Váratlan, nyugalom, nyugaton,
Ülünk, merengünk a vonaton,
Elmennek mellettünk, ránknéznek,
Mások meg meredten szétnéznek.
Mi is ki-ki kukkantunk ha jön egy felhő
Utunk nem gyors, szép és kellő
Nemcsinálom nap után ez a legjobb,
Mire hazaérünk már kedvünk is jobb.
Dán télen szelet élni nem nagy kunszt;
Hideg van, fáradt vagy többnyire, s unsz;
Átaludná mindenki e rossz időt,
S várná szépen a nyugaton mindig felkelőt.
Ez jut eszembe most így hirtelen a vonatozásaimról, reggelekről, dán télről, fázásról, emberekről. Ez a kép inspirált, (már most mondom, tudom, nem mindenkinek lehet egyértelmű miért) és írtam ezt a pár sort. Hmm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése