2017. május 14., vasárnap

Mom's visit - Nyugatról nyugatra, avagy anyás látogatás

Még alig tudok a sok élménnyel betelni, amit ezen a hétvégén átéltem Anyukámmal. Ezt a bejegyzést, első körben neki is ajánlom, annak a tiszteletére, hogy itt volt, és meglátogatott engem a messzi messzi Aarhusban.
Ez volt az első látogatása itt, az én leghűségesebb olvasómnak: találkozott a hellyel, amiről oly sokat olvasott már, de szerencséje még nem volt látni. Hát most volt, ennek pedig nyoma is maradt ám: rengeteg kép, mászkálás, nézelődés és élmény fonódik ehhez a hétvégéhez.
Megérkezése napján rögtön bele is dobtam a mélyvízbe: ezt persze csak átvitt értelemben, hiszen az utunk rögtön a tengerhez vezetett. Volt ott kagylógyűjtés ám: úgy kellett rávennem, hogy ne hordja el a fél tengerpartot Anya, miközben buzgón gyűjtötte a kagylókat. A tengerparti séta tehát jól sikerült, még rákokat is láttunk párat a parton.
A következő napon (alvás, lustálkodás, és több tonna kő, kagyló, állati maradvány összegyűjtése után) bizony nyakunkba vettük a várost: Risskov erdeje csodálatos kilátásával majd az Icebergek megtekintésével és a botanikus kert látogatásával folytatódott utunk. A botanikus kert igencsak elvarázsolt minket, és nem csak azért mert láttunk egy híres embert (faszi, nagy kalapban, de nem derült ki ki az), hanem mert én magam sem voltam még belül a buborékban. Mivel mind a kettőnk nagy "növény fan" (én csak nemrég lettem ugye az), egy pár többméteres kaktusz és mangófa láttán majd' összeestünk a gyönyörűségtől. De a legszebbek nekem a bágyadt pillangók voltak, akik körberepülték velünk a teret az amerikai pálmadzsungelben.
Ezután már igen fáradtak voltunk, de belevágtunk még a Den gamle by-be is: felfedeztük az öreg várost, a világ legrégebbi skanzenját.
Minden rendben is volt addig, amíg be nem mentünk a shop-ba, és láttam, hogy Freddie Mercury-ról és Tina Turnerről lehet képeslapokat kapni a dán cuccok mellett. Felmerült bennem a kérdés: miért?,de mire jobban el tudtam volna gondolkozni ezen, egy csoport kinyomott minket az ajtón.
Körülbelül fél négy tájt már csak egy fagyira vágytunk egy csípő-és térdprotézis társaságában, annyira lejártuk a lábunkat. Este még azért a jó vacsi és egy kellemes borozgatás a folyóparton befigyelt, de így is, engem daruval tudtak a tűzoltók felnyomni a szobámba. Sok séta, az sok séta, na!
Szombat, új nap. Hova máshova is mehettünk volna , mint egy jó kis bolhapiacra? Ja, nem! Mert úgy döntöttünk, mi inkább őzikéket néznénk és hízlalnánk tovább a Dyreparkenben. Engem, mikor beértünk, elvesztettek: nem csak etettem, de szabályosan idomítottam az őzeket a szemtelenség ellen. Meg kell jegyeznem: nagyon nehéz volt mindtől egy simit kicsikarnom, de legalább vittem almát, és azt szerették.
Mikor könnyes búcsút vettünk, elmentünk enyhíteni fájdalmunkat kis shoppinggal a városban. Beszerzett kötelező termékek: Tom's csoki, dán mini zászló, design aarhusi képeslap. Azt hiszem, mindenből jól bevásároltunk, ugye, Anya?:)
Nagyon köszönöm, hogy itt volt, hogy itt voltál és szebbé tetted a hétvégém, és sok idő után újra láthattalak!
Most meséljenek tovább a képek!





















Köszönöm, hogy itt voltál, Anya! :) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése