Fotosopp, Őrült köri, és mély gondolatok Dániából

Mielőtt belemennénk, leírom a heti történéseket. Íme:

1, Rajzolós hét volt az előző, almát, kezet és kockát kellett papírra vetni. Sikerarány: 1/3, de megbocsájtható, mivel én a marketing részlegen vagyok, hihi ;)

2, Összesen sikerült napi 4-5 órát aludnom, ami egyáltalán nem borította fel a bioritmusomat az életem hátralevő részére(igen, túloztam!:))

3, Most már végérvényesen is én vagyok Koppenhága Vizesen Tekerő Hercegnője (éljen a bicikli esőben!)

4, Sikerült ágyban töltenem a szabadnapomat félig lázasan (lásd fenti ok)

5, Aarhusba látogattam a hétvégére abban a reményben, hogy mindenkinek minden jobb lesz: félig(vagy teljesen???) rosszul sült el, hiszen a szeretet átadása vagy megélése nehezebb feladat, mint gondoltam vagy valaha is éreztem...

Huhh...visszanézve jó, hogy túlvagyok rajta mert őszintén szólva eléggé agymenős volt a múlt hét. Annak ellenére, hogy Koppenhágában a változás a legnagyobb, úgymond esszenciális tényező, néha nem esne rosszul egy állandó vagy kipihent pillanat. De mindig az jut eszembe: Pihenni a sírban kell majd! (Pfff, ja, persze, hamar kiégni meg nem túl jó, ugye.)

Szeretném elmondani, hogy ahogyan beköszönt az ősz minden kicsit nyugodtabban és mégis ziláltan kering körülöttem. Az érzelmek nagy forgataga ez, ami nem tudom, hogy Dániától függő vagy független, de mindeképpen kusza és bizonytalan. A bizonytalanság pedig a nők legnagyobb ellensége(jó, rendben, nem teszek nemi megkülönböztetéseket, szóval igen, a pasik is lehetnek nagyon bizonytalanok), rólam már nem is beszélve!!!

Na de nem megyek bele gondosabban, hiszen megtanultuk International Communication órán, hogy az emberek, mi mindannyian nagyon hasonlóak vagyunk, és rengeteg közös lehet bennünk nemzetiségtől és kultúrától függetlenül. Ez persze nyilvánvaló, néha viszont nem rossz belegondolni, hogy talán mégsem vagyunk annyira nagyon egyedül, ebben a hatalmas világban. (Vagy mégis? Keresd Hamletet a sorok közt!):)

Viszont viszont jó és inspiráló híreim is vannak: azon kívül, hogy napról napra bővül a dán nyelvtudásom (ja, det er sikkert) megint elkezdtem ékszereket készíteni(most a karkötőkben vagyok nagyon "benne" és mennyei ételkreálmányokat csinálni (vicces, vettem ma egy öntetet, aminek Crazy Curry szósz a neve), tehát van élet az északi tenger után is, mint a mellékelt ábra mutatja!!!:)

Ezen a héten pedig elkezdődik a Photoshop órák tömkelege ami azért jó, mert végre újra készíthetek és szerkeszthetek képeket, szóval jujj de jó, izgalom, kihívás és megannyi.

A végére meg egy wish, azaz kívánság(én mondjuk nem vagyok az a kívánós fajta, de most ez nem lenne rossz): szeretnék egy vörös kiscicát! Ma sétálás közben odadörgölőzött hozzám egy édes macskácska, hatalmas zöld szemekkel és hagymahéjszín bundával simizésre készen. Követett is egy darabon miközben beszélt hozzám és elmondta mennyire szép napunk van, de mire politikára került volna sor sajnos búcsút kellett mondanunk egymásnak és továbblépnünk abban a reményben, hogy még látjuk egymást...:)

Szép hetet mindenkinek, és még egy kicsit többet abból az indán nyárból, please! 

Na pá!