak néz ki. Különösen itt északon, ebben az országban. De otthon büszke vagyok parkjainkra, erdőségeinkre és vadjainkra: a szép hegyeinkre, lankáinkra és mezőinkre.
Itt pedig büszke vagyok a városra, hogy segítőkész, élhető és emberbarát.
Mindenkinek kellemes "büszkölést" kívánok mára, nemsokára jelentkezem!
És ne feledjétek elhozni a gyereket a patakról!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése