Koppenhágában mindenféle biciklit lehet találni: kicsit olyan érzést ez, mint Gombóc Artúr csokiimádata. Van itt kicsi, nagy, szögletes, színes, túldíszített, monokróm, kerék nélküli, elhagyatott, számzáras, gyereküléses, és még sorolhatnám az idők végezetéig. Amikor fényképeztem őket, nagyon tetszett bennük ez a változatosság és mindezek mellett a rendezettség, a színek és elhelyezésük. LOVED them!
Tehát kedves bicikliimádóim(gondolok most egy drága kerékpározó fiamra, aki kimerészkedik Budapest utcáira eme járgánnyal és szeli a kereszteződéseket) de természetesen mindenki, akinek valamilyen érzékeny(lehet jó és rossz értelemben is) emléke kötődik a kétkerekűhöz.
Ecco le biciclette di CPH:)
Egy lila gyöngyszem a napsütésben: Fehér, lila, kosaras remek a posta épületénél.
Hát igen, a rendezett diverzitás. Bicikli formájában.
Fokozzuk a helyzetet: tömeges kerékpártárolás!
A szeretet jegyében született meg az üléstakaró. Szívem dobbant.
Gyerek(ek)et bele: aki rossz lesz, megeszi a biciklimumus!
Haldokló biciklik. Az ok: északi szél!
Ki ne szeretné a dupla élvezetet? Méghozzá sárgában!
Nem is kell szerintem több magyarázat és szemléltetés: kijelenthetjük, hogy vasban nincs hiány az országban, tehát nem kell aggódni a nyersanyag utánpótlás és bányászat miatt:)
Szeretjük őket.
Biciklik, mindenhol, elvisznek, szépek,vannak, DÁNIA!<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése