Visszatértem tehát az egyik legszebb városból, ami nem mellesleg tudjátok, Dánia fővárosa is: Koppenhága! Tele élményekkel, beszélgetésekkel, meglepetésekkel, önmegvalósítási tervekkel, ráismerésekkel és még megannyi gondolattal tértem "haza", kedvelt szobácskámba, na meg Aarhusba csütörtök este.
Kitérőm tehát 4 napig tartott, ebből négy órát töltöttem egy útra utazással,ami azt jelenti, hogy a három sziget átutazása összesen ennyi időbe tellett. (Jylland végig dél felé, Fyn(Odenseen át) és Sjaelland).
Nem sok tehát egy hihetetlen kényelmes buszon, teljes kiszolgálással, ami magába foglalja akávé, üdítő, süti, gyümi, stb-t fogyasztását gratis(igen, nulla, azaz nulla).
Hangulat also volt, ahogyan útitársam is, (ugyanis van egy személy, akivel folyamatosan összefutok itt, na mindegy, zárójel bezárva) és neki a kedves barátjával utaztam, aki egy nagyon vicces srác hihetetlen humorral és megannyi addikcióval, hogy a sztárrallűröket ne is említsem. Még szerintem nem is láttam ennyire, hogy is fogalmazzak, "picky" embert, különösen fiúban. Hát fiúk, komolyan mondom:)
De lényeg a lényeg, elröpült az a négy óra, és mielőtt elfelejtem, tudjátok(vagy nem), azon a nagy hídon mentünk át, hát az tényleg félelmetes volt! Alattunk a nagy tenger mélysége és nagysága, felettünk az óriási pillérek, tiszta Golden Gate(jó, jó, ez szürke volt, de olyan mintha).
Amikor megérkeztünk, barátsággal elváltunk,(srác haza el a tőlünk keletre lévő szomszédos országba), hihetelen, de az előttünk ülő hapsi meg segített végig hogy el ne tévedjünk sehol, ugyanis egyikünk se nagyon tudta az utat sehova Koppenhágában. A navigáláson kívül még szállást is ajánlott a pasi, amikor mondta, el sem hittem. Hogy lehet az, hogy ennyire közvetlenek legyenek ezek a megátalkodott dánok:)? Miért? Nem is ismerem, kérdeztem tőle kb. öt szót és már a házát ajánlja napokra. Csak az ismerkedés menne ilyen könnyen, komolyan!:)
Na de: utána gyalogolnom kellett még 15 percet a végállomásig, ahol megszálltam. Hogy hol és kinél?
Ezért jó embereket ismerni, mert mindenkinek van olyan, hogy a barátom barátjának a barátja, és így kicsit könnyebb megszállni. Mondjuk Koppenhága kifejezetten olyan hely, ahol mindenkinek lakik valakije, tehát nem volt olyan nehéz de mégis. Tehát, egy osztálytársam barátjánál, egy portugál fiúnál szálltam meg erre a csekély időre. Komolyan mondom, életem egyik legjobb élménye volt ezzel az emberrel találkozni; nem csak hatalmas szíve van, de hihetetlen artist, koponya(nem a mérnöki értelemben, persze), intelligens, easy-going: rengeteget tanultam tőle és nem tudok elég hálás lenni neki azért, ahogyan bánt velem és ellátott.
Here I have to state, Daniel, you are one of the bests HOST in the entire world!:)
Na szóval mikor megérkeztem megnéztük a Mouline Rouge-t, szintén egyik kedvenc filmem lett a sztárpáros McGregor és Kidman társaságában.
Első éjszakám tehát megvolt, el is voltam fáradva nagyon, nem is tudtam aludni nagyon, de eltelt.
Oh, by the way, milyen hippi házban voltam!!! Még sohasem voltam függőleges hippi házban ezelőtt hippi körülmények között(aki nem hiszi el, annak nem szeretném bemutatni a körülményeket) de el lehet képzelni. És hogy miért volt jó megtapasztalni ezt az életformát is? Mert az ember a saját korlátjait és igényeit tesztelgeti ezzel. Én jól bírtam, és kijelenthetem, átmentem a vizsgán! Szabad lét, igen!:)
Másnap tehát és a következőkben masszívan sightseeingeltem (jártam a várost) és ha legalább 30 km-t nem gyalogoltam amblokk az egész idő alatt, akkor egyet sem. Emlékszem, mire visszatértem alig vártam hogy cipőimet levessem, még bedagadva lábat nem láttam ezelőtt ennyire: NAGYNAK!
És ha már az időnél tartunk, szupernapfényes sole-skinny napjaim voltam végig(nagyon szeles is, tegyük hozzá, de megszokott), amiről, és itt jön az a rész hogy mindenki megőrül a kíváncsiságtól hogy képeket lásson. Jól van nem húzom tovább, íme néhány:):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése