Dán olvadáááááás

Miután tegnap jól kialudtam magam a fárasztó napom után (új helyre költözés, Ikeázás, rendezkedés, stb), úgy döntöttem, a mai napot az élvezeteknek szánom. Nem is tettem ezt másképp, minthogy egymagamban elballagtam a gyönyörű napsütésben a tengerpartra, miközben mindenféle fotót készítettem a város e részéről. Délelőtt indultam, már akkor nagyon meleg és fülledt idő volt. De nagyon izgatott voltam és már alig vártam, hogy jól belemerülhessek a tengerbe!

Mikor leértem, egy nagyon gyönyörű, ismerős látvány fogadott. Sós víz illata persze, és ez a kis "niche", ami igazán elhiteti: megérkeztem!!!

Látjátok? Igen, az ott bizony a tenger. Meg egy kajak.

Még le sem ért a forró homokra a törülközőm, én már rohantam is le a vízbe. Kellemesen langyos volt, viszont sokat kellett besétálni, mire úszóközegbe kerülhettem. Rettenetesen élveztem: fújt a szél, égetett a Nap, és a nagy hullámok csak úgy dobáltak. Mint egy kisgyerek, kavartam és csattogtam a vízben, alig akartam kijönni. Aztán a felhők mégis arra sarkalltak: nem lesz itt tovább pancsi.

A parton nyugodtan olvasgattam tovább, mikor pedig menni készültem, és fényképeztem a lábacskámat a sekély vízben (hogy ugye elhiggyétek, tényleg itt vagyok), 

egy férfi odajött hozzám, és megkérdezte mit is fotózok éppen. Ezután hosszú beszélgetésre került sor, kiderült, ő hobbiból fotózik, és szeretné valahol a képeit eladni de sehol sem tudja. Majd folytatta a sort több moralizáló téma, politizálás, bevándorlók, Amerika helyzete, háborúk, történelmi mélypontok Dániában.  Utóbbira visszatérve, egy nagyon érdekes sztorit mondott el a fickó, amit nagyon megjegyeztem, és mindenképpen érdemesnek véltem leírni ide. Van egy mondás Dániában, miszerint: "Inkább öld meg a péket, mint a kovácsot." Ez a mondás azokból az időkből származik, amikor egy kis dán faluban gyilkosság történt, amit utúlag kiderítve ugyan a kovács követett el, mégis egy péket végeztek ki helyette. Hogy miért? Mert a szegény falucskában csak egy kovács volt (akire a faluban szükség volt), pékből viszont kettő. Az emberek pedig természetükből adódva egy bűnbakot akartak, akire rá tudták fogni az esetet, és megtorlást akartak látni mindenképpen. Ezért, az egyik péket végezték ki, és ezzel az álmegoldással mindenki"elégedett" volt. Ezt a példát egyébként a bevándorlási problémára hozta fel az öreg. Hogy Európa  - vagyis inkább Dánia- polgárai főképp csak a menekülteket tartják hibásnak a történtekért. Pedig, ez csak egy folyomány...

A nagy beszélgetés végén elbúcsúztam Eriktől (így hívták a kis filozófus-szociológus -festő hapit), majd elindultam a város irányába. Mendegélésem közben, egy zsákutcába jutottam a tengerpart mellett: nagyon sok idő és méter lett volna visszamenni egy másik utcára, így egy veszélyesebb utat választottam. Mivel a tenger mellett megy a vonat, mind két oldalról el van ráccsal kerítve a sínpár. Elég magas és a tetején szúros kerítés, én viszont adrenalinnak nem voltm híján: bizony egy szál rövid szoknyában és magassarkú szandálban is felmásztam és átjutottam a sínekhez. Mivel láttam 5 perccel ezelőtt a vonatot elmenni, nem volt bennem félsz; hogy hol is voltam, megörökítettem természetesen.

Hamarosan pedig, marha nagy szerencsémre találtam egy kis kerítésrészt, ahol könnyedébben át tudtam mászni, és már nyakamba is vettem a várost. 

Minden percét élveztem. Rengeteg ember mászkált az utcákon; mindenkinek jó kedve lett a naptól, és rengetegen voltak a partokon is. Ha nem volt ma 32 C fok, akkor egy sem!!! Láttam a dánok fején, némelyik nagyon nem bírta ezt a hőt már. De bevallom, én is kellemesre fáradtam magam útközben. (És hol van még az emelkedős visszaút???) 

Ma egyébként egy nagyon szívdobbantó és visszafordíthatatlan élményben volt részem: láthattam kedvenc, legkedvesebb dán rapperem, L.O.C-t élőben!!! Ma, ha minden igaz ezekben a pillanatokban is tart a koncert a városházánál; imádom ezt a faszit!!! A próbát végig lehetett hallgatni mellette ( jó messze), de ottmaradtam a sok kordon mögött, és egy kis pici résen magát a nagy L.O.C. (Liam Nygaard O'connor)-t is. A legközelebbi koncertre már biztosan elmegyek, de mindenesetre már a próbáját élőben hallgatni fantasztikus volt! Ahhhh, köszönöm!!!

Hazafelő jövet pedig vettem halat (mi tudjuk, hogy jó falat és szemnek szájnak ingere), és megvacsoráztam tradicionális dán böllerrel. Nem is alakulhatott volna jobban ez a mai nap!

Holnap pedig intro/bevezető nap lesz az oskolában. Jó hosszú nap lesz az is, de amíg az Aarhusi süt, addig nincs baj.

Továbbra is jelentkezem, szép estét! :)