kateindk.blogspot.com: Longspeech

Uhh, hogy megígértem hogy írok, és most értem el valóban odáig, hogy TÉNYLEG. Először is, elnézést szeretnék kérni minden nagyon jó magyar barátomtól, hogy az utóbbi időben elhanyagoltam őket/Titeket: nem direkt történt, és én is szeretnék hallani felőletek, csak időm kevés van arra, hogy mindenkivel egyenként beszéljek. Szeretlek, imádlak Titeket!!! Hogy bizonyítsam, leírom egy átlagos napomat:

- 6:10kor kelek reggel, majd egy óra buszút után leszek az iskolában (Minden. Egyes. Nap)

- 16:00kor végzek, erre még rájön a dán tanulás, ami egy héten vagy minden nap, vagy csak amikor kiválasztom, de szeretek minden nap egy kicsit dánozni is. Mer' kell.

- Még véget sem ért az első nagy beaadandó projektünk, már készülünk a másodikra. Ez nagyon sok keresési munkát vesz igénybe, plusz, a csoportmunka sok időt tesz ki. Szeretem? Őőőő...

- Ha, valami csoda folytán hazaérek, akkor még házi vagy valami mozgásforma. Meg még nem is ettem... :D

Tehát így néz ki mostanában Kata egy napja. Hétvégék? Munka vagy néha kis partika, attól függően mennyi tanulás van másnap. Szegény tengerpartomat sem sikerült meglátogatni körülbelül három hete, pedig az idő szép volt hozzá, egyik nap sem esett az eső szinte, mióta itt vagyok.

De hogy örömhíreket is mondjak, plusz tudom, tartozom party beszámolókkal is, íme:

Az annak idején lévő nagyszabású bál nagyon jól sikerült. Egy bizonyos dán fiúkával rövidre sikerült esti bazsalygást csak egy utócsók követte itt a kollégiumban; szép emlék marad csupán.Majd múlthéten szintén volt egy nagy nagy szülinapozás, ahová mindegyik international barátunk jött, rengeteg régi és új arc, magyar srácok, táncolás Bejonszéra és dánokkal való billiárdozás is volt a repertoárban. A legjobban annak örültem, hogy sok idő után önfeledten és tényleg kedves közegben tudtam elengedni magam, és mindent megért az, hogy a régi-új kolimban lehetek. Ez az érzés teljesen más, mert nincs deja vu-m meg őrült nosztalgiázás, hanem új lélekkel, új Kataként tudom megélni ezeket az élményeket. Tekintve az elmúlt év eseményeit, ez nagy szó.

Plusz fun fact: Elkezdtem szerencsejátékozni! Na persze nem őrülten, viszont egy hete megvettem életem első dán kaparós sorsjegyét (10 koronáért), amin 50 koronát nyertem! Persze, ez csak jelképes összeg, viszont hogy' megtudja dobni az ember hangulatát! Méghozzá pont akkor sikerült összehozni ezt az eredményt, amikor az első projekt közepén már éppen készültem bemondani az unalmast. Ahhh, két hétig minden nap 1kor feküdtem le miatta; tudom, nevetnek most a magyar egyetemista barátaim, de én iskolapadban több mint 2 éve nem ültem, és na, vissza kell lendülnöm! Az okosok viszont azt mondták: Kata, neked ez nem lesz nagy probléma. Így legyen!

Kicsit lelkizés fog következni: megrettentem! Méghozzá attól, hogy a felnőtt élet minden csodájával és szörnyűségével itt van a nyakunkon.

Az történt ugyanis, hogy az egyik itteni nagyon jó régi barátnőm terhes lett!!! És ami ennél meglepőbb: tervezetten! Tekintettel rá,sem a nevét vagy nemzetiségét nem fogom leírni, csak azt, hogy 23 éves és a hasa fura!!! Láttam és vááááááááá! Én, mint ember, (mint nő, lets say), abszolút felelőtlenségnek tartom azt, hogy ebben a korban, erre a világra bárki is szüljön. (Lehet most vesztettem el a látogatóim felét, never mind). De tényleg! És még az is, hogy ő az első a közvetlen ismerőseim közül, aki tényleg gyereket vár, meg lakása van, meg mindjárt férje van! Micsoda??? Halló, ez nem a 90'es évek! Talán csak én vagyok ennyire elrettenve és megdöbbenve ettől. Talán nincs is ebben semmi különös. Talán tényleg egy gyereket fog szülni, és nem csak egy fogyasztót. Viszont nekem álmatlan éjszakákat okoz. Miért is törődünk ennyire mások életével? Miért érezzük magunkat ennyire elveszettnek? Utóirat: abszolút nem vagyok irigy. Még mielőtt valaki azt gondolná.

Még egy érdekesség, szintén a lelkem legmélyebb bugyrából: mostanában állandóan Amerikával álmodom. Azt méghozzá, hogy a reptéren vagyok, vagy arra tartok repülővel. Mindig Amerika a cél, megvan a jegyem,és hol egyedül, hol mással megyek. Izgatott vagyok mindig mikor álmodom erről, és furcsállom is egyben. Nem tudom honnan motoszkál ez a fejemben, pedig álmodhatnék inkább arról is, hogy a következő projektemre kicsivel jobb jegyet kapjak, mint a mostanira. Vagy akármi.

Huhh, ez most jól kijött! Mint egy napok óta érlelődő pattanás az állon, ami feszíti a bőrt, de mire fehér lesz a teteje, csak úgy kifröccsen akár egy kis nyomásra. Fúúúúúj!!! :)

Ha pedig még nem voltam volna így a végére biggyesztem, hogy van egy MALACOM! Igen, egy oink oink malackám! Minden nap vele alszom és mielőtt elmegyek iskolába is betakargatom. (Azt hiszem, a maradék olvasóközönségem pedig itt veszett el.) :)

Csináltam róla bizonyítékként képet is. Mert imádom.