A tegnap reggelem nagyon korán kezdődött el. Mindenre elszánva, reggel fél hétkor keltem ki az ágyamból, igazán tettre készen. Nem szoktam reggel edzeni, de most, és mivel hét ágra sütött a nap, gondoltam lebiciklizek a régen látott tengerpartra, és futok egyet a napfelkeltében. Mert megtehetem, ugye. Szóval mindenre elszánva, bár kicsit még kókadozva kimentem a biciklimért, és leszáguldottam a partra. Nem volt messze, és végig lejtett (már előre tudtam, nem lesz köszönet a visszafelé emelkedőből), de azt a szabadságérzetet, ami a biciklivel száguldás egy meleg reggelen nyújthatott, semmi nem tudta volna megadni. Amikor leértem a part közelébe, már éreztem a tenger sós illatát. A tenger mellett sokkal neutrálisabb a levegő; az ember úgy érzi, a lég egy teljesen más közeg. Mikor leértem a partra, majdnem sírva fakadtam. A látvány döbbenetes volt, a hullámok hangja hazahívott, alig vártam, hogy megérintsem a vizet. A kikötőt is láttam a Nap fényében; magaslottak mint dolgozó óriások, hiába volt vasárnap. Akkor elkezdtem futni, végig a tenger mellett, és mikor egy nagyon kavicsos részhez értem, muszáj voltam mindenhol érezni magamon a vizet. Gyorsan levettem a nadrágom, és belefutottam pólóstul a vízbe. Megdöbbenésemre egész meleg (!) volt, kellemesen érte a lábfejemet amit benne mártóztattam. Egy kajakos ment el előttem, épp edzett; azt az eufórát szerintem rá is átsugározhattam, mert rögtön elkezdett gyorsabban evezni! (Vagy lehet őrültnek nézett hajnalok hajnalán, amint guggoltam a tenger közepén, vasárnap. Na ez Dánia! :)) Miután végeztem kis rituálémmal, visszamentem kerekezni. Bizony, nem volt felhőtlen a meredeken jönni, de abszolút jól indította az első official napomat.
lógó bicikli
majdnem meleg tenger
majdnem meghalt medúzák
sculpture by the sea
Ezek után visszafeküdtem még kicsit az ágyamba, és délben találkoztam a barátnőimmel, akik előző nap Vintage retro secondhand bazárra hívtak. Igazán vintidzs volt: nagymami rudik, naaaaaagy kötött és szúrós pulcsik, kantáros farmerok, Levi's cuccok. Nem maradtunk túl sokáig, habár a hangulat nagyon jó volt. (Majdnem vettem egy szürke Converse-t, deeeeee... hát mégsem).
Feketében persze, itt, amikor előbújik a nap, nem kellemes lenni. El is határoztuk hát, hogy lemegyünk a partra és fürdünk. Mivel kisebb nehézségekbe ütköztünk a spontán szervezés után, azért mi vízre készen elindultunk a part felé, de ilyenkor óhatatlanul előjön az enni/inni-pisi/kaki-fáradt/messze szentháromsága, De mi elindultunk bőszen, ééééééés...: találtunk bicikliket! Kettőnknek barátnőmmel pont kellett egy-egy, hiszen nem volt egyikünknek, és egy építkezési árokban találtunk két hazsnálható, ám kicsit viseltes biciklit. Kicsit absztraktul voltak elhelyezve az árokban, vasrudak között álltak egymáson, de mi mégis megmentettük őket, et voilá: gazdagabbak lettünk menő bicikkel. Így kell ezt, kérem szépen. Leértünk tehát végül a partra, amikor is már bújócskázott a napocska: fürödni nem tudtunk, de bőszen kavics- és kagylóvadászatra indultunk, ahol mindenki megtalálta érdekes/szép szerzeményeit. Mikor kiörömködtük magunkat a rákollókon, a szél igencsak fújni kezdett, és elindultunk haza. Egy gyönyörű napot tudhattunk magunkénak: volt benne sok sok vidámság, nevetés, beszélgetés, forgatag. Persze mire hazaértem nagyon kimerült voltam, majd egy holland waffel megevése után átadtam magam az álmok világának...
Folyt köv! :)
Jó sok mindent sikerült belezsúfolni ebbe a napba....:))))))))
VálaszTörlésA képek különösen tetszenek!!!